Bábaportré: Bottyán Emese – 2. rész

Most Bottyán Emesével, a Szent Imre Kórház szülésznőjével készült beszélgetés folytatását olvashatod a Dúla blogon. A bábaportré 1. részére, kattints ide.

Update: Emese jelenleg külföldön dolgozik.

Bottyán Emese a Szent Imre Kórház szülésznőjeAz apás szülés ma már teljesen általánosnak mondható. Milyen változások történtek még az utóbbi években, amiket a legfontosabbnak gondolsz? Van-e olyan terület, ahol véleményed szerint még változásra lenne szükség?

Az apák jelenléte ma már valóban általános. Hogy ez mennyire jó vagy helyén való, nagyon változó, és nagyon egyéni. Azt gondolom, elsősorban azért vannak ott az apák a szülőszobán, mert nincsenek ott a nővéreink, barátnőink, anyáink. Kell egy „kívül álló” támasz, aki segít, aki megvéd. Van olyan férfi, akinek ez maximálisan testhezálló, és van, akinek nagyobb kihívást jelent. Mindenesetre azt gondolom, az együtt-szülés az együtt-gondolkodás és együtt-döntés eredménye legyen.

1998-ban kezdtem dolgozni, ’95-ben kezdtem a szülésznőképzőt. Az akkori MÁV- Kórházban voltam “bábatojás”, ahol sok alternatív ismeretet szerezhettem, és megismerhettem a bababarát kórház lényegét és alapjait. Igazán jelentős változások, sajnos azóta nem történtek a szülészetben. Kisebb előrelépések egy-egy osztályon azért tapasztalhatóak, amit erősen befolyásol az ottani vezetés támogató vagy eltűrő hozzáállása.

Igazán nagy változásra épp a hozzáállásban lenne szükség. Nagyon jó volna, ha az élettani várandósság gondozásába bekapcsolódhatnának az arra fogékony szülésznők, illetve a várhatóan kockázatmentes szüléseket a kórházban az erre elhivatott és képzett szülésznők is kísérhetnék. Sokat kell még tanulnunk a másik tiszteletéről és elfogadásáról. Sajnos a valódi anya- és bababarát ellátás nálunk még nagyon gyermekcipőben jár.

Sokat kell még az asszonyoknak is változni. Higgyenek magukban és álljanak ki magukért, a testükért és a babájukért!

2011 prilis elejétől lehetőség van az intézményen kívüli szülészeti ellátásra. Mennyiben érinti ez a munkádat? Milyen változás(ok)ra számítasz a kormányrendelet nyomán?

Eltelt egy év a törvényi szabályozás óta. Azóta megszületett az első módosítás, az első bábai engedély, illetve az első kisbaba is otthon, akit legálisan, a jelenleg érvényes szakmai és jogi szabályozásnak megfelelően, képzett és engedéllyel rendelkező szülésznők fogadhattak ebben a világban. A szabályozás jelenleg közvetlenül nem befolyásolja a munkámat: kórházban dolgozom, és egyelőre ott is maradok.  Abban azért bízom, hogy az intézményen kívüli szülés jogi szabályozása közvetett úton befolyásolja majd a kórházi szülészeti ellátást is. Jó lenne, ha egyre több kolléga látná be és meg: a természetes szülés és gyermekvárás nem eretnek dolog, hanem a családok jogos, emberileg és szakmailag megalapozott igénye. És bizony nem mindenkinek a saját otthonában. Van, akinek kórházban és lesz, akinek a majdani születésközpontokban – és ez így van jól. Ha látszik hogy ez jól működik, talán lazul a szülészeti szakma ellenállása mind az otthonszülés, mind a szülésznők önálló munkavégzése iránt. Partnerként fogadják el a kismamákat és a családokat – így valóban nagyobb lépést tehetünk a választható ellátást nyújtó szülészetek felé.

„Természetesen szeretnék szülni!” – mondja a legtöbb várandós édesanya, és kívánságaikat sokan szülési tervben is rögzítik. Mit tanácsolsz nekik, írjanak-e, és ha igen, hogyan írjanak szülési tervet? A kész tervet kivel érdemes átbeszélni?

Azt gondolom, nem csak a „természetes szülés” iránt nőtt meg a kereslet. Egyáltalán a tudatos választás és az informált döntés után nyílt nagyobb érdeklődés. Ez fontos és nagyon jó! A kész szülési tervek viszont túl “egy kaptafára” mennek. Sokkal jobbnak tartom a választott kollégával (szülésznővel vagy szülész-nőgyógyásszal) megbeszélni, hogy mik a lehetőségek, és a várandós mit szeretne.

Az a legjobb, ha a családok már a várandósság előtt vagy a várandósság kezdetén szülészeti intézményt választanak. Nézelődjenek, érdeklődjenek, hol mit lehet, milyen a szemlélet, mire van lehetőség. Érdemes részletekbe menően tájékozódni és a szülésben részt vállaló kollégákat gondosan kiválasztani. Azt hiszem, ebben az esetben az előre gyártott “sablon” szülési tervre sem lesz szükség. Sokkal inkább személyre szabott gondoskodást követő, valóban az adott várandós számára összeállított terv tud születni.

Nagyon fontos, hogy ne felejtsük el: ez valójában csak egy terv, aminek bár vannak sarkalatos pontjai, de a szülés lefolyását maga az élet írja. Ezért is fontos, hogy az asszonyok a saját szemléletünkhöz közelálló segítőket találjanak. Akárhogyan is alakuljon végül a szülés, az élmény az övék legyen.

Országos szinten 30% fölött van a császármetszések aránya. Hogyan alakul ez a szám a Szent Imre Kórház szülészetén? Van-e nálatok lehetősége a császármetszésen átesett anyának a következő babát hüvelyi úton szülni?

Egyfelől a magyarországi császármetszési átlag sajnálatos módon követi „világi trendet”. Másrészről a szülészeti ellátásban két uralkodó irányzat van: az egyik a minimál-stílusra hajazó, minél természetesebb szüléskísérés, illetve a másik az erősen medikalizált modell. Ritka a kettő közötti átmenet. A Szent Imre Kórházban nemrégiben vezetőségváltás történt, és most mindenki keresgéli a helyét. A tavalyi évben a császármetszések aránya 19% körül alakult, ami jelenleg emelkedni látszik. Egyelőre mi is várjuk a véglegesen kialakult protokollokat és irányzatot.

A Szent Imre Kórházban van lehetőség a császármetszés utáni hüvelyi szülére. Azt javaslom, hogy a szülők olyan segítőt keressenek, aki „jártas” a császármetszés utáni hüvelyi szülés (VBAC) kísérésében, és nem csak elméletben támogatja. A VBAC egyébként is egy lehetőség, nem cél, vagy követelmény.

Havonta, átlag hány kisbaba születésénél vagy jelen? Tartod-e a kapcsolatot azokkal a szülőkkel és kisbabákkal, akiknek jelen voltál a szülésénél? Hol tárolod, hova teszed annak a sok-sok kisbabának a fotóját, amiket emlékbe adnak neked a veled szült anyák?

Jelenleg GYED-en vagyok a legkisebbemmel. Szeptemberben megyek majd vissza dolgozni, és meglátom, hogyan alakul a munkám. Régebben sem vállaltam 5 szülésnél többet. Fontos, hogy minden általam elvállalt asszonyra jusson elég időm, hogy valóban együtt tudjunk a várandósságra, szülése hangolódni. Van, akivel „szorosabb” kapcsolatom lesz, és van, akivel nem találkozom többet a szülés után.  Ha kapok fotókat és történeteket, azokat nagyon szeretem, és egy dobozban gyűjtögetem. Folyamatos tervben van egy „igaz” album összeállítása is.

Olvasd el a bábaportré sorozat további részeit is a Dúla blogon!

Iratkozz fel a Dúla blog hírlevelére!

Szólj hozzá!

ÍRJ NEKEM!