Két császármetszéses szüléstörténetet is kaptam Anitától – mindkét kisfia így született. Mindkét alkalommal természetes szülésre készült, de végül máshogy alakultak a dolgok. A szüléstörténetekben egyszerre érhető tetten a hatalmas öröm és az erős hiányérzet. Köszönöm Anita az őszinteséged!
Végre kiírhatom magamból azt a rengeteg dolgot, ami bennem kavarog már jó 1, illetve lassan 3 éve.
Dani születése
Elég sokat vártunk a nagyobbik kisfiunk, Dani megfoganására, kb. 1,5 évet. Már túl voltunk egy csomó kivizsgáláson, annyit tudtunk, hogy valószínűleg endometriózisom van. Elő akart jegyezni egy műtéttel egybekötött vizsgálatra a dokim, de kértem még 3 hónap haladékot, hátha csoda történik… És a CSODA egy hónappal később végre valóban megtörtént; pozitív lett a tesztem! Alig tudtam elhinni, már aznap ott voltunk az orvosnál, aki megerősítette, hogy IGEN, valóban babát várunk! Nagyon élveztem a terhességem minden percét. Voltak persze nehézségek is, de életem egyik legszebb időszaka volt… Annyira jó érzés volt, hogy bennem él egy ici-pici emberke, akiért mi felelünk majd, akit máris olyan nagyon szeretünk, pedig még nem is láttuk… Tudatosan készültünk a szülésre is: jártunk szülésfelkészítő tanfolyamra, lelkesen tornáztam, gyakoroltam a szülés alatti légzést. Azt terveztük, hogy a nagy napon velem lesz Apa is, hogy együtt osztozhassunk majd az örömben (és persze a nehézségekben is).
Régóta tervezem, hogy a császármetszés utáni természetes szülés témáját körüljárjam a Dúla blogon. A mai magyarországi statisztikák szerint az összes szülésre vonatkozóan a császármetszések átlaga túlhaladta a 30%-ot, így egyre több édesanyát és családot érint …
Múlt héten olvashattátok a Hasilló Annamária szülésznővel, Anival készült bábaportré előző részét. Ani Egerben és Budapesten, a Róbert Károly Magánklinikán dolgozik. Következzen most a legalább annyira izgalmas folytatás.
A személyes találkozások során hogyan és miben tudod segíteni a kismamákat a szülés közeledtével? Mit javasolsz ilyenkor, mire figyeljenek, és hogyan készüljenek a vajúdásra és szülésre?
A kismamák különbözőek, különböző az igényük is. Természetesen van olyan tájékoztató füzet, szülésről-szoptatásról, amiben általános ismereteket olvashatnak, és az ő igényeik mentén működöm én is. Sok-sok információt kaphatnak az Összhang Egyesületben is, így jócskán van miből „mazsolázni” és az idő előrehaladtával kialakulnak a saját igényeik is.
Szerinted mely könyveket érdemes elolvasni a szülés előtt a felkészülés során?
Rengeteg könyv található a könyvesboltok polcain, de sajnos ezek nem mindegyike szolgálja a kismamák épülését… Van egy könyves listám, amiből mindig személyre szabottan szoktam olvasnivalót ajánlani. Általánosságban Stadelmann német bába és Ina May Gaskin könyveit, Michel Odent-t, Sears doktor-t (ő írta az Éjszakai gondoskodás című könyvet – a szerk.), illetve Liedloff Az elveszett boldogság nyomában című kötetét szoktam javasolni. Ezekről azután jókat lehet beszélgetni a mamákkal.
Az apás szülés ma már teljesen általánosnak mondható. Milyen változások történtek még az utóbbi években, amiket a legfontosabbnak gondolsz? Van-e olyan terület, ahol véleményed szerint még változásra lenne szükség?
Nagyon sokat változott a szülőszobák berendezése és a szülészeti hozzáállás, de ennek ellenére azt érzem, hogy még inkább személyre szabott ellátást kellene nyújtani. A nagy esetszám és a nagyfokú medikalizáltság miatt nagyon merev a szülészeti rendszer, és kevéssé tud a családok egyéni igényeinek megfelelni. Ezen a területen még további változásokra lenne szükség szerintem.
Most Bottyán Emesével, a Szent Imre Kórház szülésznőjével készült beszélgetés folytatását olvashatod a Dúla blogon. A bábaportré 1. részére, kattints ide.
Update: Emese jelenleg külföldön dolgozik.
Az apás szülés ma már teljesen általánosnak mondható. Milyen változások történtek még az utóbbi években, amiket a legfontosabbnak gondolsz? Van-e olyan terület, ahol véleményed szerint még változásra lenne szükség?
Az apák jelenléte ma már valóban általános. Hogy ez mennyire jó vagy helyén való, nagyon változó, és nagyon egyéni. Azt gondolom, elsősorban azért vannak ott az apák a szülőszobán, mert nincsenek ott a nővéreink, barátnőink, anyáink. Kell egy „kívül álló” támasz, aki segít, aki megvéd. Van olyan férfi, akinek ez maximálisan testhezálló, és van, akinek nagyobb kihívást jelent. Mindenesetre azt gondolom, az együtt-szülés az együtt-gondolkodás és együtt-döntés eredménye legyen.
Megkezdtük közös szimbiózisunk 8. hónapját. Nyögvenyelősen indult, egy rossz mozdulat következtében becsípődött a keresztcsontom, így sem állni, sem lehajolni, de még mozdulni sem bírtam. A problémát szakemberre bízva orvosoltuk, de mivel már eléggé lent van Zsigu feje, a csontjaim meg elkezdtek szétcsúszni, ezzel is készülve a szülésre, ez bármikor újra előfordulhat.
Az utolsó orvos látogatásunkat is megejtettük, még mindig menetirányban van a kicsi, most már remélem, így is marad. Tökéletes méretekkel rendelkezik, súlybecslés alapján, alig lesz nagyobb a születési súlya, mint a testvérei esetében. Nem tudom, hogyan csinálja, de a pocakom alakja és elhelyezkedése szinte naponta változik, ennek megfelelően, hol a gyomorsav emészt, hol azt érzem, ez a gyerek menten kibukkan. Vagy legalábbis kiinteget.
Petrának sikerült, amit a legtöbb helyen szinte lehetetlennek tartanak: a két császármetszés utáni hüvelyi szülés! Nem volt könnyű dolga, hiszen komoly emberi és protokoll-adta akadályokat kellett leküzdenie, ráadásul még az idővel is versenyfutásban volt. De egészen biztosan megérte: az a pillanat, amikor a kicsi Lehel kibújt, az egész családnak felejthetetlen!
2011.09.16-án egy szép péntek este megérkezett Fésűs Lehel 3840 gr-al, 56 cm-esen.
Sikerült a VBA2C (2CSUSZ :D ), vagyis megtapasztalhattam a természetes szülést 2 császár után. Borzasztóan hálás vagyok dr. Ujvári Attilának, aki rengeteget csatázott értünk, és végig biztonságot árasztó, derűs és csendes volt, a dúlámnak Werner Katinak, aki mindig tudta mire van szükségünk és velünk volt, biztatott, segített bennünket végig, és persze Janinak, a férjemnek, akinek a támogatása nélkül nem tudtam volna végigjárni ezt a rögös utat, aki még a tolófájások közben is meg tudott nevettetni és persze Lehelnek, aki velem együtt küzdött és azóta csak szopik, alszik, mosolyog és ezek kombinációja.
Dúla blog Facebook-os Szép szülésélmény dúlával oldalán kisebbfajta vita alakult ki arról, hogy hogyan is érdemes vagy lehet értékelni a szülészeteket. A párbeszéd alapja, hogy tegnap jelentette meg a babaszoba.hu, hogy online szavazásán melyik kórház nyerte el az Év Szülészete 2011 díjat. Többféle módszerrel is utána lehet járni annak, hogy a kismamák mennyire elégedettek a szülésükkel és kórházukkal kapcsolatosan. Ezért kérdezte meg a Babaszoba az olvasóit, és ilyen kezdeményezés volt például az azóta sajnálatos módon megszűnt Születéskalauz című kiadvány. Dúlaként egyébként magam is gyakran kapok a szülészeti intézményekre vonatkozó kérdéseket, e-maileket, így hát azt gondoltam, újra előveszem egy régebbi, de ma is nagyon aktuális bejegyzésemet. Az amerikai perinatális (szülés körüli) szakemberek összeállítottak egy kérdésekből álló listát, hogy könnyebbé tegyék a családok és a várandós anyák kórházválasztással kapcsolatos dolgát. A lista olyan kérdéseket tartalmaz, amelyek segítségével árnyaltabb képet kaphatunk az intézményről és annak szülészeti és újszülött-ellátási protokolljáról. (Forrás: http://motherfriendly.org/)
Ha Te is kórházválasztás előtt állsz, olvasd át, mert talán találsz köztük olyan pont is, amire eddig más hangsúllyal vagy egyáltalán nem gondoltál.
Ki lehet velem a vajúdás és szülés alatt? Alapvető fontosságú, hogy eldönthesd, kik legyenek melletted vajúdás és szülés idején. Az apák jelenléte a szülőszobán ma már általános. A dúla jelenlétére és segítségére azonban nem mindenhol van fogadókészség, ezért érdemes erre az orvosnál vagy a szülésznőnél rákérdezni.
Következzen Minka születésének története. Gabi a Dúla blog „Szép szüléstörténet” pályázatára küldte el a császármetszést követő hüvelyi szüléséről (VBAC) szóló írását. Hunor, a báty ugyanis császármetszéssel született, és két évre rá Gabinak sikerült, amire olyan nagyon vágyott: a természetes, hüvelyi szülés.
A kisfiam sürgősségi császárral született, 2007 decemberében. Űr maradt bennem, mert nem így szerettem volna őt világra hozni, érezni szerettem volna a fájdalmat, mely végül katartikus eufóriába csap át. Amiről annyiszor olvastam. 2009 márciusában ismét babát vártam, szintén decemberre. A szívem alatt hordott kislányommal eldöntöttük, most menni fog. A kezelőorvosom szintén nem látta akadályát a hüvelyi szülésnek. A hónapok teltek, lassan eljött az oly sokszor módosult szülési dátum, ám Borsószem hercegnő továbbra sem mutatott hajlandóságot a kifelé indulásnak.
Ahogy a császármetszések száma egyre emelkedik a világban és hazánkban is (ma 33% körül tartunk Magyarországon), egyre fontosabb kérdés az édesanyák számára, hogy van-e lehetőség a következő babánál a hüvelyi szülésre? A napokban egy orvosi konferencián jártam, ahol szintén ezt a témát járták körül, és a válasz a legtöbb szakértő értelmezése szerint egyértelmű igen volt. Számadatokkal is alátámasztott tény, hogy az édesanya és a születendő kisbaba testi-lelki egészségének is kedvezőbb a császármetszés után a hüvelyi szülés megkísérlése. Ennek sikeressége persze több dologtól is függ – az ezzel kapcsolatos cikket itt találod a Dúla blogon.
Azt gondolom, sokat tanulhatunk egymás szüléstörténeteiből is. Évi is megírta, hogyan készült első, császármetszéssel született kislánya után a kistestvér érkezésére. Tanulságos utat járt be – sokaknak segítségére lehetnek tapasztalatai.
Nemrég szültem meg második kislányomat Dékány Ágnessel. Hálás vagyok a sorsnak, hogy hozzá vezérelt, és örökké hálás leszek neki, hogy teljesülhetett a vágyam!!!
Miután az első szülésem 2 évvel ezelőtt császárral végződött (ami minden bizonnyal teljesen jogos volt – farfekvés, gyenge fájások stb., de számomra mégis elég nagy csalódás és kudarcélmény volt), a második szülést “tiszta lappal, új csapattal” képzeltem el. És tudtam is, hogy meg fogom találni a megfelelő segítőket. Nem hajszoltam a dolgot, nem tervezgettem annyira a szülésemet, mint első alkalommal, próbáltam „elengedni” az egészet, nehogy megint kudarc érjen. Pedig a második kislányom szépen, időben befordult.
Elég sokat vártunk a nagyobbik kisfiunk, Dani megfoganására, kb. 1,5 évet. Már túl voltunk egy csomó kivizsgáláson, annyit tudtunk, hogy valószínűleg endometriózisom van. Elő akart jegyezni egy műtéttel egybekötött vizsgálatra a dokim, de kértem még 3 hónap haladékot, hátha csoda történik… És a CSODA egy hónappal később végre valóban megtörtént; pozitív lett a tesztem! Alig tudtam elhinni, már aznap ott voltunk az orvosnál, aki megerősítette, hogy IGEN, valóban babát várunk! Nagyon élveztem a terhességem minden percét. Voltak persze nehézségek is, de életem egyik legszebb időszaka volt… Annyira jó érzés volt, hogy bennem él egy ici-pici emberke, akiért mi felelünk majd, akit máris olyan nagyon szeretünk, pedig még nem is láttuk… Tudatosan készültünk a szülésre is: jártunk szülésfelkészítő tanfolyamra, lelkesen tornáztam, gyakoroltam a szülés alatti légzést. Azt terveztük, hogy a nagy napon velem lesz Apa is, hogy együtt osztozhassunk majd az örömben (és persze a nehézségekben is).
