Bábaportré: Kondor Kata – 1. rész

Dúla blogon tavaly ilyenkor indult a szülésznőket bemutató Bábaportré sorozat. Most Kondor Katát, a Szent Imre Kórház szülésznőjét mutatom be, aki társaival együtt a Liliom Bábakonzultáció tagja.

Kondor Kata a Szent Imre Kórház szülésznőjeNagyon érdekes lehet, hogy hogyan választottad a szülésznői hivatást. Úgy tudom ezt elképzelni, hogy egy szép saját szülésélmény vagy egy vonzó személyiségű bába hatására lesz valaki szülésznő. Nálad hogyan történt?

Eredetileg erdőmérnöknek készültem – és a családi hagyományoknak megfelelően az is lettem. Már nagy pocakkal diplomáztam, és utána még két gyereket szültem viszonylag rövid idő alatt. Amikor a legkisebb két éves lett, majd Sopronból Budapestre költöztünk, akkor kezdtem el gondolkozni, hogy most mi lesz velem. Az erdészkedés nem igazán működik 3 gyerekkel, Budapesten, ráadásul azt is éreztem, hogy nem ez az én utam. Aztán a sógornőm egy játszótéri beszélgetés során felvetette, hogy tulajdonképpen miért is nem tanulok szülésznőnek? Az ismerősök és barátok ugyanis gyakran hozzám fordultak tanácsért a várandósságuk alatt, illetve akkor is, amikor a kisbabájuk megszületett. Előbb elhessegettem magamtól a gondolatot, hogy 28-29 évesen valami egészen újba fogjak bele, de csak nem hagyott nyugodni a gondolat. Azután egy negyedik gyermekét váró barátnőm kórházi szülését kísérhettem Sopronban, és közben megfigyeltem, hogyan dolgoznak a bábák. Nem igazán voltam elégedett a látottakkal, az akkori felfogással. Azután egy másik barátnőm mesélt az otthonszülésről, és hogy milyen háborítatlanul vajúdott és hozta világra kisbabáját. Nekem nagyon szép és jó szüléseim voltak az akkori körülményekhez képest (igaz, választott szülésznő nélkül, és csak a harmadik szülésem volt apás). Nem féltem a szüléstől, mert amolyan családi hagyományként tudtam, hogy ez az élet rendje, és a nőiességhez tartozik. Mindez tovább dolgozott bennem, és az élményeim hatására elkezdtem keresgélni, hogyan is válhat szülésznő belőlem. Az az igazság, hogy nem volt egyszerű beiratkoznom a szülésznőképzőbe. Volt már egy diplomám, és ezért alig akartak felvenni – még a minisztériumot is meg kellett járnom a kérésemmel. Azt is mondták, hogy nem nekem való, és egyébként is mi lesz, ha betegek lesznek a gyerekeim… A levelező képzés elkezdésére végül egy teljes évet vártam. Ez alatt a Szent Imre Kórházban segédápolóként helyezkedtem el, és a szülészeten is dolgoztam. Nagyon élvezetem ezt az időszakot, és rengeteget tanultam. Itt találkoztam dr. Bálint Sándorral, aki biztatott, hogy tartsak ki az elképzelésem mellett, és legyek bába, mert nagy szükség van elhivatott emberekre ezen a területen. Végül is ő segített, és így kerültem szülésznőként a Szent Imrébe. Azóta elvégeztem a perinatális szaktanácsadói képzést, most pedig szoptatási tanácsadónak tanulok. (Kata azóta végzett laktációs szaktanácsadó – a szerk.)

Szülésznőként sok-sok kismamával találkozol. A várandósok különböző családokból jönnek, és egyéni kívánságokkal rendelkeznek a várandósgondozáskor és a szülőszobán. Hogyan lehet ezeknek az elvárásoknak megfelelni? Mik azok az elvek és értékek, amiket legfontosabbnak tartasz szülésznői munkád során?

Az első találkozás alkalmával elmondom a várandósnak, hogy én hogyan dolgozom, és tisztázzuk az elvárásokat is. Nem szeretem a beavatkozással teli szüléseket, ezt már az elején tisztázzuk. Ha egy anya mégis ragaszkodik a beavatkozásokhoz, akkor annak járunk utána, vajon miért van ez így. Hiszek ugyanis a természetes szülésben. Az asszony meg tud szülni, a baba meg tud születni. Nem kell ehhez semmiféle különleges dolog, csak hagyni kell az anyát. Azt gondolom, a szülésre való felkészítés során abban kell segítenem, hogy előjöjjön minden nőből az anyaság képessége és tudása, ami egyébként is minden asszonyban benne van, csak különböző okok miatt esetleg elrejtve.

Ha szülés előtt álló kismamák hogyan találnak meg, és hogyan tudják felvenni veled a kapcsolatot?

Leginkább a velem hasonló szemléletben dolgozó orvosok vagy a már velem szült mamák ajánlásával kerülnek hozzám a kismamák. Az első találkozást általában a Szent Imre Kórházba beszélem meg a várandósokkal. Ilyenkor meg tudom mutatni nekik a szülőszobát, és elmondom nekik azt is, hogy hogyan dolgozom. A későbbi találkozóknak és ctg-nek a Liliom Bábakonzultáció ad helyet. Ideális esetben egy-egy várandóssal legalább 6-7-szer találkozom a szülés előtt, és ilyenkor minden fontos témát és kérdést átbeszélünk.

A személyes találkozások során hogyan és miben tudod segíteni a kismamákat a szülés közeledtével? Mit javasolsz ilyenkor, mire figyeljenek, és hogyan készüljenek a vajúdásra és szülésre?

A szüléshez közeledve, az utolsó hónapban heti rendszerességgel találkozunk, ami nagyon jó dolog. Ha a várandósok túl vannak az idejükön, akkor pedig kétnaponta jönnek hozzám. Nem csak a legvégén, hanem a várandósság hónapjai alatt végig készülünk a szülésre. Persze nem csak a szülésre, hanem a szoptatásra, gyermekágyas hetekre – az anyaságra is. A szüléssel kapcsolatosan a természetes folyamatra készítem fel a várandósokat. Beszélünk az érzésekről, a szülés lezajlásáról és az esetleges elakadásokról is. Külön felhívom a figyelmüket a gyermekágyas időszak fontosságára és a szoptatás jelentőségére. A felkészülésnek van ugyan egy általam eltervezett váza, de igazándiból az édesanyák irányítják kérdéseikkel a beszélgetéseket.

A Kondor Katával készült beszélgetés 2. részéért kattints ide!

Olvass még többet a Szent Imre Kórházról a Dúla blogon!

Iratkozz fel a Dúla blog hírlevelére!

 

Szólj hozzá!

ÍRJ NEKEM!