Nagyszerű érzés dúlaként természetes, háborítatlan szülési-születési folyamatot kísérni! Most is ebben lehetett volna részem, ha Nimródnak nem lett volna olyan sietős kifelé – ráadásul farral kifelé – az útja. 5 perccel a megszületése után értem be a kórházba. Ugyanakkor így is részese lehettem annak az örömnek, hogy természetes úton születhet meg egy farvégű testhelyzetben lévő kisbaba. Isten hozta őt!
Manapság ha farfekvéses egy baba, sajnos kevés esélye van hüvelyi úton megszületni. Így történt ez Enikő első kislányának születésekor is. A második baba érkezésére készülve édesanyja jóval tudatosabban készült, és a baba méhen belüli helyzete is optimális volt. Enikő vágya valóra vált: Léna császármetszést követően természetes úton született – ezt jelenti a VBAC mozaikszó.
Kati két szüléstörténetet is küldött a Dúla blog számára. Első kisfia, Zalán szép lassan, komótosan érkezett meg, olvasd el itt, hogyan. Öccse, Vince jóval fürgébb volt: a kórházba érve – az otthoni vajúdásnak is köszönhetően – pár óra alatt megszületett.
Éjjel 11-12 óra: Lefeküdt a család minden tagja: Szabi, Zalán békésen szuszognak mellettem. Én valamiért megint érzem azt a feszítő-nyomó érzést lent, amiről azt képzelem, hogy a medencém tágulása okozza, ahogy a kis bentlakó a fejével befurakodott oda. Mivel úgy emlékszem, Zalánnal a vajúdási fájdalmat olyan menstruációs görcshöz tudtam hasonlítani, így erre most egyáltalán nem gyanakszom, még csak jóslónak sem, mivel még 11 nappal vagyunk a szülés kiírt időpontja előtt. A kételyt az ébreszti bennem, mintha rendszeressé válna ez a feszítés belülről. Nézem az órát. És igen, minden 5-10 percben jön ez a kellemetlen érzés. Forgolódom, hátha múlik bármire, de nem. Erősödik. Mi legyen? Nem akarom még Szabit kelteni, hátha csak vaklárma és különben is, lassan szülő típus vagyok, legalábbis az első példa azt támasztja alá. Szóval szenvedek tovább…
Zalán első babaként szép, nyugodt tempóban érkezett. Kati az alternatív szülőszobában vajúdott, ahol a kádat és a meleg víz fájdalomcsillapító hatását is élvezhette. A szülés későbbi szakaszában oxitocin infúziót kapott, ezért a baba – az ebben a kórházban érvényes protokoll szerint – a hagyományos szülőszobában jött világra.
Hajnali 1-2 óra: Szabi megérkezik az etyeki haverokkal való borozgatásból, ugyanis a Kezes-Lábos Fesztivál hétvégéjét írjuk. Én már ágyban vagyok, de ébren és van valami enyhe deréksajogásom így, 5 nappal a szülés kiírt időpontja előtt. Nem tulajdonítok túl nagy jelentőséget neki, bármi lehet, talán ráfeküdt valami idegre a kisma-zsola. Szabi elaludt, én még mindig ébren. Derékfájás nem múlik semmiféle pozícióváltásra. Hirtelen löketszerű folyást érzek lent, kiszaladok a WC-re, nem jelentős, olyan fél deci vízszerű dolog távozott belőlem és nicsak, valami rózsaszín maszat, gondolom ez a nyákdugónak nevezett képlet, ami a méhszájat fedte.
Köszönöm az eddig érkezett szép szüléstörténeteket, amik a Dúla blog pályázatra érkeztek – hétről hétre válogatok majd közülük. Kezdjük is a sort Veronika csodaszép szülésével!
Ellentétben a legtöbb szülővel, mi a férjemmel már korábban elhatároztuk, nem akarjuk tudni leendő babánk nemét. Végül ez a döntés adott egy plusz varázst a várakozásnak, amit aztán rengeteg magyarázkodás követett. „De hát milyen színű ruhát vesztek neki?” és „De hát milyen színű lesz a babaszoba?” – hangoztak el az elítélő és felháborodott kérdések. Sosem értettem, miért nem lehet ezt megérteni, hogy mi ezt választottuk. Akkor is sejtettem, hogy kisbabánk nem fog megszólni minket, mert nem csak babarózsaszín vagy babakék ruhája van, és a szobája sem pompázik ugyanezekben a színekben.
Kondor Katával, a Szent Imre Kórház szülésznőjével készült beszélgetés folytatását olvashatod a Dúla blogon. A beszélgetés 1. részéért kattints ide.
Szerinted mely könyveket érdemes elolvasni a szülés előtt a felkészülés során?
Rengeteg könyv található a könyvesboltok polcain, de sajnos ezek nem mindegyike szolgálja a kismamák épülését… Van egy könyves listám, amiből mindig személyre szabottan szoktam olvasnivalót ajánlani. Általánosságban Stadelmann német bába és Ina May Gaskin könyveit, Michel Odent-t, Sears doktor-t (ő írta az Éjszakai gondoskodás című könyvet – a szerk.), illetve Liedloff Az elveszett boldogság nyomában című kötetét szoktam javasolni. Ezekről azután jókat lehet beszélgetni a mamákkal.
Az apás szülés ma már teljesen általánosnak mondható. Milyen változások történtek még az utóbbi években, amiket a legfontosabbnak gondolsz? Van-e olyan terület, ahol véleményed szerint még változásra lenne szükség?
Nagyon sokat változott a szülőszobák berendezése és a szülészeti hozzáállás, de ennek ellenére azt érzem, hogy még inkább személyre szabott ellátást kellene nyújtani. A nagy esetszám és a nagyfokú medikalizáltság miatt nagyon merev a szülészeti rendszer, és kevéssé tud a családok egyéni igényeinek megfelelni. Ezen a területen még további változásokra lenne szükség szerintem.
Dúla blogon tavaly ilyenkor indult a szülésznőket bemutató Bábaportré sorozat. Most Kondor Katát, a Szent Imre Kórház szülésznőjét mutatom be, aki társaival együtt a Liliom Bábakonzultáció tagja.
Eredetileg erdőmérnöknek készültem – és a családi hagyományoknak megfelelően az is lettem. Már nagy pocakkal diplomáztam, és utána még két gyereket szültem viszonylag rövid idő alatt. Amikor a legkisebb két éves lett, majd Sopronból Budapestre költöztünk, akkor kezdtem el gondolkozni, hogy most mi lesz velem. Az erdészkedés nem igazán működik 3 gyerekkel, Budapesten, ráadásul azt is éreztem, hogy nem ez az én utam. Aztán a sógornőm egy játszótéri beszélgetés során felvetette, hogy tulajdonképpen miért is nem tanulok szülésznőnek? Az ismerősök és barátok ugyanis gyakran hozzám fordultak tanácsért a várandósságuk alatt, illetve akkor is, amikor a kisbabájuk megszületett. Előbb elhessegettem magamtól a gondolatot, hogy 28-29 évesen valami egészen újba fogjak bele, de csak nem hagyott nyugodni a gondolat.
Most Bottyán Emesével, a Szent Imre Kórház szülésznőjével készült beszélgetés folytatását olvashatod a Dúla blogon. A bábaportré 1. részére, kattints ide.
Update: Emese jelenleg külföldön dolgozik.
Az apás szülés ma már teljesen általánosnak mondható. Milyen változások történtek még az utóbbi években, amiket a legfontosabbnak gondolsz? Van-e olyan terület, ahol véleményed szerint még változásra lenne szükség?
Az apák jelenléte ma már valóban általános. Hogy ez mennyire jó vagy helyén való, nagyon változó, és nagyon egyéni. Azt gondolom, elsősorban azért vannak ott az apák a szülőszobán, mert nincsenek ott a nővéreink, barátnőink, anyáink. Kell egy „kívül álló” támasz, aki segít, aki megvéd. Van olyan férfi, akinek ez maximálisan testhezálló, és van, akinek nagyobb kihívást jelent. Mindenesetre azt gondolom, az együtt-szülés az együtt-gondolkodás és együtt-döntés eredménye legyen.
Folytatódik a Dúla blogon a szülésznőket bemutató Bábaportré sorozat. Ez alkalommal Bottyán Emesét, a Szent Imre Kórházban dolgozó fiatal, háromgyermekes bábát mutatom be. Emese a Liliom Bábakonzultáció tagjaként tevékenykedik.
Update: Emese jelenleg külföldön dolgozik.
Nagyon érdekes az ember életében, hogy hogyan választ hivatást. Nálad hogy történt? Úgy tudom ezt elképzelni, hogy egy szép saját szülésélmény vagy egy vonzó személyiségű bába hatására lesz valaki szülésznő. Nálad hogyan történt?
Sem a szűk, sem a tág családi és baráti körben nem volt bába, illetve szülésznő. Nem tudom, hogyan és miért, de egész fiatal tini koromtól kezdve „tudtam”, hogy bába szeretnék lenni. Természetes és varázslatos volt számomra a gyermekvárás és a baba megérkezése. Valahogy mindig ezt szerettem volna csinálni: jelen lenni a várandósság és a szülés-születés idején. Saját élményeimre gondolva: sosem féltem a szüléstől! Számomra az olyan, mint a víz, vagy a levegő. Végzett szülésznőként szültem az első fiamat, akit medencevégű fekvés miatt a várt idő előtt császármetszéssel segítettek a világra. Nagyon szerettem volna természetesen szülni, és a császármetszés nagy csalódás volt. Sokat dolgoztam rajta, és ma úgy gondolom, hogy semmi nem véletlen – ez sem. Kellett az utamhoz. Ezután ismertem meg olyan szülésznőket, orvosokat, akiknél szívesen szültem a következő gyermekeimet, és akik mind szakmailag, mind emberileg nagy segítségemre voltak a várandósságaim és szüléseim során.
Ahogy a császármetszések száma egyre emelkedik a világban és hazánkban is (ma 33% körül tartunk Magyarországon), egyre fontosabb kérdés az édesanyák számára, hogy van-e lehetőség a következő babánál a hüvelyi szülésre? A napokban egy orvosi konferencián jártam, ahol szintén ezt a témát járták körül, és a válasz a legtöbb szakértő értelmezése szerint egyértelmű igen volt. Számadatokkal is alátámasztott tény, hogy az édesanya és a születendő kisbaba testi-lelki egészségének is kedvezőbb a császármetszés után a hüvelyi szülés megkísérlése. Ennek sikeressége persze több dologtól is függ – az ezzel kapcsolatos cikket itt találod a Dúla blogon.
Azt gondolom, sokat tanulhatunk egymás szüléstörténeteiből is. Évi is megírta, hogyan készült első, császármetszéssel született kislánya után a kistestvér érkezésére. Tanulságos utat járt be – sokaknak segítségére lehetnek tapasztalatai.
Nemrég szültem meg második kislányomat Dékány Ágnessel. Hálás vagyok a sorsnak, hogy hozzá vezérelt, és örökké hálás leszek neki, hogy teljesülhetett a vágyam!!!
Miután az első szülésem 2 évvel ezelőtt császárral végződött (ami minden bizonnyal teljesen jogos volt – farfekvés, gyenge fájások stb., de számomra mégis elég nagy csalódás és kudarcélmény volt), a második szülést “tiszta lappal, új csapattal” képzeltem el. És tudtam is, hogy meg fogom találni a megfelelő segítőket. Nem hajszoltam a dolgot, nem tervezgettem annyira a szülésemet, mint első alkalommal, próbáltam „elengedni” az egészet, nehogy megint kudarc érjen. Pedig a második kislányom szépen, időben befordult.
