Mi is lehetne szebb és aktuálisabb bejegyzés így karácsony környékén, mint egy szép szüléstörténet? Kriszti 9 hónapon át jegyezte le gondolatait és érzéseit a Dúla blog kismamanaplójába. Következzen ennek megkoronázása: a szüléstörténet!
Vártuk, hogy történni fog-e valami éjszaka. Az este sóhajtozások közepette telt, fura volt, hogy ez a hosszú túlhordás és esetleg a másnapi szülésindítás velem történik, de gondoltam, ennek is megvan az oka. Későn feküdtünk, talán arra vártam, hogy míg ébren leszek, történni fog valami. Hát nem. A reggeli ébresztőig sem történt semmi. Úgy keltem ki az ágyból, hogy görbült a szám. Készülődtünk, az úton a kórház felé nagy csendben voltunk Apácskával, feszülten ültünk és néztünk előre. Közben el tudtam végre fogadni, hogy nem a babám jelére fog ő megszületni, hanem egy külső jel hatására. Akkor már csak azt kértem, hogy sikerüljön így, nehogy sikertelen legyen az aznapi oxytocinos indítás, és másnap újra kelljen kezdeni, esetleg harmadnap már császármetszés legyen. Főleg, hogy akkor már szülésznőm sem tudott volna már velem lenni.
Ha elérted a szülés előre kiszámított időpontját, és a kisbabád még nem született meg, a legtöbb orvos „túlhordásról” beszél. Érdemes tudnod, hogy a magzatok jelentős százaléka nem a menstruációs ciklus közepén, a 14. napon fogan. A peteérés és megtermékenyülés bekövetkezhet éppúgy a ciklus elején, mint a vége felé. A várandós kiskönyvedbe mégis a ciklus középidejétől számított időpont kerül, amikor a terhességet hetekben számítva meghatározzák. Ennek megfelelően a babák igen kis százaléka születik pont a kiírt napon. A betöltött 41. hétig terminustúllépésről, a 42. hét után túlhordásról beszélünk.