Az első szülésemnél nem jöttek a fájások és fájásgyengeség miatt oxitocint kaptam és 10 órán át vajúdtam. (A teljes szüléstörténetért kattints ide!)
– Anita
A várandósságom sajnos nem volt problémamentes: kevés magzatvíz, és egy toxoplazma fertőzés miatt a szülésig tartó antibiotikumos kezelés miatt az orvosom a 40. hét első napján magzatvíz-vizsgálatot végzett, és mivel nem találta tisztának, megindította a szülést. 5 óra vajúdás után fájásgyengeség miatt sajnos a műtőben kötöttünk ki. (A teljes szüléstörténetért kattints ide!)
– Kati
A Dúla blogon több olyan szüléstörténet olvasható, ahol az anyák elhúzódó szülésről és fájásgyengeségről írnak. Mi van ennek a hátterében? Miért olyan gyakori ez az orvosi diagnózis? Mit tehetünk mi, szülés körüli segítők a kialakulása ellen?
Dr. Dékány Ágnest, a Róbert Károly Magánkórház szülész-nőgyógyász orvosát, a Szülni jó! weboldal tulajdonosát kérdeztem a jelenségről.
Mit jelent pontosan a fájásgyengeség?
Fájásgyengeségnek nevezzük azt, ha rendszeres méhtevékenység mellet a szülés (azaz a méhszáj tágulása, a baba helyzete a medence csontokhoz viszonyítva) nem megfelelő ütemben halad. Ebből az egyszerű definicióból is látszik, hogy a fájásgyengeség meghatározása nem mindig egyszerű. Mit jelent a megfelelő ütemű szüléshaladás, és mi számít kellő erősségű és rendszeres méhtevékenységnek? Előfordulhat, hogy egyik kismamánál már a joslófájások megélése is nagyon intenzív, míg mások esetében ritkább és enyhébbnek megélt fájások mellett is gyors tágulással születik meg a baba.
A fájásgyengeség éppen ezért nem mindig olyan könnyen megítélhető állapot, mint ahogy elsőre gondolnánk. Nem vagyunk egyformák: a szülő nők szervezete, saját vagy külső oxitocinra adott reakciója sem egyforma. Van, akinek a szüléshez hosszabb, míg másoknak rövidebb idő kell – még akár többedik baba érkezése esetén is.
A szakma megkülönböztet elsődleges és másodlagos fájásgyengeséget. A különbség az, hogy az elsődleges fájásgyengeség definíciója esetén soha nem is volt elég intenzív a méhtevékenység, míg a másodlagos fájásgyengeség esetén egy jó indulás után csökken a méh munkája. A fájásgyengeséget a méh tónusa alapján is lehet csoportosítani, de ennek részletezésétől most eltekintenék.
Miért és hogyan alakul ki a fájásgyengeség?
A szülés egy nagyon intenzív testi-lelki folyamat. Megtévesztő lehet a külső szemlélődő számára, hogy a test munkája az, ami igazán látványos a vajúdás során. Az összehúzódások ereje, a méhszáj tágulása, a pocak hullámzása, az anyai gesztusok változása, a kisbaba aktív együttműködése mind-mind feltűnő, és nem ritkán meglepő élmény. Mindezek ellenére a szülés meggyőződésem szerint 80-90%-ban lelki folyamat, és csupán 10-20%-ban testi. Gondoljuk el, mekkora lelki utat kell bejárnia egy nőnek és természetesen magzatának is, ha a vajúdással járó testi változás ennyire intenzív?
A szülés akkor tud megfelelő dinamikával haladni, ha ideálisak a körülmények. Milyen körülményekre gondolok? Ide tartozik a szülés helyszíne, a megfelelő segítő csapat (amibe szakemberek és családtagok is benne vannak), a komfortos, kényelmes környezet. Ugyanígy ide tartozik az anya lelki állapota, biztonságérzete, bizalma, illetve a fizikai jóléte is, azaz a fáradtság, éhség, szomjúság elkerülése. Arról sem szabad arról elfeledkeznünk, hogy az anyának hinnie kell a teste működésében, és abban, hogy ő képes és alkalmas arra, hogy megszülje kisbabáját.
Nézzünk pár példát a teljesség igénye nélkül. Fájásgyengeséget okozhat, ha az anya nem bízik önmagában, olyan dolgokat nem tehet, amik a kényelmét fokoznák, bizonyos dolgokat viszont meg kell tennie, pedig nem szeretné azokat. Másodlagos fájásgyengeséget okozhat, ha szülés közben az addigi biztonságot adó személyek valamilyen okból elmennek (pl. ügyeletváltás esetén), és az újonnan érkezők a kismama számára ismeretlenek, vagy az eddigiekhez képest mást kommunikálnak felé. Ugyanígy másodlagos fájásgyengeséget okozhat, ha egy kismama a hosszabb vajúdás alatt elfárad, esetleg nem engedik inni, vagy enni.
Ritka esetben ugyan lehet egy olyan szervi elváltozás is a háttérben, ami miatt a szervezet vagy nem tud elégséges oxitocint termelni (ami a méhösszehúzódásokhoz elengedhetetlen), vagy nem tud a megtermelt oxitocinra megfelelően reagálni. Esetleg egyéb szervi okok is lehetnek a háttérben, például előzetes műtét, egy meglévő myoma göb stb. Ezeket átgondolva jobban érthető, hogy mennyire összetett és sokféle oka lehet a fájásgyengeségnek.
Mit lehet tenni, hogy a fájásgyengeséget megelőzzük?
A felkészülés a szülésre, a bizalomteljes ismerős helyszín, a kellemes otthonos légkör – amit személyes tárgyakkal, illatokkal is meg lehet valósítani akár a kórházban is -, illetve a megfelelő segítők kiválasztása, a félelmek várandósság alatti tisztázása és kezelése sokat tud segíteni. Legalább ilyen hasznos, ha a kismama az utolsó hetekben lehetőség szerint minden délután alszik egy kicsit. Szintén jó tanács lehet, hogy az induló fájások esetén az édesanya lehetőleg pihenjen, és próbálja ellazulással, esetlegesen szunyókálással múlatni az időt. Mindezek mellett persze még így is kialakulhat a fájásgyengeség, az elkerülésére nincs sajnos biztos recept, de ezekkel az egyszerű dolgokkal sokat tehetünk a megelőzéséért.
És mit tegyünk, ha a fájásgyengeség jeleit tapasztaljuk?
A fájásgyengeség orvosi diagnózis. Mégis gyakran élik át a kismamák, hogy jönnek a fájások, amik kimerítőek, fárasztóak, de valahogyan mégsem hatékonyak. Sokszor ők maguk fogalmazzák meg, hogy valamilyen segítség kellene: egy kis pihenő, egy fürdő egy kis lazítás vagy masszázs. Bár ezek banális és egyáltalán nem „szakszerű” segítségnek tűnnek, mégis sokszor csodákra képesek. Egy elfáradt vajúdó számára segítség lehet egy kellemes meleg fürdőben való ellazulás, fájásszünetben alvással. Nem ritka az sem, hogy a kismama az egyértelmű fájásgyengeség esetén kapott oxitocint segítségként, ereje megújulásaként él meg.
Bárkinél előfordulhat a fájásgyengeség?
Igen bárkinél előfordulhat a fenti okok miatt, de tény, hogy az először szülőknél gyakoribb. Ennek az lehet az oka, hogy a többedik babát váró anyáknak már van belső tapasztalatuk a szülésről, így kevesebb félelmük van, és jobban bíznak a testükben.
Öröklődő vagy fiziológiai, lelki eredetű a fájásgyengeség, és függ-e kortól, fizikai állapottól?
Az életkortól és a fizikai állapottól is függhet, kinél alakul ki fájásgyengeség, azonban itt sincs kőbe vésett szabály. Általában a fiatal, 20-as éveiben lévő anyában ritkábban fogalmazódik meg a gondolat, hogy nem lesz képes megszülni a kisbabáját – és ez nagy előny az ő esetében. Az a 30-as, 40-es éveiben lévő nő azonban, aki az utolsó hónapokban is aktív menedzser-életet él a szülésre és szülőségre való készülés és hangolódás helyett, nagyobb eséllyel számíthat a fájásgyengeség diagnózisára.
Fájásgyengeség ellen mikor szoktak oxitocint adni?
Az oxitocin egy nagyon hasznos gyógyszer, ha a megfelelő módon élünk, és nem visszaélünk vele. Amennyiben a fájásgyengeség lelki okait megvizsgáltuk, és a lehetőségekhez képest mindent megtettünk a helyzet javításáért, de a vajúdás ennek ellenére nem lendült be, akkor az oxitocin alkalmazása egy fantasztikus lehetőség arra, hogy segítségével elkerüljük a császármetszést. Nagyon sokszor megtapasztaljuk a szülőszobán, hogy a lélek dolgainak helyrebillentésével (például egy ki nem mondott félelem megbeszélésével, egy kellemetlen szülőszobai tényező kiiktatásával, vagy akár a várandósság előtti időből való szorongás feloldásával) a test tökéletesen engedelmeskedik a szülésnek, és nem kell oxitocint alkalmazni.
Összességében elmondhatjuk, hogy a fájásgyengeség nem ritka szülészeti helyzet, és nagyon sok kérdést rejt magában. Mielőtt azonban az oxitocin infúzióhoz nyúlnánk, érdemes a test jelzéseit komolyan véve a lélek elakadására is gondolni, és a kismamával közösen megoldást találni – ami sokszor egyszerűbb, mint gondolnánk.
Olvass további szülés témájú cikkeket a Dúla blogon!
Iratkozz fel a hírlevelemre!