Szüléstörténetek első kézből, anyáktól

Szülés Jordániában

Eszter története következik. Jordániában született mindkét gyermeke, így nagy tapasztalattal rendelkezik az ottani szülészeti ellátásról.

Némi háttérinfó
Jordániában egy családban nem ritka az 5-6 gyerek, sőt szinte ez tekinthető normálisnak. A kormányzat családtervezési propagandájának ellenére évente 160 ezer gyerek születik, a lakosság harmada 14 éven aluli. A nők jelentős része a várandóssága idején magán orvoshoz jár, de elérhető a terhesgondozás az állami egészségügyi központokban is bár ott is kell valamit fizetni, ha az embernek nincs biztosítása. Itt még nem terjedt ki mindenkire a társadalombiztosítás, csak akik után fizeti a munkáltató. Az otthonszülés is viszonylag gyakori, de ennek nem ideológiai, hanem anyagi okai vannak: nem mindenki tudja kifizetni a kórházi ellátás költségeit.
A terhesgondozás Jordániában
Választott magánorvosom egy ukrán doktornő volt, Dr. Natália. Havonta jártam hozzá vizsgálatra, egy vizit 10 dínárba került (14 USD).
Tovább olvasom

Anikó helyettes dúlája voltam még a tavasszal. Szegedről Budapestre jött fel szülni a férjével, mert itt találtak olyan kórházat, amelyben biztosítva látták a háborítatlan vajúdás és szülés feltételeit. Örülök, hogy megvalósult, amit szerettek volna, és így csodálatos szép szülésélményben volt részük.

Elöljáróban
A legfontosabb dolog, hogy úgy szüljetek, ahogy nektek a legjobb SZERINTETEK. Senki más véleménye ne térítsen el, főleg ne a „ha én túléltem így/úgy, te is túl fogod”, „nem volt kívánságműsor nekem sem”, „a lényeg a gyerek, ne legyél önző (??????)” és társai. Nekem nagyon sokat számított a kórházban, hogy tudtam, hogy ott van velem a férjem – aki nyugodt!!!, mert tudja, hogy nem kell harcolnia és mindent tudnia sem, mert nem leszünk egyedül – és persze a dúla, és semmi baj nem ér. :) Olyan nyugodt voltam és ettől annyira jót szültem. :) Ha újra kellene szülnünk, ugyanígy csinálnánk, csak én nem aggódnék annyit előtte. :D
[fusion_builder_container hundred_percent=”yes” overflow=”visible”][fusion_builder_row][fusion_builder_column type=”1_1″ background_position=”left top” background_color=”” border_size=”” border_color=”” border_style=”solid” spacing=”yes” background_image=”” background_repeat=”no-repeat” padding=”” margin_top=”0px” margin_bottom=”0px” class=”” id=”” animation_type=”” animation_speed=”0.3″ animation_direction=”left” hide_on_mobile=”no” center_content=”no” min_height=”none”]
Andris baba
Tovább olvasom

Hajnali csoda

Mariannt korán, várandóssága 15. hetében ismertem meg. Készültünk a szülésére, és olyan jó most olvasni, hogy úgy sikerült minden, ahogy szerette volna.

A szülésem, azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, hogy maga volt a csoda! Minden, de minden úgy alakult, ahogy előre készültem, terveztem. Jó érzés, ha arra gondolok, tényleg nincs lehetetlen, ha az ember-minden kétséget kizárva-igazán hisz valamiben.
Hétfőn kezdődtek a fájások délután, de ezek inkább kószának mondhatóak, és örültem is neki, mert már nagyon-nagyon szerettem volna a kisfiamat látni. Így a vége elég nehéz volt már – inkább lelkileg, mint fizikailag. Nem gondoltam volna, de kezdtem megbarátkozni a gondolattal: én már örökre így maradok… Este még kivettünk egy filmet is, közben végig tudtam, fájásaim vannak, de nem olyan vészesek. Aztán 11 körül lefeküdtünk aludni. Na akkor már nem tudtam pihenni, mert éreztem, hogy egyre hosszabbak és fájóbbak a kontrakciók.
A szülésznőt éjfél körül hívtuk, hogy a fájások már egy órája 5 percesek. Azt mondta, menjünk be, és hívjuk fel majd onnan. Hajnali 1 körül indultunk itthonról, és negyed 2-kor értünk oda. Megvizsgáltak, és hívták a szülésznőt. Az alternatív szobában voltam, teljes hajnali csend, gyertyafény, fürdőkád nyugtató zene – pont ahogy szerettem volna.
Tovább olvasom

Ádám baba születése

Van olyan, hogy egy dúla egy édesanyát csak egy rövid ideig kíséri, és nem a várandósság egész folyamatában. Legalább olyan fontos és örömteli feladat mellette állni a baba fogantatása idején és a várandóssága első hónapjaiban. Kedves Vali! Köszönöm, hogy megosztottad velünk szüléstörténetedet!

40. hét. Csütörtök. Immáron másodszor jelentkeztem az orvosomnál CTG-re és vizsgálatra. 8-9 perces fájások, de ez már nem újdonság, és továbbra is zárt a méhszáj. Abban maradtunk az orvosommal, hogy ha újra sűrűsödnek a fájások, induljunk a kórházba, mert akkor már biztosan szülünk. A csütörtök ezután viszonylag nyugodtan zajlott, a fájások maradtak ugyan, de éjszakára megint lecsengtek. Péntek reggelre visszatértek a fájások, és hosszas dilemmázás után végül megkértem páromat, maradjon velem otthon. Délelőtt átjött a dúla, aromaterápiás olajokkal felszerelkezve, és megmasszírozott. Ez határozottan jól esett az akkor már egyre jobban fájdogáló derekamnak. A dúla ezután magunkra hagyott, hogy pihenjek, kapcsoljak ki. Délben elvitte a nagyi a kislányunkat, éreztem, hogy addig nem fogunk haladni, amíg ott van mellettem. Ezután már nem volt kérdés, hogy most már szülni „kell”, de valahogy nagyon lassan zajlottak az események. Este megint átjött a dúla masszírozni, aztán tanácsolta, hogy menjünk el a párommal kettesben kikapcsolódni, mert nagyon görcsössé váltam. Eldöntöttem, hogy aznap szülni akarok, ahelyett, hogy hagytam volna, hogy történjenek a dolgok, ahogy történniük kell…
Tovább olvasom

Lizi születése képekben elmesélve

Szakál Szilvi képeit már megcsodálhattátok itt a Dúla blogon. Most újra nagyszerű dologra akadtam az oldalán. Fényképezőgéppel kísérte Tina vajúdását, majd a kicsi Lizi baba megszületését. Azt hiszem, nincs szükség túl sok szóra…

Tovább olvasom

Palkónk született!

Palkóval együtt ünnepelünk: a fiatalember egy idős a blogommal. Kriszti, az édesanyja születésnapi ajándékként az ő születésének történetét küldte el nekem. Köszönöm! Ennél szebb ajándékot aligha kaphattam volna. :-)

Drága kicsi Palkó, Isten éltessen sokáig!

Julcsi lassan a 2. életévének betöltéséhez közeledett, amikor eldöntöttük, hogy lehetne még egy gyerek a háznál.  Ezennel már eleve nagyobb korkülönbség lett volna, mint Marci és Julcsi között, akiknek születése között csupán 20 hónap telt el. De nem gondoltuk volna, hogy majdnem egy teljes év telik el, mire megfogan a harmadik babóca. Munkahelyemen már jeleztem, hogy baba nincs, letelik a 3 év, megyek vissza dolgozni. Mindez után a következő lehetőséggel megfogant a baba. Teljesen működött a női-anyai megérzésem, mert még semmi jele nem volt a várandósságnak, mégis magabiztosan vettem meg a tesztet, és csak ellenőrzésképpen csináltam meg. Az öröm hatalmas volt!
Tovább olvasom

Dúlás szülés: Nóri baba születése

Esküvő után két évvel a férjemmel már nagyon úgy éreztük itt az ideje családot alapítani. Hamarosan, pár hónap próbálkozás után gazdagabbak is lettünk egy kétcsíkos teszttel. Hittük is, és nem is, sokszor nevettünk örömünkben és volt, hogy kétségbeestünk. Nagyon szép, problémamentes 9 hónap volt. A baba nőtt, és én jól éreztem magam. Nem is igazán akartam elengedni manónkat, szívem szerint életem végéig is képes lettem volna a pocakomban hordani. De tudtam, fel kell készülni a szülésre. Már korábban is felmerült bennem, hogy a férjem mellé a szülőszobán jól jönne egy másik segítség is. Egy asszonyé, aki már szült, akinek van tapasztalata, aki lelki támogatást tud nyújtani számomra és férjem számára is. Így találtam rá a neten egy dúlára, Orsira. E-mailen kerestem meg, hogy szeretném, ha kislányom születését ő is segítené. Személyes találkozás után, folyamatosan tartottuk a kapcsolatot e-mailen.
Tovább olvasom

Julcsi születése

Marci első születésnapjára készülődtünk, amikor úgy gondoltuk, hogy akár születhetne kistestvére. Mivel bátyjára, Marcira fél évet kellett várni, hatalmas meglepetés volt, hogy második babánk már az első próbálkozásra megfogant!
A terhesség elején rettentő fáradtság gyötört. Ahogy ez elmúlt, jött a boldog, gondtalan második trimeszter. Csak attól féltem kissé, hogy vajon mikor kezdődnek el a Marci-terhesség során tapasztalt epegörcseim. De mivel minden terhesség más, akkor hiába „vártam” azokat. Helyette az addig nem ismert csípőfájdalmak voltak nagyon erősek, alig vártam, hogy idekint legyen a babánk. Az első várandósságomhoz hasonlóan is magas lett kissé a cukorszintem, viszont most nem bírtam ellenállni az édességnek, fehér kenyérnek, így a fogyás immár elmaradt. Szerencsére baj nem származott a rosszalkodásomból, az önfegyelem hiányából.
Tovább olvasom

Marci érkezése

Házasságunk első évfordulója felé közeledtünk, amikor úgy gondoltuk, hogy beköltözhetne közénk egy újabb családtag egy baba formájában. Fél év telt el türelmetlen várakozásban, mire megjelent az a bizonyos két csík a terhességi teszten. Az egész család nagyon örült, mindkét részről az első unoka hírét kapták. A várandósságom problémamentes volt – az enyhe terhességi diabéteszt leszámítva. A diétát nagyon komolyan vettem, ennek tudható be, hogy megkezdése után csakis fogytam, de a babánkkal minden rendben volt, így ez senkit nem aggasztott.
Tovább olvasom

Hogyan segített nekem a dúla?

Zsófi története

2009. augusztus 22-én született lányom, Léna, dúla közreműködésével. Jómagam azért döntöttem a dúlás szülés mellett, mert férjem külföldi tartózkodása miatt kétséges volt, hogy bent tud-e majd lenni a szülésnél velem. Választott orvosom és szülésznőm sem volt, úgy gondoltam, nekem más jellegű személyes támogatásra lenne szükségem a szülésnél, mint amit az egészségügyi személyzet nyújthat. Végül a férjem éppen időben hazaért, mégsem éreztem úgy, hogy felesleges lett volna dúlát kérni a szüléskíséréshez. Éppen olyan dolgokban nyújtott sokat, amikre nem is gondoltam.
Már a szülésre való felkészülés során fontos volt a dúla közreműködése. Különösen a gátmetszéssel kapcsolatban illetve a szülés után a lányommal való bánásmód kapcsán látott el jó előre hasznos információkkal. Segítségével tudatosabban készültem a szülésre, mint az első gyermekem születésekor. Segített a szülési terv összeállításában, ennek kapcsán hívta fel a figyelmemet arra, hogy mennyire fontos, hogy az első órák minél zavartalanabbul teljenek a kisbabámmal és a párommal.
Tovább olvasom