anyaság

Anyává válni… – pályázat a Dúla blogon

Marci elkezdett sírni. Felvettem és ringatni kezdtem. Nem segített. Sétálni kezdtem vele, majd mellre tettem, de tovább sírt. Felváltva próbálgattam újra ezeket, s mondtam, „jaj, ne sírj már, kis Marci!”. Sógornőm könnyedén azt mondta erre, hogy pedig a babák szoktak sírni, ki kell találni, mi a bajuk. Ez a mondat észhez térített. Nem mintha addig komolytalanul álltam volna a babavállalás dolgához, de akkor tudatosult bennem a felelősség, rám nehezedett a súlya. Ettől kezdve tőlem függ az ő élete. Én akkor, 2004. május 30-án délután, ott, a kórházi ágyam előtt állva, Marcit a karomban tartva, kissé kétségbeesve, anyává váltam. (Kriszti)

Gyermeked született – édesanya lettél. Az anyává válás persze nem feltétlenül a baba születésének pillanatában kezdődik. Hosszú, hónapokig tartó folyamat ez, ami általában a várandósság hónapjaiban kezdődik, a szülés körül tovább erősödik, és a baba megszületése után, a róla való gondoskodás során teljesedik ki.

Tovább olvasom

Anyák napi gondolatok: a mi Marcink tett engem anyává

Anyák napja van, Isten éltesse az édesanyákat! Kriszti barátnőm vendégblogger bejegyzésével köszöntöm a Dúla blogon az összes édesanyát és nagymamát, dédmamát!

Kriszti és családja - boldog anyák napját!Számos újságcikk, fórum, tanulmány foglalkozik azzal, honnan is számíthatjuk az új életet. Van olyan, aki a fogantatástól gondolja, mások a várandósság 12. hetétől, megint mások az anyai testtől való különválástól, a születéstől. Na és egy nő mikor válik anyává? Az első kétcsíkos terhességi teszt láttán? Vagy attól a pillanattól, amikor először látja meg az ultrahangos vizsgálat közben a képernyőn a dobogó szívet? Vagy amikor először érzi a mozgását a pocakjában. Vagy amikor megszületik a pici baba és a kezében tarthatja? Nehéz kérdés. Én a saját történetemet tudom elmesélni válaszul.

Tovább olvasom

Gyermekvállalás, felkészülés a babára PCOS-esen – 2. rész

Barbara az előző bejegyzésben már sok mindent elmondott arról, mit jelent a policisztás ovárium szindróma pontosan, és hogy hogyan derült ki, hogy ő is PCOS-es. Mostani beszélgetésünkben arról vall, hogyan készült fel testileg-lelkileg a babavárás hónapjaira és az anyává válásra.

Barbara és Angi babaMilyen változásokat hozott a PCOS az életedbe?

Azt gondolom, sok mindenre megtanított. Például türelemre, kitartásra, önismeretre, leleményességre. Hogy merjek kételkedni, utánajárni, hinni saját magamnak. Tudatosságra nevelt az élet rengeteg területén, adott egy sajátos életszemléletet. Tanultam egyfajta egészséges önzést, azt, hogy igenis törődnöm kell magammal, mert a környezetemnek, családomnak is így tudom a legtöbbet adni. Inspirál arra, hogy megtaláljam a saját utam, kipróbáljak új dolgokat, pl. sportokat, de az étkezésem is sokkal változatosabb lett. Új ismeretségeket is hozott, pl. az alapítványos lányok személyében, de régi barátokról is kiderült időközben, hogy érintettek. Összetartunk, támogatjuk egymást információkkal, ötletekkel, amivel csak tudjuk…

Tovább olvasom

Kriszti kismamanaplója – az első 12 hét

Mostantól új kismamanaplót olvashatsz a Dúla blogon: Kriszti fog beszámolni várandós heteiről-hónapjairól. Érdekes lesz olvasni egy nagycsaládos édesanya írásait: a három gyerkőc mellé hamarosan egy negyedik érkezik. Köszönöm, drága Kriszti, hogy megosztod velünk családod történéseit és a benned zajló testi-lelki változásokat!

A család Julcsi 5. szülinapjánHáromgyermekes család vagyunk. Amikor az első született, persze, akartuk, de még fogalmunk sem volt, pontosan mit is akarunk. A közelünkben nem volt se barátnál, se rokonnál gyermek. Talán mert már „elég régi” volt a kapcsolatunk, össze is házasodtunk, ezért vágytunk gyerekre. Persze hogy nagyon szerettük Őt, az első gyermekünk, család lettünk, az első unoka a családban, nagy figyelmet, szeretetet kapott. Egy év múlva megfogant a Második, mert hát kell egy testvér, kell ez a legnagyobb ajándék az Elsőnek. Furán hangzik, de egyre jobb volt anyának lenni, úgy értem, hogy egyre teljesebbé vált az életem, életünk. Szeretni őket, nevelni, formálni őket, látni felnőni – a világ legszebb dolga. Eddigre már több nagycsalád vett körbe minket, vagy épp olyan családok, akik nem egy vagy két gyermekkel képzelték el a jövőjüket, sokkal inkább 3-4-5-tel. Vágytunk egy harmadikra, terveztük, és teljes egy év telt el, mire kétcsíkos teszt volt a kezemben. Nagy volt az örömünk!

Tovább olvasom

Dúlás szülés: Rögös út diadalmenetben

Ez a szüléstörténet különösen kedves a szívemnek. A szülők bár mindketten örömmel várták nem tervezett babájukat, kapcsolatuk nem sokkal a fogantatás előtt megromlott. Jelenleg együtt nevelik kislányukat, de nem alkotnak egy párt. A kicsi lány már elmúlt 1 éves, de most a szüléstörténetet újraolvasva átélhettem a vajúdás minden pillanatát: a kezdetét, a nehézségeit, a végső lendületet és a természetes szülés mélyről jövő örömét. Milyen jó dúlának lenni! :-)

Gyönyörű kislány született!Egy szép napsütéses napra voltam kiírva. Előző este úgy feküdtem le aludni, hogy elmondtam a kislányomnak (első pillanattól kezdve biztos voltam a nemében), most már tényleg jöhet, amikor akar (addig az áldatlan állapotok miatt próbáltam visszatartani Őt, a lakásátalakítás-felújítások okozta káosz, kosz, feszültség…). 2 nappal később keltem fel kora reggel úgy, hogy tudtam, eljött a pillanat: hívtam a bábaasszonykánkat és drága dúlánkat Orsit, majd a halálraítéltek nyugalmával, csendes derűvel kezdtem készülődni ráérősen. Körülöttem ettől mindenki még idegesebb lett… Az apuka egészen a vajúdás kezdetéig félvállról vette a várandóságot és a szülést, a szülés során szembesült azzal, miről is van szó.

Tovább olvasom

Csodaszép szülések: Egyből ketten

Olyan sok érzés van Adrienn történetében. Feszült várakozás, aztán az akarás elengedése és a megfoganás öröme. A zavartalan várandósság könnyedsége után a szülés felfoghatatlansága, majd a gyermekágy nehéz érzései. Végül a beteljesült kétszeres anyaság mindent elsöprő ereje. Kedves Adri, köszönöm az őszinteségedet.

Ikerlányaim története ott kezdődik, hogy 6 éve vagyunk házasok a 19 éves ismeretségből, de tavaly márciusig nem sikerült bővítenünk a családunkat. Igaz, soha nem is szántuk el rá magunkat igazán, mindig volt kifogás: most karrier, most nincs elég pénz, most lakást veszünk, most autót… Majd rájöttünk, hogy kifutunk az időből, és elindítottunk egy örökbefogadást. 2010. április 27-én meg is született a határozat, hogy alkalmasak vagyunk, és elindulhat a folyamat. Elmentem a legjobb barátnőmmel, aki egyben a sógornőm, megünnepelni a nagy eseményt, és az ünneplés kellős közepén rosszul lettem. Ágó jelezte, hogy vegyünk egy tesztet, mert ő már egy ideje érzékel rajtam határozott jeleket: ájulás, fáradtság, ingerlékenység. Így megvettük életem első terhességi tesztjét, amely halvány második csíkkal kecsegtetett arról a lehetőségről, hogy talán új családtag várható.

Tovább olvasom