Ujvári Attila doktorral több alkalommal volt módom császármetszés utáni hüvelyi szülést kísérni, ezért őt kértem, válaszoljon a VBAC-et érintő kérdéseimre.

dr. Ujvari Attila a Szt. István Kórház orvosaMa Magyarországon a szülő nők több mint egyharmada császármetszéssel ad életet gyermekének. Miért emelkedik évről évre a műtéti szülések száma?

Úgy gondolom, a gyors, áttekinthető, kontrollálható – nem ritkán rövidtávon gondolkodó – megoldásokra való törekvés nagyon jellemző a mai szülészeti gyakorlatban. A császármetszés a vajúdás okozta várakozással, bizonytalansággal járó feszültség elkerülésének „jó eszköze” lehet az összes szereplő számára – gondoljunk csak a szülő nőre, a férjre, a rokonokra, a szülésznőre, az orvosra és a kórházra is. A fennálló jogrendszer a császármetszéssel szemben csaknem esélytelenné teszi az esetleges károsodással járó hüvelyi szülést. A szülés során felvetődő kérdésekre orvosi oldalról egyszerűbb válasz a műtét, mint az árnyaltabb megoldás megkeresése.

Császármetszés utáni hüvelyi szülés (VBAC):

Melyek azok az orvosi indokok, amik mindenképp császármetszés elvégzését teszik indokolttá, és melyek azok az esetek, ahol az orvos mérlegelésétől függ, hogy császármetszésre vagy természetes szülésre kerül sor?

A következő esetekben mindenképp császármetszésre kerül sor: előre esett köldökzsinór, lepényleválás, akut vagy krónikus súlyos maradandó magzati oxigénhiány, kedvezőtlen fejtartás melletti farfekvés első szülőnél, nem fejvégű „A” magzat ikreknél és méhrepedés. Az orvosi mérlegelés a következő esetekben játszik nagyobb szerepet: a szülés folyamatának leállása, fájásgyengeség, téraránytalanság gyanúja, fejbeilleszkedési zavarok, farfekvés, méhen végzett előzetes műtét (császármetszés vagy egyéb), illetve az anyai kérés.

Tudjuk, hogy nem igaz az „ha egyszer császár, akkor mindig császár” feltevés. Mik a feltételei a sikeres VBAC-nek? Hogyan készüljön fel egy anya, ha császármetszés után hüvelyi úton szeretne szülni?

Nagyon fontosnak tartom az esetleges – talán épp a császár miatt kialakult – lelki hátráltatók feltárását és kezelését. A lelki munka érdemi része az időnként előforduló technikai nehézségekre (pl. elbátortalanító családi hozzáállás, a személyzet viselkedése, az önmagába, a nő természet-adta kepésségébe vetett hit meggyengülése), illetve az esetleges újbóli császárra, annak elfogadására való felkészülés. A lelki ráhangolódás mellett nagyon fontos tájékozódni a korábbi császár lehetséges okairól, és komolyan át kell gondolni az igen ritka, de lehetséges tragédiát is. A felkészülés során meg kell találni azokat a segítőket, azt a csapatot, akikben a várandós maximálisan megbízik. A családtagok szerepe is jelentős a szülésre való felkészülésben: felvilágosításuk, támogató szerepük erősítése a várandósság alatt. A természetes szülésre való felkészülés során érdemes további szempontokat is figyelembe venni. Szénhidrátszegény diéta alkalmazásával a nagy súlyú magzat esélye csökkenthető. Fontos még a toxémia elkerülése a lehetséges hajlamosító tényezők figyelembevételével (PCO, elhízás, cukoranyagcsere zavarai, magas vérnyomás, férj spermájával való hosszabb távú érintkezés stb.), illetve a farfekvés különböző eszközökkel való lehetséges korrekciója. Ez utóbbira javaslom a 32. héttől a „zeneterápiát” – ami tulajdonképpen zavaró zene lejátszása a has felső részén –, illetve a 37. héten a külső fordítást, de tulajdonképp mindent meg lehet próbálni. Tévesnek tartom azt a megközelítést, hogy “biztos valami oka van, hogy a gyermek így akarja”, hiszen különben nem születhetne meg a 70-80%-ban sikeresen megfordított gyermek. Emellett meg a faros császár is veszélyesebb, mint a fejvégű császár.

Milyen előnyökkel jár, ha császármetszés után hüvelyi szülésre kerül sor? Az előnyök mellett vannak-e kockázatai?

Eddigi tapasztalataim szerint a szülés során jó esetben lehetségessé válik az „egész-séges anya” megszületése. Ez magában foglalja a pártalálást, a termékenységet, a magzat kiviselését, a fájdalom elviselését, a megszülés képességét, a teljes önzetlenség kiteljesedését. Császár esetén mindez csorbát szenved, amit egy következő hüvelyi szülés ismét teljessé tehet. A gyermek számára a hüvelyi megszületés az utolsó érési folyamat (kb. 4 hétnyi érést jelent), és bizonyos nézetek szerint az egész életben a nehézségekkel való megküzdési stratégiákra is hatással van. Kockázata a hegszétválás, mely ugyan igen ritkán, de főként a magzatra, és kisebb mértékben az anyára is fatális következményekkel járhat. Eddigi saját személyes tapasztalataim szerint a megelőző jelek figyelembe vételével elkerülhető, de sajnos megfelelően gondos kollégáim esetében is – bár nagyon ritkán -, de hallottam már tragédiáról.

Milyen testi-lelki nehézségekkel nézhetnek szembe a VBAC-re készülő anyák a vajúdás során az Ön tapasztalatai szerint?

Elsőként említeném az anyák saját és családtagjaik, illetve az ellátó személyzet bizalmatlanságát és megosztott véleményét a császármetszést követő hüvelyi szüléssel kapcsolatban. A szülés közbeni hátráltató tényezőnek gondolom a fokozott orvosi monitorozást, ami beszűkítheti a vajúdás természetes sokszerűségét. Nem kedveznek a vajúdás folyamatának a szigorúbb időhatárok betartására vonatkozó irányelvek: osztályunkon (Ujvári doktor – többek között – a Szent István Kórházban dolgozik – a szerk.) 41. hétre a magzatnak kint kell lennie – ha nem indult meg a szülés, akkor császármetszéssel. Bizonyos helyeken ma is az a szokás, hogy VBAC esetén az epidurális fájdalomcsillapítást megtagadják, holott ez orvosilag egyáltalán nem indokolt. Gyakran előfordul az is, hogy az esetleges lelassulások, elakadások esetén a hagyományos segítséget (pl. oxitocint, vacuumos szülésbefejezést) sem alkalmazzák.

Vezet-e saját kimutatást arról, hogy az Önhöz forduló asszonyok közül hánynak sikerül a természetes szülés?

Nyilvántartást vezetek, de pillanatnyilag nem áll rendelkezésre az összegzés. Emlékeim szerint a százalékok nem rosszabbak, sőt még kicsit jobbak is, ha összevetjük az általános országos normál szülészeti statisztikákkal. Viccesen talán annyit lehetne mondani, hogy az esetleg kicsit könnyebben, kevesebb indokkal elvégzett, de gyakori császárok miatt az orvosok jól értenek a műtéthez, így a VBAC-os kismamának kevés ismétlődő okra és egy nagyon jól megoperált méhre lehet számítaniuk a természetes szülés megkísérlése során.

Olvass még a császármetszés utáni hüvelyi szülésről a Dúla blogon! Iratkozz fel a Dúla blog hírlevelére!