Köszönöm a Dúla blog Szép szüléstörténetek pályázatára érkezett rengeteg írást! Nagyon örültem a pályázat sikerének, hogy ennyien gondoltátok fontosnak és jónak leírni és megosztani vajúdásotok és szülésetek történetét. A pályázat kapcsán a régi korok asszonyai jutottak eszembe: ahogy ülnek a tűz körül vagy a fonóban, és mesélnek. Mesélnek fogantatásról, várandósságról, születésről, férfiakról, gyerekekről – valójában az életről. Azt hiszem, jobb volt ez mindenféle iskolánál, és amikor arra került sor, hogy az új asszony férjhez menjen vagy gyermeket szüljön, már tájékozott volt az élet dolgaiban. Eligazították őt a történetek és mesék, amiket kislány kora óta hallott. Kísérőnek, támasznak pedig ott voltak mellette barátnői és nőrokonai ezekben a fontos pillanatokban.
Ilyennek érzem most a Dúla blogon a szüléstörténetek megosztását. Igaz, mindez a tűz vagy a fonó helyett már a virtuális térben történik, de mégis vannak köztünk olyanok, akik a vajúdás és szülés élményét átélve vállalják a mesélő asszonyok szerepét. Sokat tanulhatunk egymástól.
Sokféle történet érkezett: hüvelyi szülésről, császármetszésről, és vannak ikres és dúlás írások is. Sokfélék vagytok ti is, akik ezeket az írásokat elküldtétek: különböző családokból, más és más kívánságokkal és elvárásokkal. Egy azonban mindannyiunkban közös: szeretnénk szépen, méltósággal szülni, és szeretnénk, ha kisbabáink háborítatlanul születhetnének erre a világra.
Tovább olvasom
Minden kagylóban lévő igazgyöngynek hosszú idő szükséges, míg megérik arra, hogy tökéletesnek legyen mondható. Így is sok gyöngyszem tartogat meglepetést, kisebb hibákat, amiken lehet még csiszolni, hogy teljességgel nagyszerűvé és tökéletessé váljon. Ehhez a folyamathoz tudnám hasonlítani az Anyaságot is. Idő kell hozzá, míg minden kialakul, míg elszállnak a kételyek, a parás gondolatok, míg úgy nem érzed, hogy magabiztos, tökéletes Anya vagy. Folyamatosan csiszolódtok össze gyermekeddel és szép fokozatosan eljön az a pillanat, mikor minden rezdülését ismered, érted.
