Julcsi születése

Marci első születésnapjára készülődtünk, amikor úgy gondoltuk, hogy akár születhetne kistestvére. Mivel bátyjára, Marcira fél évet kellett várni, hatalmas meglepetés volt, hogy második babánk már az első próbálkozásra megfogant!

Kriszti Julcsival a pocakbanA terhesség elején rettentő fáradtság gyötört. Ahogy ez elmúlt, jött a boldog, gondtalan második trimeszter. Csak attól féltem kissé, hogy vajon mikor kezdődnek el a Marci-terhesség során tapasztalt epegörcseim. De mivel minden terhesség más, akkor hiába „vártam” azokat. Helyette az addig nem ismert csípőfájdalmak voltak nagyon erősek, alig vártam, hogy idekint legyen a babánk. Az első várandósságomhoz hasonlóan is magas lett kissé a cukorszintem, viszont most nem bírtam ellenállni az édességnek, fehér kenyérnek, így a fogyás immár elmaradt. Szerencsére baj nem származott a rosszalkodásomból, az önfegyelem hiányából.

Öt nappal a kiírt időpont előtt hajnali 2 óra körül arra ébredtem, hogy vizes a pizsamanadrágom. Megpattant a magzatburok és szivárog a víz – állapítottuk meg. Bár ilyen esetben be kell menni a kórházba, visszafeküdtem még kicsit pihenni. Arra is gondoltunk, hogy reggelig akár várhatunk is a kórházba menetellel. Elkezdődtek a méhösszehúzódásaim, így mégiscsak elkezdtünk készülődni. Először is telefonáltunk anyukámnak, hogy jöjjön, maradjon itthon Marcival. Rögtön jött és megijedt, hogy készülődés közben 2-3 percenként falnak támaszkodva vészelem át a fájásokat. Én viszont tudtam, hogy ezek még nem az igazi fájások, közel nem voltak olyan erősek, amilyenek emlékeimben az első szülésemről éltek.

Kriszti, férje és JulcsiA kórházba érve megtörtént a felvétel adminisztrációja, majd bevittek a szülőszobára, hogy nst-t készítsenek. Miután lefektettek, a fájásaim teljesen elmúltak. Sokáig feküdtem ott, kb. háromnegyed órát. Végül szóltam, hogy hadd álljak fel, sétáljak, mert valahogy éreztem, hogy úgy újraindulnak az összehúzódások. Engedtek, bár kicsit hitetlenkedve. Férjemmel kimentünk a folyosóra, ahol újszülöttek sírását hallottuk a kórtermekből, s gondoltuk, hogy talán nem is olyan sokára a mi babánk is hallatni fogja a hangját.

Mondanom sem kell, hogy a fájások valóban újra kezdődtek, amint sétálgatni kezdtünk. Fel-alá sétáltunk, az összehúzódások alatt megtámaszkodva, nagyokat lélegezve pihentem meg. Fél 6 körül hívtam a szülésznőmet, hogy már vajúdok, és várjuk őt. Tudtuk, hogy 6-ra jön dolgozni. Valamikor 7 óra után megérkezett az orvosom is, és mondta, hogy előkészíthetnek szülésre. Ez borotválást és beöntést jelentett. Utána oxitocin-infúziót kaptam. A szülőágyon feküdtem, nagyon jólesett feküdni ott és pihenni, bár tudtam, hogy a vízszintes testhelyzet egyáltalán nem kedvez a tágulásnak. Hiába mondta az orvosom, hogy fel kéne álljak, de halogattam, hogy majd a következő fájás után. Aztán az átmeneti szakasz kezdődhetett, enyhe tolófájásszerű érzéssel, amikor alig bírtam elviselni, hogy férjemmel kettesben maradtunk. Hiányzott a szülésznőm, az orvosom: a szakértelem. Kisebbfajta pánik tört ki rajtam. Ez alig volt több pár percnél, de még most is világosan él bennem az akkori rossz érzés.

Julcsi babaMikor aztán visszatért az orvosom, rám parancsolt, hogy tényleg álljak fel, a gravitáció is hadd segítsen a babának a szülőcsatornába helyezkedni. Hát valóban segített, mert az összehúzódások olyan fájásokká nőttek, hogy szinte elviselhetetlen volt!!! Újra csak pánikot éreztem. Párom tartotta bennem a lelket, meg az egész testemet is, mert a fájások alatt a lábamon sem bírtam állni. Szinte könyörögtem azért, hogy visszafeküdhessek az ágyra. Engedélyt kaptam, és megkezdtem a babánk kitolását. Mindez szülésznőm irányításával történt: volt, amikor egy-egy fájás alatt teljes erőmből nyomni kellett, volt, hogy végig kellett pihegnem az egészet. Érdekes volt, hogy egyáltalán nem esett nehezemre, hogy ne nyomjak. Mindeközben olajjal masszírozta a gátamat. Ezeknek köszönhetően, amikor végre megszületett kislányunk, az első szüléshez képest csak egy centis gátmetszést ejtett az orvosom. Julcsi baba reggel 8.23-kor 4210 grammal és 55 centivel látta meg a napvilágot. A megkönnyebbülés itt is felejthetetlen, hatalmas örömmel töltött el!

Marci és Julcsi babaA méhlepény kissé töredezetten született meg, ezért a méhemet alaposan át kellett vizsgálni, tisztítani. Gátvarrás és Julcsi öltöztetése után megkaptam Őt, és mellre tettem. Rögtön tudta, hogyan kell cicizni, másfél éves koráig el sem felejtette. A szoptatással ezennel semmi gondunk sem volt, minden ment a maga, természetes útján.

Szólj hozzá!