Sára 2006. július 20-án reggel született 3350 grammal és 52 cm hosszúsággal. A várandósság alatt gyakran mondogattam neki a pocin keresztül, hogy korán reggel kellene, hogy szülessen, mert a nővérét nem akarom sokáig magára hagyni. Július 19-én esete a nyákdugó megadta magát. Hívtam a szülésznőmet, aki csak annyit mondott, hogy figyeljem a jeleket. Ezúttal már tudtam, hogy mire kell figyeljek.
Szüléstörténetek
Dóra születése
Apás szülésre készültünk. A várandósság elejétől kezdve fogadott orvosom volt, de mivel nyár a szabadságolások ideje, így benne volt a pakliban, hogy az orvosom nem lesz bent. Ez így is lett, és hogy mégis legyen mellettem egy olyan ember, akiben maximálisan megbízom, szülésznőt fogadtam.
Június 21-én este kerültem be a kórházba. Tapasztalatlan anyukaként fogalmam sem volt, hogy mik azok a jelek, amikre figyelni kell. Persze a kórházban elmondták, hogy mik azok a jelzések, amik arra utalnak, hogy beindult a szülés, de én mégsem voltam annyira biztos magamban. Szóltunk a szülésznőnek, aki bejött velünk a kórházba.
Dúlás szülés: Hogyan segített nekem a dúla?
Fatime története
A vajúdásra készülődve sokszor gondolkoztam azon, vajon hogy fogom bírni majd a szülési fájdalmat. Jól ismerve magamat tudtam, hogy fájdalom esetén inkább magányra vágyom, begubózom, és nem akarom megosztani mással a nyavalygásom és szenvedésem. Azt is tudtam magamról, hogy nagy fájdalom esetén pánikba esem, és mivel a szülést fájdalomcsillapítás nélkül terveztem, ez benne volt a „pakliban”. Rá kellett jönnöm, hogy a szülés nem ez a kategória. Sokkal intenzívebb tevékenység, amely magával ragad, így nem volt időm még gondolkodni sem, nem hogy sajnáljam magam és elhúzódjam.
Hogyan segített nekem a dúla?
Kati első babája császármetszéssel született. A második várandósság alatt elhatározta, hogy ez alkalommal máshogyan lesz, jobban felkészül a szülésre, és dúlát is keresett magának.
Kati története
Fiaim között másfél év korkülönbség van. A nagyobbik, Bendegúz császárral született, így őt nem kaphattam meg rögtön, és 12 óra telt el, mire végre megszoptathattam. Rettentően nagy volt bennem a hiányérzet a születésével kapcsolatban. Kisebbik fiam születésénél a kis korkülönbség miatt sem túl sok esélyt adtak a természetes szülésre. Én mégis arra vágytam, hogy én adjak életet a szó szoros értelmében a babámnak. Azt akartam, hogy rögtön rám tegyék, és szoptathassam. Azért kerestem föl dúlát, hogy legyen ott velem valaki, aki bízik bennem, aki elhiszi, hogy meg tudom csinálni. A dúlám már kísért császáron átesett nőket, így van tapasztalata a hozzám hasonló esetekkel. Az is fontos volt nekem, hogy természetes módszerekkel tudja támogatni a vajúdást.
Dúlás szülés: Szülni még mindig jó – avagy Apára várva
Ha másfél évvel ezelőtt azt mondtam/írtam, hogy szülni jó, akkor most csak azt mondhatom, szülni még jobb. Ismét életem egyik legfelemelőbb élményén vagyok túl, ha ez így megy tovább, abba sem tudom hagyni vagy 10 gyerekig.
Ez alkalommal még tudatosabban készültem a szülésre, mint első alkalommal. Meg is volt erre az okom, hiszen azt gondoltam, hogy Gábor valószínűleg nem lesz itthon, bár a szívem mélyén hittem benne, hogy meg tudom én beszélni ezzel a lánykával, hogy akkor jöjjön, amikor épp mindannyiunknak alkalmas.
Már a hét vége felé éreztem, hogy várható az események ilyetén alakulása. Persze utólag ezt már könnyen mondom, de valahogy máshogy éreztem magam.
Miért félnél a szüléstől?
Talán nincs is olyan nő, aki ne tartana legalább egy picit a szüléstől. Ki az ismeretlentől szorong, más a fájdalom, a kiszolgáltatottság, esetleg egy korábbi rossz élmény miatt nem képes felhőtlen boldogsággal várni élete nagy napját.
Csigó Kata pszichológussal a szülés előtti félelmekről beszélgettünk.
Dúlás szülés: Hogyan született meg Peti?
Peti baba születésénél dúlaként jelen lehettem. Micsoda nagy öröm volt látni, hogy hogyan jön világra ez a kicsi fiúcska.
Reggel az NST fájásokat mutatott, meglepődtem, alig éreztem. Rendszertelen volt, de határozottan ismétlődő. Nem éreztem igazán semmit, csak hogy keményedik a hasam. A szülésznő a szülőszobán megnézte a nagy gépen, ugyanaz. Hazaküldött fél 11-kor.
Apuval fél 1-kor vissza, várakozás közben Orsi is odaért. Apu el. A fájások rendszeresebbek, de csak továbbra is egy ujjnyira nyitva a méhszáj, semmit nem változott. Egy órát figyelnek, aztán fél 3-3 körül ismét hazaengednek, hátha sikerül pihennem, lazulnom, tágulnom.
Orsi hazavisz. Otthonlazítás, mászkálok, semmit nem érzek, nem tudok mit kezdeni magammal, semmi különösebb kívánságom nincs. Jó lenne, ha itt lenne a Kedvesem, most nagyon. Senki másra nem vágyom most, mégis tudom, egyedül kell lelkileg végigcsinálni, ő nem lesz itt.
Istvánka születése
Teljesen váratlanul ért, hogy a 38. héten éjjel 2 órakor elfolyt a magzatvíz. A hétre még mindenféle programok voltak beütemezve, a két nagyobb fiú mellett még várandósan sem lógathattam a lábam. Arra azonban nem számítottam, hogy két héttel hamarabb jön el az időm.
Andris születése
Épp a 39. hetet töltöttem be, amikor éjjel 2 óra körül kontrakciókra, erősödő derékfájásra ébredtem. Na, itt lesz valami, gondoltam, de még vissza tudtam szundítani. Hajnalban, 5 óra tájban a fájások már nem hagytak aludni, felkeltettem a férjem. Összekészültünk, elindultunk a kórházba. Az autóban ülve erősen vajúdtam, már nem tudtam beszélgetni.
Péter születése
Péter születése előtt egy héttel erős fészekrakásban voltam, pakoltam, könyvespolcot rendezgettem. Ennek az lett az eredménye, hogy éjjel erős jóslófájásaim lettek, és azt hittem, eljött a Nagy Nap. Végül váratott magára még egy teljes hetet.