Hatalmas öröm a dúla számára, ha egy család felkéri, kísérje második gyermekük világrajövetelét is. Mira születése nagyon szép és örömteli volt, mert farvégű fekvéssel természetes úton született az István Kórházban (itt elolvashatod, hogyan). Blanka követte nővérét: rövid idő alatt és csodaszépen született. Editet, Zolit és a drága kicsi lányokat örökre a szívembe zártam.
A második babánk megfoganása is könnyen ment, épp mint 2 évvel ezelőtt. Biztos voltam benne, hogy akkor és ott egy új élet kezdetét vette. Mielőtt bebizonyosodhatott volna, már elkezdtem várandós ruhatáramat feltölteni. :) Ekkorra már az is eldőlt, kik vesznek majd körül a szülőszobán. Tudatosan készültem, mivel első várandósságom alatt kicsit megkésve jöttem rá, mit is akarok tulajdonképpen, mik az elvárásaim a kórházzal, orvosokkal szemben. Első babánk születése révén ismertem meg Orsit, aki lehetőségeket tárt elém, rávezetett a saját utamra és ha kellett, fogta a kezem. Így jutottam akkor arra az elhatározásra, hogy csak az István kórházban fogok szülni, sehol máshol. Várandósságom kezdete, közepe nehezebbre sikerült, mint gondoltam volna úgy fizikailag, mind mentálisan. De ahogy közeledett a harmadik trimeszter, elkezdtem magam egyre jobban érezni: végre élveztem a babavárást, jött a tavasz, és én is egyre jobban kivirultam. Az utolsó harmadban Orsi párszor megmasszírozott és átbeszéltük a szüléssel kapcsolatos kérdéseimet. Annyira jó érzés volt valakivel megosztani a gondolataimat, pláne egy olyan emberrel, akire már szinte barátként gondolunk a párommal. Ugyan sok mindenben tapasztaltabbak lettünk első gyerekünk nevelése kapcsán, de a második baba érkezése újabb kérdéseket, árnyaltabb problémákat vetett fel bennünk, és ezt Orsival bármikor meg tudtam beszélni.
Tovább olvasom
