Apás szüléstörténet: Hogyan lettem apuka?

Nem olyan régen olvashattad a Dúla blogon Andi szüléstörténetét. Most megkaptam ennek párját, az édesapa által megírt szüléstörténetet is. Milyen érdekes egymás után elolvasni a két különböző szemszögből átélt és leírt elbeszélést.

Apa fiával - az első találkozásVégre kiírhatom már magamból azt sok dolgot, ami a fejemben járt akkor. Minden nap úgy mentem dolgozni, hogy már bármikor történhet bármi, bár valahogy éreztem, hogy nem akkor fog elindulni a kicsike, amikor épp nem leszek otthon. Be is jött, mert csütörtökön, amikor hazaértem, még megvacsoráztunk, aztán belenéztünk a sorozatunkba. Andi érezte, hogy mintha valami megindult volna, de nem volt semmi kapkodás, nyugodtan tettük a dolgunkat. A magzatvíz elkezdett csöpögni és szép lassan meg is érkeztek a fájások. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltam feszült, de nem annyira, mint egy héttel korábban, amikor a nappaliban ültünk, és Andi felsikkantott. Nem volt semmi probléma, csak a szokásos fájások között volt egy intenzívebb, na nálam akkor történt meg a „beavatás”. Lepörgött minden a fejemben, hogy úristen, akkor indulás, a kocsival kiállni, csak az aksi is bírja, a cuccokat összeszedni, nehogy valami kimaradjon, kaját tenni, ruha, papucs, csoki, víz – e gondolatok cikáztak a fejemben. Mindez pár percig tartott. Mivel mégsem kellett elindulnunk, azért akkor egy kicsit levert a víz. :-) (tovább…)

Csodaszép szülések: Nagycsaládos – apaszemmel

Az apa által megírt szüléstörténetek nagy kedvenceim. A nőitől eltérő látásmód és az apai humor teszi színessé a Csodaszép szülések mai írását.

Szerintem az egész a megasztárral kezdődött (jó, igaziból 9 hónappal ezelőtt, de ezt hagyjuk…). Szóval Erika nyűgös 9 hónapon van túl, de a megasztár segített a szülésben. Hogy hogyan? Az elődöntő nagyon (NEM)tehetséges előadói, Bikicsunáj és társai. Én sajnos nem láttam, mert egy kedves barátom látogatott meg, mi kint az udvaron beszélgettünk, a család bent pukkadozott a nevetéstől. Eri már nem bírta, fájt a hasa, görcsölt, inkább kijött hozzánk.

Pár nappal később amikor a You Tube-on megmutatta nekem, szintén fájások… Gondoltam, a gyerek vagy profi zenész lesz, vagy ilyen dilettáns mint ezek, ki akar jönni, hogy megmutassa a tehetségét. (tovább…)

Szülőszobai útmutató – apáknak

Csodálatos dolog apává válni. Csodálatos és nagyon izgalmas kaland. Az elején pároddal együtt örültetek a megfogant kisbabának, majd közösen éltétek át a várandósság csodáját. Most pedig közeledik a szülés időpontja.  A szülőszobai tartózkodás, a vajúdás “tétlen” szemlélése ugyanakkor nagy kihívást is jelenthet számodra. “Mi lesz, ha nem tudom majd, hogy mit kell csinálni?”, “Vajon hogyan bírom majd a sok órás vajúdást?” és “Hol kell majd állnom?”– ilyen és ehhez hasonló gondolataid lehetnek a szülőszobára készülve.

Hogyan érezd magad jól, és minél hasznosabbnak a szülőszobán? A következő útmutatóval ebben szeretnék neked, leendő édesapának a segítségedre lenni.

Szülőszobai útmutató apáknak (tovább…)

Csodaszép szülések: Élet fakad a fájdalomból – szüléstörténet apaszemmel

Köszönöm a sok gyönyörű szüléstörténetet, amit eddig küldtetek! Mostantól szerdánként és szombatonként “Csodaszép szülések” címmel találhatjátok meg az írásokat a Dúla blogon. Elsőként Betti szüléstörténetét hoztam, ami azért különleges, mert ez alkalommal az édesapa írta le gondolatait és érzéseit, másrészt kicsit a “szívem csücske” is, hiszen dúlás szüléstörténet. :-)

Szombat hajnali negyed 6 körül keltett Betti azzal a hírrel, hogy ezek szerinte már igazi fájások. Az ezt megelőző néhány nap leginkább izgatott várakozással telt, mert nem tudtuk mikor dönt úgy a baba, hogy útnak indul. A fájások ugyan erősek voltak és nem hagyták aludni, de még nem voltak rendszeresek, így aztán még sokáig csak feküdtünk az ágyban és arról beszélgettünk, hogy vajon milyen lesz a szülés és persze, hogy milyen lesz majd a kis jövevény. Ahogy jött a reggel, felkeltünk és reggeliztünk egy bőségeset, majd leginkább csak vártunk és vártunk. A fájások pedig nem lettek rendszeresebbek kora délutánig sem. Így aztán elmentünk ebédelni még egy utolsót, mivel a babával jóval nehezebb lesz majd étterembe járni. Ebéd után pihentünk egy kicsit, de leginkább felfokozott várakozással teltek az órák. Majd szép lassan este lett és a fájások szépen lassan erősödtek és kezdtek rendszeresek lenni. Hívtuk a szülésznőt, aki azt tanácsolta, hogy Betti vegyen egy meleg vizes fürdőt, készülődjünk össze aztán majd meglátjuk. De addigra természetesen már minden elő volt készítve. A fürdőtől a fájások egyre erősebbek lettek és mindketten úgy éreztük, hogy itt van már az idő. Újra felhívtuk a szülésznőt, Molnár Gabit, és elindultunk a Szent Imre Kórházba. Mindössze húsz perc alatt beértünk. (tovább…)

Apaszemmel: Fiaim születése

Az első fiunk tizenegy évvel ezelőtti születésére kevéssé emlékszem. Arra azért igen, hogy Peti az első perctől nagyon szép gyerek volt, és én nem erre számítottam. Amíg Orsit ellátta az orvos a szülés után, addig mi kettesben voltunk egy másik helyiségben. Ő csak hunyorgott, én meg csendesen beszéltem hozzá, hogy örülök az érkezésének, meg nagyon fogom szeretni, ilyenek. Mikor kijöttem a szülőszobából, Orsi mamája várt a folyosón, és nagyon meg volt hatva. A szülést követő napokban nagyon zavarodott voltam, és bizonytalan, hogy mit is jelent majd ez a változás az életemben. Gőzöm nem volt arról, hogy mit is kell ilyenkor csinálni. (tovább…)

2018-02-08T18:53:25+00:00Kategória: Gondolatok, Szülés|Címke: , |
ÍRJ NEKEM!