Köszöntünk minden édesapát és nagyapát ezen a szép napon! Az Apák Napjának még nincs túl nagy hagyománya nálunk, pedig milyen fontos az édesanyák mellett az édesapákat is megünnepelni.
Egy csodaszép videót hoztam ez alkalomból, remélem, nektek is tetszeni fog!
A Dúla blogon is több apákról és apáknak szóló írást találhatsz. Kattints ide, és olvasd el őket!
Iratkozz fel a Dúla blog hírlevelére!
Az én kisbabám egy olyan vendég volt, aki igaz, hogy csak rövid látogatásra érkezett, de annál nagyobb ajándékot hagyott itt nekem. Megváltoztatott, érettebb emberré váltam, és ezt neki köszönhetem.
Singer Magdit régóta ismerem és tisztelem. A dúlaképzésen találkoztunk először személyesen – hiszen a könyvei által már ismertem, és bepillantást nyerhettem a munkásságába. Aztán a nyári dúlatáborba is eljött, hogy előadást tartson nekünk az általa oly finoman és érzékenyen körüljárt témáról, a várandósság és szülés körüli gyászról és a Vendégbabákról. Ők azok a kicsi lelkek, akik megfogantak, elindultak, de földi létük mégsem teljesedhetett be. Érkezésük hatalmas öröm és boldogság a család számára – távozásuk pedig mérhetetlen fájdalmat és űrt hagy maga után. Az ő szüleikkel való beszélgetések nyomán írta meg Magdi az Asszonyok álmában síró babák című könyvét, amit jó szívvel ajánlok elolvasásra.
Sokan vannak, akik elvesztett magzatukat, kisbabájukat gyászolják, és mégis oly kevés megértést és együttérzést kapnak a körülöttük levőktől. A gyászt magányosan viselni nehéz és gyötrelmes – ebben szeretnénk dúlatársammal, Pintér Ilonával segítséget nyújtani. Kérlek olvasd el és továbbítsd az alábbi meghívót minél többek felé, hogy jó eséllyel jusson el az érintett szülőkhöz. Köszönöm!
Gyere el Vendégbaba gyászcsoportunkba, ha úgy érzed, nehéz egyedül megküzdeni magzatod vagy kisbabád elvesztésével
Szeretettel várunk, ha a közelmúltban vagy régebben kellett szembenézned a vetélés vagy szülés körüli halál okozta fájdalommal. A sorstársak csoportja nagy segítség: itt van kivel megosztanod gondjaidat, bánatodat, és sok erőt ad, hogy együtt keressük a továbblépés lehetőségeit. (tovább…)
Jó ideje tervezem, hogy meghívok a Dúla blogra néhány szülés-születés témában író bloggert, hogy meséljenek magukról és a blogjukról. Az első vendég Felicitász, a nyelvész anyuka, aki Kanadában szülte a kisfiát, most pedig az USA-ban él. Ott írja Felicitász blogját gyógynövényekről, a szülészeti ellátás bábai modelljéről, szülők és gyerekek testi és lelki egészségéről.
Mikor és miért kezdtél el blogot írni?
2009 nyarán tettem ki az első bejegyzést. Addigra már megírtam néhány fejezetet a (még mindig készülő) könyvemből, és be kellett látnom, hogy nem fog minden beleférni amit szeretnék megírni. Túl sok témám van, és rengeteg a mondanivalóm. A blogra az megy ki, ami a könyvben nem lesz benne, vagy nem akkora terjedelemben. Másfelől, a blog lett az a hely, ahová úgymond “összeszedtem magam”, amikor már nem tudtam többfelé szakadni. Számos baba-mama oldalon és tanácsadó fórumon válaszolgattam addigra gyógynövényes kérdésekre, írogattam hatóanyagokról és kiegészítő terápiákról. A legtöbben talán az index Szülészet-nőgyógyászat topikjáról ismernek, ahol dr. Laufer Gábor mellett voltam “ügyeletes boszorkány”, az volt a hőskor. Aztán a munka egyre több lett. (tovább…)
Szilveszter éjjel kezdtem el azt a bejegyzést írni, de egy nagyon-nagyon örömteli esemény elszólított a gép mellől. Jött a telefonhívás: drága sógornőm méhösszehúzódásai egyre erősebbek és sűrűbbek, indulni kell a kórházba! A 2012-es évem szüléskíséréssel indult: egy pár óra múlva már kezemben tarthattam és ringathattam Levi unokaöcsémet, egy gyönyörű 4180 grammos fiatalembert! Úgy tartják, amivel az év első napját töltjük, azzal telik majd a következő esztendő. Dúla szívem ennél többet és szebbet nem is kívánhat. :-)
Levente a Szt. Imre Kórházban született
És akkor következzen a 2011-es beszámoló. Az év végre érve olyan jó visszagondolni az elmúlt időszakra, és átgondolni, mi minden történt velem és a Dúla bloggal, kikkel találkoztam, kiktől tanultam és milyen várandóssággal, szüléssel-születéssel kapcsolatos eseményeken vehettem részt. (tovább…)
A kis Jézus aranyalma…
Karácsonynak éjszakáján,
Jézus születése napján
Örüljetek, örvendjetek:
a kis Jézus megszületett!
Elérkezett a 2. blogszületésnap is! Hihetetlen, hogy ilyen gyorsan múlik az idő – mintha csak egy valódi kisgyerek növekedéséről lenne szó. Szeretem a Dúla blogot – jó írni és szerkeszteni, és szívből örülök minden olvasói levélnek, kommentnek, beküldött szüléstörténetnek, kismamanaplónak és a fényképalbumba bekerült kisbabafotóknak. Igen, a Dúla blog hozzám nőtt, de nem csak az enyém. A Tietek is, akik olvassátok, velem írjátok, kérdéseitekkel alakítjátok, és a Tietek is, akik meghívtok életetek nagy történésére: várandósságotok és szülésetek kísérésére. Köszönöm mindannyiótoknak! :-) (tovább…)
Eleve nemiséggel bíró élőlényként jövünk a világra, ha ez csecsemőkorban még nem is tudatosul bennünk. Azt azonban már a csecsemők is tudják, hogy mi a kellemes számukra, milyen érintést és mely személyek közelségét szeretik igazán. Különös élvezettel élik meg például az első hónapokban a szopást, ami nyugalmat és biztonságérzetet nyújt nekik. Nagyon fontos az édesanya és az édesapa érintése és szeretettejes simogatása, mert ezáltal tanulja meg a gyermek, hogy teste van, ami örömforrásként is szolgál. A test felfedezése és tanulmányozása azután tovább folytatódik. Pelenkázás és fürdetés közben a kisbaba a saját testrészei után nyúl, és a nemi szervei sem maradnak ki ilyenkor. A kislány a szeméremajkait és csiklóját, a kisfiú a hímvesszőjét ugyanolyan testrészként érzékeli, mint az orrát vagy a fülét. (tovább…)
A gyerekeket végre lefektettem, és most, éjfél előtt van egy kis időm, hogy visszagondoljak az elmúlt esztendő számomra legfontosabb dúla-eseményeire:
Egy kisfiú születésére várok. Dúla vagyok, szüléseket kísérek, és nagyon szeretem ezt a hivatást. Olyan jó a családdal együtt készülni és várakozni arra, hogy világra jöjjön egy új kicsi élet. Igen, gondosan készülünk, sokat beszélgetünk, és ezalatt ünnepi díszbe öltözik a szívünk. Várakozunk, ennek minden izgalmával, és néha bizony türelmetlenek is vagyunk: mikor születik meg végre a gyermek?
Egy kisfiú születésére várok. Ez a kisfiú most egészen más lesz, mint a többi kisbaba. Szeretnék az ő születésénél is ott lenni. Meghívásom van a szülésre, és ez nagyon megtisztelő. Nagy bizalom kell ahhoz, hogy várjon és szívesen lásson a család ebben a számára legszebb és legfontosabb pillanatban. Ünnep a születés, amiben most nekem is részem lesz. (tovább…)
A kapcsolati űrlap ősz eleje óta van fent az oldalamon, hogy könnyebben el tudj érni, ha kérdésed vagy mondanivalód van dúlasággal, várandóssággal, vajúdással, szüléssel kapcsolatosan. Sajnálatos módon csak tegnap derült ki számomra, hogy nem minden kérdést kapok meg, ami ide érkezik, így valószínűleg jó pár levélre nem tudtam válaszolni. Elnézést kérek azoktól, akik írtak a kapcsolati űrlapra – bizalommal hozzám fordulva kérdéseikkel -, de nem kaptak választ. Mostanra a technika ördögét “kiküszöbölve” nagy szeretettel várom a (még aktuális) régi és új kérdéseket. (tovább…)
