Dúlás szülés: Márk és az Örömhír születése

Rita Székesfehérvárról jött fel a budapesti a Szent Imre Kórházba, mert itt igényeinek sokkal inkább megfelelő körülményeket talált kisbabája világrahozatalához. Veszélyeztetett várandósként előzőleg heteket töltött fekvéssel, de Márk baba nem sietett, sőt, egy hetet még rá is húzott a kiírt terminusra. Dúlaként mellettük lehettem, kísérhettem őket az úton. Kicsi Márk, nőj nagyra, szép és boldog életed legyen!

Márk baba a Szent Imre Kórházban születettMost múlt egy éve, hogy kisfiunk, Márk megfogant. Meglepetés volt az érkezése, ahogy a nemét is a megszületéséig szemérmesen titkolta. Az első megilletődöttséget hamar felváltotta az érkezése miatt érzett öröm és a várakozás… A várandósságom egyszerre mondható problémamentesnek és gondokkal terheltnek. Hála Istennek nem volt semmi komolyabb baj – mondom most, mikor közben meg kellett birkóznom az anyává válás számomra nehéz lelki feladatával, el kellett fogadnom, hogy átalakul az életem, elvesztettünk egy nagymamát, 2 hónapig ismeretlen okból hőemelkedésem és egyéb panaszaim voltak, s az orvosok a középidőtől nyíló és rövidülő méhszáj, keményedések miatt koraszülést jósoltak. A felírt gyógyszereket nem tudtam nyugodt lelkiismerettel bevenni, így pihentem, s imádkoztam: bíztam a gondviselő Úrban, aki egy élettel ajándékozott meg minket. (tovább…)

Csodaszép szülések: Kislányaim születése

Anita ikerbabáinak sikeres szoptatásáról már olvashattál a Dúla blogon. Az édesanyát  előzőleg császárral is riogatták, de időközben megérkezett tengerentúli útjáról saját választott orvosa, és a kislányok a 40. héten természetes úton és problémamentesen megszülettek.

Emese és Réka baba természetes úton születettA 11. héten tudtam meg, hogy két kisbabám lesz. A vizsgálat közben az orvosom nagyokat hallgatott, pedig beszédes, jó kedélyű ember. Elkezdtem aggódni, hogy miért nem mond semmit. Kérdeztem tőle: – “Doktor úr, a baba jól van?” Erre ő: – “Persze. A babák jól vannak.” Így tudtam meg, hogy ikreket várok. Nagy öröm volt ez számunkra, mindig is sok gyermekre vágytam. Ekkor a kisfiam 1 éves volt. Még szoptattam. Szerencsére az orvosom nem beszélt le róla, később magától hagyta el. Egyedül a sportot tiltotta meg, pedig az első állapotosságom alatt majdnem szülésig jártam úszni és tornáztam is. Azt mondta, hogy most nem lehet, mert ikreket várok. (tovább…)

Dúlás szülés: Rögös út diadalmenetben

Ez a szüléstörténet különösen kedves a szívemnek. A szülők bár mindketten örömmel várták nem tervezett babájukat, kapcsolatuk nem sokkal a fogantatás előtt megromlott. Jelenleg együtt nevelik kislányukat, de nem alkotnak egy párt. A kicsi lány már elmúlt 1 éves, de most a szüléstörténetet újraolvasva átélhettem a vajúdás minden pillanatát: a kezdetét, a nehézségeit, a végső lendületet és a természetes szülés mélyről jövő örömét. Milyen jó dúlának lenni! :-)

Gyönyörű kislány született!Egy szép napsütéses napra voltam kiírva. Előző este úgy feküdtem le aludni, hogy elmondtam a kislányomnak (első pillanattól kezdve biztos voltam a nemében), most már tényleg jöhet, amikor akar (addig az áldatlan állapotok miatt próbáltam visszatartani Őt, a lakásátalakítás-felújítások okozta káosz, kosz, feszültség…). 2 nappal később keltem fel kora reggel úgy, hogy tudtam, eljött a pillanat: hívtam a bábaasszonykánkat és drága dúlánkat Orsit, majd a halálraítéltek nyugalmával, csendes derűvel kezdtem készülődni ráérősen. Körülöttem ettől mindenki még idegesebb lett… Az apuka egészen a vajúdás kezdetéig félvállról vette a várandóságot és a szülést, a szülés során szembesült azzal, miről is van szó. (tovább…)

Csodaszép szülések: És megszületik a világ

Brigi kisfia császármetszéssel jött világra a Péterfy Sándor utcai kórházban. A vajúdás szépen haladt, majd egy ponton megtorpant, és az orvos a műtéti befejezést választotta. A kicsi Tomi ennek ellenére sem kellett nélkülözze megszületése után a testközelséget: a Dúla blogon már bemutatott apai “szőrkontaktusban” lehetett része.

Tomi császármetszéssel születettCsütörtök este kezdődött. Valami furcsa volt, de nem tudtam hova tenni. Nem fájások voltak, csak amolyan emésztési zavarnak tűnt. Ekkor már nagyon türelmetlen voltam, annak ellenére, hogy még csak 3 nappal hordtam túl Tomit. Már egy hónappal korábban is nyitva volt a méhszáj egy ujjnyira, így én, nagy „szakértő”, gondoltam úgyis korábban fog jönni a kiírt időpontnál. Hát tévedtem. Péntek hajnalban, 4 óra körül ébredtem. Szabályos 7 perces fájásaim voltak. Nem volt vészes, így gondoltam ágyban maradok, nem keltem fel még Apát, aludjon csak. A fájások nem szűntek, ezért elmentem zuhanyozni, minthogy megtanultam Edina Kismamatornáján, ha ezek jósló fájások, akkor a meleg víz hatására enyhülnek. Hát az enyémek nem enyhültek, sőt! (tovább…)

Csodaszép szülések: A szemében ott volt még az egész világ

Adriennek kijutott az izgalmakból. Kislánya lombikbabaként fogant, majd a várandósság  végéhez közeledve egy ultrahangos vizsgálaton egy gyanús kis foltot fedeztek fel a baba veséje felett. A vajúdás is mozgalmasra sikeredett, de a szülés utáni pillanatok minden nehézséget feledtettek a szülőkkel.

Sára babaSára lányom születése régen várt és sok izgalommal járó esemény volt. 2009. júniusában született. Lombikbaba, aki 6 évvel a „babát szeretnénk” mondatunk elhangzását követően vált valósággá. Emlékszem, 38 hetes kismama voltam, amikor befejeződött a fürdőszoba felújításunk. Törölgettem, mostam, takarítottam napokig, létráztam a függönyökkel és azon mosolyogtam magamban, hogy akár már jöhetne is a kicsi. Volt minden. Hidegfront, melegfront, telihold – gyerek továbbra is pocakban volt. Egy nappal a terminus után az orvosom megvizsgált és mivel már ujjnyira nyitva volt a méhszáj, azt tanácsolta, ne menjek haza. Mivel 37 hetesen fedezte fel ultrahangon, hogy van egy folt a kislányunk bal veséje felett, meg lombikbaba, és terminuson túl vagyunk, hát várjunk másnapig. Ha addig nem jön a baba, indítsuk be a szülést. Annyira készültem a természetes kezdetekre, az otthoni vajúdásra, nagyon csalódott lettem. (tovább…)

Csodaszép szülések: Hurrá, szültünk!

Következzen Minka születésének története. Gabi a Dúla blog “Szép szüléstörténet” pályázatára küldte el a császármetszést követő hüvelyi szüléséről (VBAC) szóló írását. Hunor, a báty ugyanis császármetszéssel született, és két évre rá Gabinak sikerült, amire olyan nagyon vágyott: a természetes, hüvelyi szülés.

Minka császármetszést követően hüvelyi úton születettA kisfiam sürgősségi császárral született, 2007 decemberében. Űr maradt bennem, mert nem így szerettem volna őt világra hozni, érezni szerettem volna a fájdalmat, mely végül katartikus eufóriába csap át. Amiről annyiszor olvastam. 2009 márciusában ismét babát vártam, szintén decemberre. A szívem alatt hordott kislányommal eldöntöttük, most menni fog. A kezelőorvosom szintén nem látta akadályát a hüvelyi szülésnek. A hónapok teltek, lassan eljött az oly sokszor módosult szülési dátum, ám Borsószem hercegnő továbbra sem mutatott hajlandóságot a kifelé indulásnak. (tovább…)

A gyermek a legnagyobb tanítómester… Oliver születésén át az alázat felé

Oliver megfoganása olyan magától értetődő volt – szülei tudták, jöhet és jönni fog. A születése azonban nem volt mindennapi: sok mindent formált és alakított, tanított. Gyönyörű történet elfogadásról, alázatról – szeretetről. Kicsi Oliver, nőj nagyra!

Oliver császármetszéssel születettMost épp itt alszik, tőlem pár méterre. Négy és fél hónapos, és nincs túl jól, fáj a hasa és fogzik. Végre alszik, pihen, gyógyul. Apukája mellette alszik, nem volt könnyű éjszakánk.  Miközben írok, mert egy hang belűről azt mondta, írd most már le, nézem őket. Szerelem ez a javából. Mindkettő felé. Hát hogy is volt? 23 éves voltam, amikor első férjemmel eldöntöttük, kisbabát akarunk. Nem szeretem az akarom szót, mégis így volt igaz. Csak akartuk.  Amikor hamarosan kiderült, hogy (különböző okok miatt, amit megosztani nem szeretnék) nekünk csak mesterséges úton lehet babánk, egy világ omlott össze bennem. De sebaj. Nekivágtunk az elsőnek, a másodiknak és így tovább. A nyolcadik sikertelen próbálkozásunk után végre meghallottam, megértettem. “ÁLLJ!” Nehezen ment, de sikerült elfogadni. Ez nem a mi utunk. Elindultunk hát más utakon, külön-külön keresve a saját igazunkat, legigazabb valónkat. Azóta ő is egy csodás kislány apukája, egy egészen biztosan csodálatos feleséggel. (tovább…)

Csodaszép szülések: Hitetlenség és bizalom közt ingadozva

Marcsi harmadik babájának születéstörténetét is beküldte a Dúla blog pályázatára. (Az elsőt itt, a másodikat pedig itt olvashatod.) A vajúdás alatt számos kétség merült fel benne, de végül minden a lehető legjobban alakult – ahogy mindig is szerette volna. A két kisfiú után kislány született: kicsi Rebeka.

Kicsit előbbre ugranék az időben… pár héttel a szülés előtt, az utolsó terhesgondozáson, szóba került a kedvenc doki bácsinkkal, hogy hogy s mint lesz a szülés. Sajnos mondtuk, hogy továbbra is úgy néz ki, hogy nem tudjuk felkérni mivel jelenleg nem futja rá. Ő már korábban is biztatott, hogy ne aggódjak minden ügyeletes doki jó, és különben sem a doki van bent huzamosabb ideig – nem baj ha csak szülésznőt választok. Megkérdeztem, hogy ő szokott-e még ügyelni így, hogy már nem dolgozik a kórházban. Azt mondta havonta csak egy napot. Viccesen megkérdeztem, hogy melyik az a nap Márciusban? – Március 14. – Rendben, akkor úgy időzítünk! (tovább…)

Csodaszép szülések: Villanások Lizi születésének napjáról

Andris születését Tina már megírta a Csodaszép szülések sorozatába a Dúla blogon. Most a kishúga, Lizi megszületése következik. Köszönöm mindkét csodaszép szüléstörténetet!

Július 18. hajnal 4:30 körül egy fájásra ébredek. Volt már ilyesmi az elmúlt napokban, sok keményedés és egyre gyakrabban fájások is. Egy nappal előbb is reggel 6 óra körül 20-30 perces fájások voltak, de 10 körül aztán abbamaradtak… Visszaalszom. 12 perc múlva újra ébredek, megint fáj. Aztán 16, majd 8 perc, megint 8, 17, 15, 13, 15, aztán enyhül a dolog úgy háromnegyed óra erejéig. A délelőtt folyamán 5-től 45 percig meglepetésszerűen és rendszertelenül jönnek a fájdalmak, és mintha erősödnének. Közben H.C. Andersen életéről egy film első részét nézem, közben figyelem magam, aztán Zoli Andrist anyuékhoz viszi – amúgy is ment volna aznap -, aztán felhívom a szülésznőt. A válasz az, amit vártam: amíg nem rendszeresek és 5 percesek a fájások, jobb, ha otthon vagyok, mert ha bemegyek és nem tudnak még velem mit kezdeni, fel kell menni az osztályra, akkor már addig jobb otthon, én pedig egyetértek. Akkor már pontosan tudom, hogy még aznap szülni fogok, mondom is mindenkinek a telefonba, akivel aznap beszélek.:-) Próbálok még pihenni, de már nem megy. Olyan gyorsan telik a nap, mintha valami másik dimenzióban lennék, furcsa… (tovább…)

Csodaszép szülések: Késő Esti Kornél

Zita és Kornél baba története is izgalmasan kezdődött. Magas vérnyomás, fehérje a vizeletben – minden szülés előtt álló édesanya megszeppenne ezek hallatán. Mégsem lett belőle császármetszés – Kornél még aznap éjjel világra jött.

„… A homeopátiás szerektől majd szép vajpuhára felpuhul a méhszáj, és annyival is könnyebb lesz majd. Gyengéd védelem…” Kavarognak a gondolataim. Az ablakon kitekintve egy tévétornyot bámulok. Hol a férjem? Úgy fél órája szóltak, hogy kérem, szülünk, szóljon az urának. Biztos a forgalom. Ez most fájás volt? Fiam, hogy vagy ott bent? Apát azért megvárod, ugye? Ránézek az NST készülék által printelt szalagra. Fájás volt. Ez vajon már a nagyon fájós fájás? Hm. Fene tudja. Fiam, szerinted? Fiam nem moccan. Reggel NST-re menet még azt hittem, ki akarja rúgni a ház oldalát. Nevetve kértem, hogy azért ennyire ne feszítse be magát, mert fáj. Aztán mellesleg közölték a vizsgálatnál, hogy vajúdok, magas a vérnyomásom, vizeletemben sok fehérje, úgyhogy maradjak a folyosón, a doktor úr majd megmondja, hogy mi legyen. Férjem boldogan pattant fel, hogy akkor most már mehetünk haza. Nem tudom, milyen arcot vághattam, mert a lendülete lelohadt. Egymás kezét szorongattuk a folyosón. (tovább…)