Szüléstörténetek első kézből, anyáktól

Julianna Holdfényre jövetele

Rita saját tempójában, minden beavatkozás nélkül szülte meg kislányát. Jó darabig otthon vajúdott, aztán mindenféle kalandot átélve értek be a kórházba. Dúlája is mellette volt a vajúdása alatt, és végül minden teljesen úgy alakult, ahogy ő azt legszebb álmaiban megálmodta.

Szerda reggel azzal kezdődött a folyamat, hogy miután hazaértem az oviból, észrevettem hogy távozott a nyákdugó egy része. Ennek nagyon megörültem, boldogan hívtam a dúlámat aki velem örült, majd nyugodt készülődésbe kezdtem… hajat mostam, összeszedtem még néhány apróságot. Végül a nap viszonylag eseménytelenül telt, néhány kósza keményedést és alig érezhető jóslót leszámítva. Délutánra annyira nyugodtnak láttam a helyzetet, hogy elvittem a nagyobbik lánykámat néptáncra, aztán bevásároltunk és szépen hazasétáltunk dombnak fölfelé. Eddigre a férjem is hazaért. 7 körül vacsoráztunk, ami közben három 10 perces fájásom volt.
Tovább olvasom

Szerelemgyümölcs született

Alidának szívből gratulálok, neki kedvezett a szerencse, és ő nyerte a Szép Szüléstörténet Pályázat fődíját, a Születésvideo baba- és családi fényképsorozatát. Következzen Alida szüléstörténete: apás szülés lett, pedig eleinte nem így tervezték, és hüvelyi szülésre készültek, de a kicsi Kira végül császármetszéssel jött a világra. Kedves Alida, köszönöm, hogy megírtad és elküldted a történetedet!

Muszáj kicsit messzebbről kezdenem a történetet. 2010-ben endometriózist diagnosztizáltak nálam, laparoszkópiás műtétem volt. Aki nem ismeri ezt a betegséget (az örüljön), annak elmondom, hogy egy alattomos nőgyógyászati betegség, amely összenövéseket okoz a méhben és a körülötte lévő szervekben, meddőséget okozhat. Nekem ez egy akkora csapás volt, mert világéletemben édesanya szerettem volna lenni. Borzasztó nehéz volt együtt élni a tudattal, hogy talán nem, vagy csak nagyon nagy küzdelmek árán fog csak sikerülni. Aztán eltelt majdnem 3 év, egymásra találtunk a férjemmel, és láss csodát, alig 2 hónap alatt megfogant a kis gyümölcsünk, akiről bizton állíthatom, hogy igazi szerelemgyerek! A terhességem végig problémamentesen zajlott, kivéve egy-egy kisebb gondot, de ezek elenyészőek voltak. Nagyon boldogok voltunk, és igen nagy szeretetben vártuk a kislányunkat. Úgy érzem, én mindent megtettem, tájékozódtam, jártam tornázni, jógázni, fel akartam készülni, amennyire csak lehet. Egy dolog volt, amiről hallani sem akartam, az pedig a császármetszés. Szándékosan nem is olvastam utána, mert biztos voltam benne, hogy sikerül természetes úton életet adnom a babánknak, és ez nagyon fontos is volt számomra, az orvosommal is megbeszéltem.
Tovább olvasom

Szép Szüléstörténet Pályázat és új csodaszép szüléstörténetek

Köszönöm a Dúla blog Szép szüléstörténetek pályázatára érkezett rengeteg írást! Nagyon örültem a pályázat sikerének, hogy ennyien gondoltátok fontosnak és jónak leírni és megosztani vajúdásotok és szülésetek történetét. A pályázat kapcsán a régi korok asszonyai jutottak eszembe: ahogy ülnek a tűz körül vagy a fonóban, és mesélnek. Mesélnek fogantatásról, várandósságról, születésről, férfiakról, gyerekekről – valójában az életről. Azt hiszem, jobb volt ez mindenféle iskolánál, és amikor arra került sor, hogy az új asszony férjhez menjen vagy gyermeket szüljön, már tájékozott volt az élet dolgaiban. Eligazították őt a történetek és mesék, amiket kislány kora óta hallott. Kísérőnek, támasznak pedig ott voltak mellette barátnői és nőrokonai ezekben a fontos pillanatokban.

Ilyennek érzem most a Dúla blogon a szüléstörténetek megosztását. Igaz, mindez a tűz vagy a fonó helyett már a virtuális térben történik, de mégis vannak köztünk olyanok, akik a vajúdás és szülés élményét átélve vállalják a mesélő asszonyok szerepét. Sokat tanulhatunk egymástól.

Sokféle történet érkezett: hüvelyi szülésről, császármetszésről, és vannak ikres és dúlás írások is. Sokfélék vagytok ti is, akik ezeket az írásokat elküldtétek: különböző családokból, más és más kívánságokkal és elvárásokkal. Egy azonban mindannyiunkban közös: szeretnénk szépen, méltósággal szülni, és szeretnénk, ha kisbabáink háborítatlanul születhetnének erre a világra.

Tovább olvasom

Dúlás szülés: Blanka megszületett

Hatalmas öröm a dúla számára, ha egy család felkéri, kísérje második gyermekük világrajövetelét is. Mira születése nagyon szép és örömteli volt, mert farvégű fekvéssel természetes úton született az István Kórházban (itt elolvashatod, hogyan). Blanka követte nővérét: rövid idő alatt és csodaszépen született. Editet, Zolit és a drága kicsi lányokat örökre a szívembe zártam.

A második babánk megfoganása is könnyen ment, épp mint 2 évvel ezelőtt. Biztos voltam benne, hogy akkor és ott egy új élet kezdetét vette. Mielőtt bebizonyosodhatott volna, már elkezdtem várandós ruhatáramat feltölteni. :) Ekkorra már az is eldőlt, kik vesznek majd körül a szülőszobán. Tudatosan készültem, mivel első várandósságom alatt kicsit megkésve jöttem rá, mit is akarok tulajdonképpen, mik az elvárásaim a kórházzal, orvosokkal szemben. Első babánk születése révén ismertem meg Orsit, aki lehetőségeket tárt elém, rávezetett a saját utamra és ha kellett, fogta a kezem. Így jutottam akkor arra az elhatározásra, hogy csak az István kórházban fogok szülni, sehol máshol. Várandósságom kezdete, közepe nehezebbre sikerült, mint gondoltam volna úgy fizikailag, mind mentálisan. De ahogy közeledett a harmadik trimeszter, elkezdtem magam egyre jobban érezni: végre élveztem a babavárást, jött a tavasz, és én is egyre jobban kivirultam. Az utolsó harmadban Orsi párszor megmasszírozott és átbeszéltük a szüléssel kapcsolatos kérdéseimet. Annyira jó érzés volt valakivel megosztani a gondolataimat, pláne egy olyan emberrel, akire már szinte barátként gondolunk a párommal. Ugyan sok mindenben tapasztaltabbak lettünk első gyerekünk nevelése kapcsán, de a második baba érkezése újabb kérdéseket, árnyaltabb problémákat vetett fel bennünk, és ezt Orsival bármikor meg tudtam beszélni.
Tovább olvasom

Csodaszép szülések: Köszönöm Dúláim!

Gondolatok, érzések sok-sok verssel – egy egészen különös szüléstörténetet olvashatunk ez alkalommal a Dúla blog Szép szüléstörténet pályázatára érkezett írások közül. Köszönöm Fruzsina, hogy megírtad és megosztod velünk otthonszülésed történetét!

Első gyerekem várása, szülése, nevelése az ösztönök, hozott minták és az anyává válásom egyediségének tisztulatlan formája. Második gyerekünk a családdá válásunk, hozott mintáink csiszolása beengedve új mentalitást, elengedve sokat a hozottakból. Harmadik vállalásunk, várásunk tudatosan kanyarodni vissza a természeteshez. Sokrétű munka, segítségek kérésével, elfogadásával úgy fizikai, mint lelki, mentális és spirituális szinten is. Már érdekeltek jelek, nem csak láttam, de értettem is őket, nyitottá váltam. Egyformán volt fontos a nagymamám lepedőjét szülésemhez beszerezni, mint hinni a magzatom álmomban küldött üzenetében; előző szülésélményeim feldolgozása; érzéseim kirajzolása, varrása; látni gyökereim tisztulását; gyerekeket felkészíteni; körülményekre támasztóimmal felkészülni; információkat gyűjteni jogi keretekről, lehetőségekről.
Tovább olvasom

Csodaszép szülések: Várva várt „Kismuci”

Köszönöm az eddig érkezett szép szüléstörténeteket, amik a Dúla blog pályázatra érkeztek – hétről hétre válogatok majd közülük. Kezdjük is a sort Veronika csodaszép szülésével!

Ellentétben a legtöbb szülővel, mi a férjemmel már korábban elhatároztuk, nem akarjuk tudni leendő babánk nemét. Végül ez a döntés adott egy plusz varázst a várakozásnak, amit aztán rengeteg magyarázkodás követett. „De hát milyen színű ruhát vesztek neki?” és „De hát milyen színű lesz a babaszoba?” – hangoztak el az elítélő és felháborodott kérdések. Sosem értettem, miért nem lehet ezt megérteni, hogy mi ezt választottuk. Akkor is sejtettem, hogy kisbabánk nem fog megszólni minket, mert nem csak babarózsaszín vagy babakék ruhája van, és a szobája sem pompázik ugyanezekben a színekben.
Tovább olvasom

Szép Szüléstörténet Pályázat

Későn bújtam ágyba, éjfél is elmúlt már, kényelmetlen is volt már bárhogy is feküdnöm, hosszas vackolódás után szunnyadtam el, hogy aztán egy éles derékból a hasam aljáig sugárzó valamire ébredjek… Megörültem neki. Pontosan tudtam, hogy ez már AZ. Elkezdődött. (Gabi teljes történetét ide kattintva olvashatod el.)

Szereted a szép szüléstörténeteket, és szívesen olvasod a kismamatársak beszámolóját a vajúdásról? Ugye jól emlékszel még az első percre, amikor újszülött kisbabádat először megpillantottad, majd karjaidba vetted? Felejthetetlen órák és pillanatok ezek…

Oszd meg velünk vajúdásod és szülésed történéseit! Pozitív kicsengésű, szép szüléstörténeteket várok – akár a szülészeti intézmény és az orvos vagy szülésznő nevének feltüntetésével. Az írásodnak adj címet, és mellékelj egy fényképet, ahol kisbabád arca jól látszik. Ha több gyermeked van, több történetet is küldhetsz, ezzel is növelve a nyerési esélyedet.

Öt kategóriában várom a szüléstörténeteket:

Természetes, hüvelyi szülés
Császármetszés (tervezett és nem tervezett császármetszés)
Császármetszés utáni hüvelyi szülés (VBAC)
Ikres szülés
Dúlás szülés
Tovább olvasom

Szülni és születni

Ezzel a szüléstörténettel zárul a Dúla blog császármetszés utáni hüvelyi szülés (VBAC) tematikus másfél hónapja. Gabi végig élvezte a várandósságot, és természetes szülésre készült, a dolgok azonban másképp alakultak, és Virág császármetszéssel jött a világra. Köszönöm Gabi, hogy megírtad, hogyan zajlott a szülésed, és hogy azt is megosztottad velünk, milyen gondolatok és érzések kapcsolódtak a szülésedhez, és milyen utat jártál be azóta.

Péntek éjjel végre beindultak az utolsó jóslófájásaim. Emlékszem az elsőre. Éppen a szülést megelőzően három héttel történt, éjfél magasságában. A férjem szüleitől autóztunk hazafelé, mikor egyszer csak összehúzódásokra és derékfájdalomra lettem figyelmes. Később combba sugárzó nyilallások is követték. És én boldog voltam, annyira boldog! Jelentést tett a testem, a csodálatos testem arról, hogy még mindig tökéletesen végzi a dolgát és megkezdte a végső visszaszámlálást. Míg az első jelzés nagyjából másfél órán át tartott el és viszonylag enyhének bizonyult, a második alkalom időben már szinte duplájára nőtt és a fájdalmak is erősödtek. Mindig elképedem rajta, mennyire tökéletesen van megalkotva a testünk. Őszinte tisztelettel tekintek rá, vigyázom, ápolom, s az imáimban sosem felejtem el megköszönni hibátlan működését. November közepére három olyan alkalmat könyvelhettem el, melyekről tudtam, még nem a végsők, de kisvártatva azok is megérkeznek.
Tovább olvasom

Dúlás VBAC szüléstörténet: Bori megszületett!

Brigi első kisbabája császármetszéssel született. Másodjára már sokkal tudatosabban, a lelki szempontokat is figyelembe véve készült a szülésre. Nagy volt az öröm, amikor az egész napos otthoni vajúdást követően pár órás szülőszobai tartózkodás után a kicsi Bori baba hüvelyi úton megszületett.

Ez a szüléstörténet második gyermekem, Bori születéséről szól. A történet akkor teljes, ha az „előzményekkel” kezdem: az elsőszülött Marci a 40. héten született császármetszéssel. Ennek oka a köldökzsinór többszöri körbetekeredése volt. A szülés a magzatvíz elfolyásával kezdődött, kórházba mentünk, nemsokára fájások is lettek. A vajúdás közben a babának nem volt megfelelő a szívhangja, így szinte végig feküdnöm kellett, mert a ctg-t folyamatosan figyelték. 6 óra múlva már úgy éreztem, szünet nélkül fájt, ekkor a doki a császármetszés mellett döntött, ami akkor engem hideg zuhanyként ért, erre a verzióra egyáltalán nem készültem. Marci teljesen egészségesen született, én is jól voltam a körülményekhez képest, megpróbáltam elfogadni, hogy ennek így kellett történnie, de hiányzott a szülés élménye.
Tovább olvasom

Dúlás VBAC szüléstörténet: Sikerült!

Edit császármetszés után másodjára természetesen szeretett volna szülni. Sokat olvasott, fórumozott, és tudatosan és gondosan választotta meg szülése helyszínét és kísérőit. Zétény baba aztán kicsit megtréfálta: 3 éjszakán keresztül jelezte, hogy indulna a nagy útra, míg végül a 4. éjszakán tényleg útnak indult. :-)

Péntek délben érkeztek meg az első fájások, rendszertelenek és abszolút elviselhetőek. Felhívtam a dúlámat, Orsit és megbeszéltük mi a teendő és felhívtam a választott orvosomat. Otthon akartam maradni amíg csak lehet (a korábbi császár egyik oka az volt, hogy nagyon hamar elindultunk), így abban maradtunk, hogy folyamatos kapcsolatban maradunk és a rendszeres 5 perceseknél indulunk el otthonról. Este a fürdés és kiadós séta eredményeképp 10 percessé rendeződtek a hullámok, így bepakoltam a kórházi csomagot (ideje volt, hiszem a 38. hét elején jártam) és kivasaltam Zéti ruháit. Felhívtam Anyut és szóltam neki, hogy készüljön, mert lehet, hogy másnap jönnie kell Kornélért. Az éjszaka mozgalmasan telt, mégis kipihenten ébredtem. Tudtam aludni az összehúzódások között. Hajnal 3-kor elment a nyákdugó, úgy éreztem, hogy nem sokára indulnunk kell a kórházba.
Tovább olvasom