Vendégblogger poszt következik. Egy kis tudomány – mindeközben pedig a vajúdás és szülés lényegi kérdéseiről osztja meg gondolatait Megyeriné Rákóczi Dorina, azaz Dodó Sapiens. Köszönöm az írást!
Az első szülésemnél nem jöttek a fájások és fájásgyengeség miatt oxitocint kaptam és 10 órán át vajúdtam. (A teljes szüléstörténetért kattints ide!)
– Anita
A várandósságom sajnos nem volt problémamentes: kevés magzatvíz, és egy toxoplazma fertőzés miatt a szülésig tartó antibiotikumos kezelés miatt az orvosom a 40. hét első napján magzatvíz-vizsgálatot végzett, és mivel nem találta tisztának, megindította a szülést. 5 óra vajúdás után fájásgyengeség miatt sajnos a műtőben kötöttünk ki. (A teljes szüléstörténetért kattints ide!)
– Kati
A Dúla blogon több olyan szüléstörténet olvasható, ahol az anyák elhúzódó szülésről és fájásgyengeségről írnak. Mi van ennek a hátterében? Miért olyan gyakori ez az orvosi diagnózis? Mit tehetünk mi, szülés körüli segítők a kialakulása ellen?
Dr. Dékány Ágnest, a Róbert Károly Magánkórház szülész-nőgyógyász orvosát, a Szülni jó! weboldal tulajdonosát kérdeztem a jelenségről.
Nemrég több olyan angol nyelvű cikket is találtam az interneten, amik arról számolnak be, hogy a szülés előtti szülés, ha a kismama a szülés előtt fogyaszt a gyümölcsből? Ez elég jól hangzik, így azt gondolom, érdemes egy hetekben elfogyasztott napi 6 szem datolya lerövidíti és megkönnyíti a szülést. Tényleg könnyebb akicsit tovább kutakodni datolya és szülés ügyben…
Szüléstörténet következik: Gabi elmeséli, hogyan született meg kisfia, Bali. Párja és szülésznője támogatta abban, hogy igazán szép és meghitt szülése lehessen. És a szülőszobán Bali és egy új édesanya is született.
A fájdalom többnyire nem jelent jót. Ugyanakkor a szülés során érzett fájdalom kivételes: fontos élettani funkciója van. A szülési fájdalomról tudjuk, hogy nem betegséget jelez Bár az első szülés előtt nehéz elképzelni, hogy pontosan mire is számíts, mindig gondolj arra, hogy még ha érzel is a fájdalmat a vajúdás során, átélheted a szülés-születés misztériumát.
Nemrég arról írtak nekem édesanyák, hogy hogyan és miért kérték dúla segítségét a várandósságuk idején és a vajúdásukkor? Akkor kaptam Esztertől a most következő írást. Ő nem választott dúlát maga mellé. Ma már máshogy tenné. Olvasd el, miért?
Dúlakról először az egyetemen hallottam, pszichológus vagyok. De valamiért az a kép maradt meg bennem, hogy az otthonszülő anyák mellett segítenek a szüléskor. Eszembe sem jutott, milyen komoly támasz lehet nekem, ha mellettem van valaki, akiben bízom, aki tudja, min megyek át, de nem a családom tagja, tehát nem befolyásolja a folyamatot az a színes érzelmi kötelek, ami a családtagok között van.
Mert bizony, a szülész édesapám nagy segítség volt, amikor otthon egyedül vajúdtam. A párom dolgozott éjszaka, és a fájások között kellemesen elbeszélgettünk, illetve apu nézte az időt, és ő is indult velem a kórházba. Amikor viszont az események kellős közepén bemászkált az amúgy is túlzsúfolt szülőszobába, na, az már zavart!…
Így voltam édesanyámmal is, aki minden jóindulata ellenére megnehezítette kissé a helyzetet azzal, hogy nem hagy minket kettesben a párommal… Így – a velük hála Istennek jó kapcsolatban levő – dokimat kértem meg, hogy kedvesen tiltsa ki a szüleimet a szülőszobáról…
Természetesen nagyon hálás vagyok nekik, hogy mellettem akartak végig lenni, és a szívük teljes szeretetével próbáltak óvni.
(tovább…)
Egy régebbi szüléstörténet a Szent Imre Kórházból, most került elő. Köszönöm Zsuzsi, hogy megírtad és elküldted. Isten éltesse az azóta már 3 éves Bellát és téged is! :-)
2012. május 16. 22.30. Véget ért a film. Hazafelé tartottunk az Alleeból. Dark Shadows, ricinusolaj, Johnny Depp, gyömbér, Helena, bábakoktél és Tim Burton kergették egymást a fejemben. 17-ére vagyok kiírva. „Holnap szülünk. Így, vagy úgy, de szülünk” – gondoltam. „Megindulnak a fájások, otthon együtt vajúdunk, meleg zuhany, relaxálás, jóga, majd mikor már erősödnek a fájások, irány a Szent Imre Kórház. Ott, ha szerencsénk van, üres lesz az IKEA szoba, de az sem baj, ha nem, legalább együtt leszünk végig, jógázom, lazítok a hipnoszülés technikákkal, zenét hallgatok és minden jól fog sikerülni.” (tovább…)
Egy csodaszép otthonszülés történet következik most. Anka Palkó nővéreit is saját otthonukban szülte.
Mindig is sok gyereket terveztünk … terveztünk? Nem, nem terveztünk, a tervezés nem az erősségünk, a realitás sem. Mi inkább álmodunk és hittünk … hiszünk. Rendületlenül, csak azért is. Az álmaink tűnhetnek hétköznapiaknak, nekünk viszont elérhetetlenek voltak egykor … Álmodtunk közös otthont, kertet gyümölcsfákkal, fa alatt asztalt, asztalon zakuszkát. Amit MI készítünk. Közösen. Meg kacagó gyerekeket, ölbebújós kislányokat, huncut szemű, fa tetején lábat lógázó kisfiúkat …
És amikor már nagyon belemelegedtünk az álmodozásba, még azt is kitaláltuk, hogy hogy legyen, hogy legyen először két gyermek, aztán kicsi szünet, és újabb kettő … aztán meglátjuk … (Az jó, ha nincs lezárva az álmod, mert akkor érhetnek még meglepetések. :) (tovább…)
A PCOS-es sorozatunk befejező részéhez érkeztünk. Barbarával az első alkalommal arról beszélgettem, mit jelent ez a betűszó, milyen tüneteket okoz és hogy ő fiatal nőként hogyan jött rá, hogy PCOS-es? A második részben megtudhattuk, hogyan készült fel testileg és lelkileg arra, hogy édesanyává váljon? A harmadik alkalommal a várandósság volt a téma, hogy hogyan élte meg PCOS-es édesanyaként a 9 hónapot? Barbara történetének lezárásaképp most elolvashatod, hogyan indult a vajúdás, és hogyan zajlott a szülés és az azt követő hetek, hónapok? A beszélgetés végén pedig Barbara személyes hangú üzenetét olvashatod, amiben Barbara gyermekáldásra vágyó PCOS-es sorstársainak üzen.
Hogyan alakul a szülés, van-e ebben változás egy normál élettani szüléshez képest?
Ezen a kérdésen jól elgondolkodtam, és arra jutottam, hogy ezt lehet, hogy inkább te tudnád megmondani, hiszen többet láttál már nálam. Nekem csak egyetlen, PCOS-es szülésről van egyelőre tapasztalatom… :o) Komolyra fordítva a szót, azt gondolom, ha a terhesség alatt odafigyelünk az előzőekben említett buktatókra, akkor maga a szülés pont ugyanolyan kihívásokat rejt, mint bármely más kismama számára. Legyen bár anyuka PCOS-es, vagy sem, szüljön természetes úton, vagy császárral, minden szülésnek megvan a maga története, ezért nagy általánosságokat nehéz mondani. (tovább…)
