A szép nagy családba még egy kisfiú érkezett. Szilvi írta meg németországi történetét: várandósságát és szülését, illetve a kórházban töltött időszak történéseit. Köszönöm neki! :-)
Egy csodaszép és meglepetéseket tartogató szüléstörténetet hoztam mára a Vajdaságból, Szabadkáról. Köszönöm kedves Tilda, hogy megírtad és elküldted a Dúla blog számára. :-)
Egy különleges szüléstörténet következik Lindától, aki nem Magyarországon, hanem Törökországban, Isztambulban szülte meg kisbabáját. A vajúdás kezdeti időszaka hosszúra nyúlt, de Linda hihetetlen kitartással és erővel állta a szülés állomásait.
Az ember szeretné abban a tudatban nekiindulni, hogy van egy biztos forgatókönyv, és amikor azt mondják, hogy minden szülés más, azt elég nehéz elhinni. Hát most én elmondhatom, hogy márpedig ez valószínűleg így van, legalábbis én akárhány történetet elolvastam vagy hallottam, egyiket sem tudnám hasonlítani az enyémhez. Mindenesetre nagyon jó volt, hogy tudatosan indultam neki, a szülésfelkészítő tanfolyam is rendkívül hasznos volt. Nagyon boldog vagyok, hogy valóra vált az álmom, és mesterséges fájdalomcsillapítás nélkül sikerült végigcsinálni – ám ez férjem és a dúlánk segítsége nélkül biztosan nem ment volna. Összesen 36 óra aktív vajúdás, kb. 500 méhösszehúzódás, illetve az ezt megelőző 12 napi bizonytalanság jósló fájásokkal… és ez a szenvedés valami elképesztő módon, a pillanat töredéke alatt tovaszállt, amint kibújt ez a csöppség. Azt nem állítanám, ahogy pedig sokan mondják, hogy teljesen kitörlődött emlékezetemből a szülés folyamata. Tehát ténylegesen 2011. november 15-én kezdődött a történet (22-re voltam kiírva). (tovább…)
Eszter története következik. Jordániában született mindkét gyermeke, így nagy tapasztalattal rendelkezik az ottani szülészeti ellátásról.
Némi háttérinfó
Jordániában egy családban nem ritka az 5-6 gyerek, sőt szinte ez tekinthető normálisnak. A kormányzat családtervezési propagandájának ellenére évente 160 ezer gyerek születik, a lakosság harmada 14 éven aluli. A nők jelentős része a várandóssága idején magán orvoshoz jár, de elérhető a terhesgondozás az állami egészségügyi központokban is bár ott is kell valamit fizetni, ha az embernek nincs biztosítása. Itt még nem terjedt ki mindenkire a társadalombiztosítás, csak akik után fizeti a munkáltató. Az otthonszülés is viszonylag gyakori, de ennek nem ideológiai, hanem anyagi okai vannak: nem mindenki tudja kifizetni a kórházi ellátás költségeit.
A terhesgondozás Jordániában
Választott magánorvosom egy ukrán doktornő volt, Dr. Natália. Havonta jártam hozzá vizsgálatra, egy vizit 10 dínárba került (14 USD). (tovább…)
Régóta tartozom ezzel a beszámolóval és a fényképekkel. Lassan három hónapja, hogy hazatértem Sanghajból, és most végre hozzájutottam, hogy megírjam, hogyan is láttam magyar anya-szemmel a kínai gyerekeket. :-)
A légtérzár miatt egy hetes késéssel érkeztem haza Kínából. Szép volt, és jól éreztem magam, sokat láttam és fényképeztem, de a végén már nagyon hiányoztak a kisfiaim! Hamarosan tervezek egy kínai nőkről és gyerekekről szóló bejegyzést – ahogy én láttam őket.
A bejegyzések most két hétig szünetelnek, mert nagy utazás előtt állok: Kínába megyek! Igyekszem női és dúla-szemmel is szétnézni és fényképezni. A pekingi és sanghaji élményeimet szeretném majd Veletek itt, az oldalon megosztani. Olyan érdekes, hogy tőlünk távoli kultúrákban mennyire más, és mégis mennyire hasonló nőnek és anyának lenni…
Egy édesanyával levelezem, aki férjével a szigetországban él. Ott várják első kisbabájuk érkezését, így módja van az ír egészségügyet, azon belül is a várandós-gondozást rendszerét kiismerni. Leírása alapján nekem nagyon szimpatikus az ottani hozzáállás, és kíváncsian várom a szülésről szóló beszámolót. :-)
Írországban is lehet szépen, nyugodt körülmények között szülni, sőt. Bár abban különbözik a rendszer, hogy a 12. hétig rám sem néztek. Semmiféle vizsgálat nincs, se ultrahang, sem egyéb. Legfeljebb a háziorvost látogatja meg az ember, aki vért illetve vizeletmintát vesz, majd felveszi a kapcsolatot a kórházzal. Ezután az ember lánya megkapja levélben a kórházi értesítőt az első időpontról, amikor is meg kell jelenni a terhes-gondozáson. Igazából a 20. hétig csupán szülésznőkkel találkoztam, akik szinten vért, vizeletmintát vesznek minden alkalommal, és megmérik az ember súlyát és vérnyomását, illetve meggyőződnek róla, hogy rendben van-e a vércukor – és vasszint. (tovább…)
