Gondolatok, érzések sok-sok verssel – egy egészen különös szüléstörténetet olvashatunk ez alkalommal a Dúla blog Szép szüléstörténet pályázatára érkezett írások közül. Köszönöm Fruzsina, hogy megírtad és megosztod velünk otthonszülésed történetét!
Első gyerekem várása, szülése, nevelése az ösztönök, hozott minták és az anyává válásom egyediségének tisztulatlan formája. Második gyerekünk a családdá válásunk, hozott mintáink csiszolása beengedve új mentalitást, elengedve sokat a hozottakból. Harmadik vállalásunk, várásunk tudatosan kanyarodni vissza a természeteshez. Sokrétű munka, segítségek kérésével, elfogadásával úgy fizikai, mint lelki, mentális és spirituális szinten is. Már érdekeltek jelek, nem csak láttam, de értettem is őket, nyitottá váltam. Egyformán volt fontos a nagymamám lepedőjét szülésemhez beszerezni, mint hinni a magzatom álmomban küldött üzenetében; előző szülésélményeim feldolgozása; érzéseim kirajzolása, varrása; látni gyökereim tisztulását; gyerekeket felkészíteni; körülményekre támasztóimmal felkészülni; információkat gyűjteni jogi keretekről, lehetőségekről.




Nagyon szeretem ezt a könyvet. Nem csak azért, mert egyik szerzője, Marshall H. Klaus a dúlaság szakavatott kutatója, hanem elsősorban azért, mert az újszülött kisbabákról alapvető tudást kínál, szebbnél szebb újszülött-fotó kíséretében. Megtudhatjuk belőle, hogyan működik a csecsemők érzékelése, hogyan változnak érzelmeik, és ezt hogyan tudják kifejezni. A babával kibővülő új család születésének külön fejezetet szenteltek a szerzők. Nagyon teszik ebben a részben, ahogyan az apákat szóra bírják: elmondják, mit éreznek és hogyan viselkednek kisbabájukkal kapcsolatosan. Másik kedvenc fejezetem a megszületés utáni „aranyóráról” szól. Ennek elolvasása után azt hiszem, senkit sem kell meggyőzni arról, milyen fontos a babával töltött első pár óra teljes háborítatlansága.