Szüléstörténetek első kézből, anyáktól

Dúlás VBAC szüléstörténet: Maja császármetszés után természetes úton érkezett!

Egy nehéz és hosszú vajúdás után császármetszéssel született meg egy kisfiú. Édesanyját mindez megviselte, és másodjára mindenképp természetesen szeretett volna szülni. Sok mindent megtett ezért, tudatosan készült, dúlát keresett, és a végén teljesült, amire annyira vágyott: a sikeres VBAC! Köszönöm, hogy megosztottad velünk, milyen utat jártál be azért, hogy úgy szülhess, ahogy szeretnél.

2011-ben született második gyermekem, előzetes császármetszés után természetes úton. Lénárd Orsi dúlának és az orvosomnak örök hálával tartozom minden percért amit velünk töltöttek, mind a szülést megelőzően, mind pedig a szülés közben. Úgy gondolom, védelmük és törődésük nélkül olyan akadályokkal néztünk volna szembe, melyeket nem várandós kismamák elé kéne állítson az élet, s melyek miatt nagy valószínűséggel ismét megtörtünk volna. Persze kellett hozzá az a mélyen gyökeredző meggyőződés, hogy második gyermekemet természetes úton akarom világra hozni, nem akarom a császárral járó megpróbáltatásokat újra átélni s gyermekemet sem akarom kitenni ezeknek. Minthogy minden porcikám kívánta ezt, férjemmel mindent meg akartunk tenni érte már a kezdetektől fogva.
Tovább olvasom

Sikeres császármetszés utáni hüvelyi szülés: Még mindig hihetetlen, hogy sikerült

Egy Dúla blog olvasó, Kati történetét olvashatod most, aki két kislányt szült: egyet császármetszéssel, a következőt pedig a műtétet követően természetes úton a Baross utcai I. sz. Női Klinikán. „Minden szülés más és más, és nem elég csak a „császárral szültem”-et vagy a „miután az első gyermekemet császárral szültem, a másodikat is csak így szülhettem”-et hallani, hanem ismerni kell a szülés háttértörténetét is.” – írja. Kedves Kati, köszönöm, hogy megírtad és megosztottad velünk a szüléstörténetedet.

Az én sikeres VBAC-történetemet mindenképpen az előzményekkel kell kezdenem: 2010-ben első lányunkat a lehető legnagyobb nyugalommal, és abban a hitben, hogy a szülés pikk-pakk menni fog vártuk. A várandósságom sajnos nem volt problémamentes: kevés magzatvíz, és egy toxoplazma fertőzés miatt a szülésig tartó antibiotikumos kezelés miatt az orvosom a 40. hét első napján magzatvíz-vizsgálatot végzett, és mivel nem találta tisztának, megindította a szülést. 5 óra vajúdás után fájásgyengeség miatt sajnos a műtőben kötöttünk ki (akkor ezzel nem is foglalkoztam, hihetetlen boldogság töltött el, hogy megszületett a kicsi lányunk). Szerencsére sem a felépülésnél, sem a szoptatásban semmi hátrányát nem láttam ennek. Ahogy telt az idő, lelkileg viszont nagyon nehéz volt feldolgozni, hogy császárral született meg az első gyermekünk (és igazából csak most, a második szülésnél tudtam helyre rakni ezt magamban), így mikor 2012 februárjában megtudtuk, hogy nemsokára 4-en leszünk, már akkor eldöntöttem, illetve tudtam, hogy ezúttal hogyan nem szeretnék szülni, császárral.
Tovább olvasom

Császármetszések: Anita két kisfia

Két császármetszéses szüléstörténetet is kaptam Anitától – mindkét kisfia így született. Mindkét alkalommal természetes szülésre készült, de végül máshogy alakultak a dolgok. A szüléstörténetekben egyszerre érhető tetten a hatalmas öröm és az erős hiányérzet. Köszönöm Anita az őszinteséged!

Végre kiírhatom magamból azt a rengeteg dolgot, ami bennem kavarog már jó 1, illetve lassan 3 éve.
Dani születése
Elég sokat vártunk a nagyobbik kisfiunk, Dani megfoganására, kb. 1,5 évet. Már túl voltunk egy csomó kivizsgáláson, annyit tudtunk, hogy valószínűleg endometriózisom van. Elő akart jegyezni egy műtéttel egybekötött vizsgálatra a dokim, de kértem még 3 hónap haladékot, hátha csoda történik… És a CSODA egy hónappal később végre valóban megtörtént; pozitív lett a tesztem! Alig tudtam elhinni, már aznap ott voltunk az orvosnál, aki megerősítette, hogy IGEN, valóban babát várunk! Nagyon élveztem a terhességem minden percét. Voltak persze nehézségek is, de életem egyik legszebb időszaka volt… Annyira jó érzés volt, hogy bennem él egy ici-pici emberke, akiért mi felelünk majd, akit máris olyan nagyon szeretünk, pedig még nem is láttuk… Tudatosan készültünk a szülésre is: jártunk szülésfelkészítő tanfolyamra, lelkesen tornáztam, gyakoroltam a szülés alatti légzést. Azt terveztük, hogy a nagy napon velem lesz Apa is, hogy együtt osztozhassunk majd az örömben (és persze a nehézségekben is).
Tovább olvasom

Kriszti kismamanaplója – Várva várt babánk születése

Mi is lehetne szebb és aktuálisabb bejegyzés így karácsony környékén, mint egy szép szüléstörténet? Kriszti 9 hónapon át jegyezte le gondolatait és érzéseit a Dúla blog kismamanaplójába. Következzen ennek megkoronázása: a szüléstörténet!

Vártuk, hogy történni fog-e valami éjszaka. Az este sóhajtozások közepette telt, fura volt, hogy ez a hosszú túlhordás és esetleg a másnapi szülésindítás velem történik, de gondoltam, ennek is megvan az oka. Későn feküdtünk, talán arra vártam, hogy míg ébren leszek, történni fog valami. Hát nem. A reggeli ébresztőig sem történt semmi. Úgy keltem ki az ágyból, hogy görbült a szám. Készülődtünk, az úton a kórház felé nagy csendben voltunk Apácskával, feszülten ültünk és néztünk előre. Közben el tudtam végre fogadni, hogy nem a babám jelére fog ő megszületni, hanem egy külső jel hatására. Akkor már csak azt kértem, hogy sikerüljön így, nehogy sikertelen legyen az aznapi oxytocinos indítás, és másnap újra kelljen kezdeni, esetleg harmadnap már császármetszés legyen. Főleg, hogy akkor már szülésznőm sem tudott volna már velem lenni.
Tovább olvasom

Dúlás szülés: Time to say goodbye

Mira baba ma már 9 hónapos nagylány. Ahogy 9 hónap kellett az anyaméhbeli növekedéséhez, úgy még egyszer 9 hónapra volt szüksége Editnek, az édesanyjának, hogy megírja történetüket. Mira a középidőtől fogva farfekvésben helyezkedett el, de hála a rugalmas és hozzáértő orvosi hozzáállásnak a császármetszést elkerülve természetes hüvelyi úton született meg. Drága Mira baba tényleg egy kis csoda! :-)

Még mielőtt a szülés napjára térnék rá, az előzményeket is megosztanám veletek. A 29. héten kezdődött a kálváriám, hiszen addig a pillanatig minden teljesen rendben volt a babával és velem is. Egy kontrollvizsgálaton kiderült ugyanis, hogy mostantól fekve kell átvészelnem a hátralévő időt, ha nem akarom, hogy idő előtt érkezzen Mira baba. Mintha pofon ütöttek volna… Még 1 héttel később is azt hittem, ez nem végleges, csak pár hétről lehet szó… De a doktornő annyira komolyan rám ijesztett a teljesen nyitott méhszájjal, hogy el kellett higgyem. Pár nap alatt 3-4 kg-t fogytam, gondolom a mozdulatlanságtól, étvágytalanságtól, és folyton aggódtam, ha éreztem a keményedéseket. Egyedül-otthon-állandó aggodalommal a fejemben, rádöbbentem, hogy én ezt így nem fogom tudni végigcsinálni.
Tovább olvasom

Dúlás szülés: Zsigu születése

Az elmúlt hónapokban Gabi kismamanaplóját olvashattad a Dúla blogon. A kicsi Zsigmond azóta persze megszületett a budapesti Szent István Kórházban, és magam is tanúja, sőt, közreműködője lehettem A Nagy Napnak. Drága Gabi, köszönöm, hogy megírtad ennek a felejthetetlen éjszakának a történetét!

A szeptember 27-ről 28.-ára virradó este pontosan olyannak indult, akárcsak az összes ezt megelőző. Fáradt voltam és egyre kevésbé hittem abban, hogy a várandósságom 42. hetét súrolva, valóban egyszer csak megindul a bennem lakó kisember, hogy felfedezze a mi világunkat. Későn bújtam ágyba, éjfél is elmúlt már, kényelmetlen is volt már bárhogy is feküdnöm, hosszas vackolódás után szunnyadtam el, hogy aztán egy éles derékból a hasam aljáig sugárzó valamire ébredjek… Megörültem neki. Pontosan tudtam, hogy ez már az. Elkezdődött.
Tovább olvasom

Apás szüléstörténet: Hogyan lettem apuka?

Nem olyan régen olvashattad a Dúla blogon Andi szüléstörténetét. Most megkaptam ennek párját, az édesapa által megírt szüléstörténetet is. Milyen érdekes egymás után elolvasni a két különböző szemszögből átélt és leírt elbeszélést.

Végre kiírhatom már magamból azt sok dolgot, ami a fejemben járt akkor. Minden nap úgy mentem dolgozni, hogy már bármikor történhet bármi, bár valahogy éreztem, hogy nem akkor fog elindulni a kicsike, amikor épp nem leszek otthon. Be is jött, mert csütörtökön, amikor hazaértem, még megvacsoráztunk, aztán belenéztünk a sorozatunkba. Andi érezte, hogy mintha valami megindult volna, de nem volt semmi kapkodás, nyugodtan tettük a dolgunkat. A magzatvíz elkezdett csöpögni és szép lassan meg is érkeztek a fájások. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltam feszült, de nem annyira, mint egy héttel korábban, amikor a nappaliban ültünk, és Andi felsikkantott. Nem volt semmi probléma, csak a szokásos fájások között volt egy intenzívebb, na nálam akkor történt meg a „beavatás”. Lepörgött minden a fejemben, hogy úristen, akkor indulás, a kocsival kiállni, csak az aksi is bírja, a cuccokat összeszedni, nehogy valami kimaradjon, kaját tenni, ruha, papucs, csoki, víz – e gondolatok cikáztak a fejemben. Mindez pár percig tartott. Mivel mégsem kellett elindulnunk, azért akkor egy kicsit levert a víz. :-)
Tovább olvasom

Dúlás szülés: szép szülésélmény

Andival jó pár hónapja ismertük egymást. Akkor hívott fel telefonon, amikor a két kék csík megjelent a teszten. Ezután havonta találkoztunk, beszélgettünk – ilyenkor volt, hogy Laci is elkísérte, és Andi kismama masszázsra is többször eljött hozzám. Jól ismertük egymást, és szükség is volt erre a vajúdás nehezebb óráiban. Andi szülési fájdalomról alkotott képe és ezzel a szülésélmény megélése a szülés óta hatalmas átalakuláson ment át – erről részletesen ír a szüléstörténetében. Drága kicsi Gergő, Isten hozott!

A szülés után, mikor először eszembe jutott mit is írhatnék a „szép szülésélmény” témában, megmondom őszintén, egy fehér lapra gondoltam – az mindent kifejezett volna. Merthogy nem tartottam szépnek, nagyon erősen élt bennem a sok órás fájdalom, amire nem készültem fel – nem lehet felkészülni erre. Aztán a hetek távlatából számtalanszor gondoltam rá, idéztem fel az apró momentumokat is, és már tudatosult: nagyon szerencsés vagyok, a várandósággal, az emberekkel akik körülvettek és segítettek, és magával a szüléssel is, mert a kisebb komplikációk ellenére viszonylag hamar gyönyörű egészséges babánk született. De haladjunk sorrendben…
Tovább olvasom

Dúla a Kismama Magazinban

A napokban megjelent a Kismama decemberi ünnepi száma. Ebben a hónapban az olvasóké a főszerep, kismamák és kispapák által jegyzett történetek szerepelnek az újságban. Volt, aki a várandóssághoz adott tanácsokat, mások megírták szülésük vagy szoptatásuk történetét, beküldték legjobb babának szánt receptjeiket vagy családi sztorijukat. Ebbe a lapszámba kerültem be Marával és Marci babával én is, mint szülésfelkészítő és szüléskísérő dúla. A nyári szülés mozzanatai és élménye még elevenen élnek bennem, és olyan szívmelengető volt most újra felidézni a kicsi fiú világrajövetelét. Drága Mara, Tibi és Marci! Köszönöm, hogy Veletek lehettem, hogy részese lehettem örömötöknek! :-)

A dúlámnak köszönhetem, hogy ilyen könnyű volt
Orsival a várandóságom 7. hónapjában találkoztam először. Nagyon szimpatikus volt, hogy első alkalommal ő jött el hozzánk és az otthonunkban beszélgettünk. Többé-kevésbé tisztában voltam vele, hogy mit várhatok egy dúlától, mégis sokkal többet kaptam tőle, mint amire számítottam. A szülésig többször találkoztunk, voltam nála kismama masszázson, ami nekem és a kisbabámnak is nagyon jól esett. Orsi egyszer CTG-re is eljött velem a kórházba, hogy találkozzon az orvosommal és a szülésznőmmel. Aznap az egész délelőttöt együtt töltöttük, és rengeteget beszélgettünk. Napszaktól függetlenül bármikor felhívhattam, ha kérdésem volt; ha esetleg elbizonytalanodtam volna, mindig sikerült megnyugtatnia.
Tovább olvasom

Dúlás szülés: Márk és az Örömhír születése

Rita Székesfehérvárról jött fel a budapesti a Szent Imre Kórházba, mert itt igényeinek sokkal inkább megfelelő körülményeket talált kisbabája világrahozatalához. Veszélyeztetett várandósként előzőleg heteket töltött fekvéssel, de Márk baba nem sietett, sőt, egy hetet még rá is húzott a kiírt terminusra. Dúlaként mellettük lehettem, kísérhettem őket az úton. Kicsi Márk, nőj nagyra, szép és boldog életed legyen!

Most múlt egy éve, hogy kisfiunk, Márk megfogant. Meglepetés volt az érkezése, ahogy a nemét is a megszületéséig szemérmesen titkolta. Az első megilletődöttséget hamar felváltotta az érkezése miatt érzett öröm és a várakozás… A várandósságom egyszerre mondható problémamentesnek és gondokkal terheltnek. Hála Istennek nem volt semmi komolyabb baj – mondom most, mikor közben meg kellett birkóznom az anyává válás számomra nehéz lelki feladatával, el kellett fogadnom, hogy átalakul az életem, elvesztettünk egy nagymamát, 2 hónapig ismeretlen okból hőemelkedésem és egyéb panaszaim voltak, s az orvosok a középidőtől nyíló és rövidülő méhszáj, keményedések miatt koraszülést jósoltak. A felírt gyógyszereket nem tudtam nyugodt lelkiismerettel bevenni, így pihentem, s imádkoztam: bíztam a gondviselő Úrban, aki egy élettel ajándékozott meg minket.
Tovább olvasom