korai kötődés - Lénárd Orsi

Mit csinál megszületése után a baba? – 2. rész

A Dúla blogon többször is írtam már az egyik kedvenc témámról, a megszületést követő első pár óráról, az ún. “aranyóráról” és a kisbaba és a család egymásra találásáról. Legutóbb elolvashattad, hogy az újszülött baba milyen éber és figyelmes állapotba kerül a megszületése után, és azt is, hogy hogyan tájékozódik, majd jut el saját erejéből édesanyja melléhez, ahol ügyesen szopni kezd. Ha nem találkoztál még az írással, kattints ide és olvasd el!

Következzen egy összefoglalás arról, hogy mennyi mindenre képes a kisbaba, ha nyugodt környezetben, édesanyja bőrére kerülve töltheti a megszületését követő első pár órát.

Megszületése után a baba…

…éber állapotú és élénken keresi a kontaktust édesanyjával.

…először megpihen, majd a mellek irányába indul, keresi az anyamellet.

…egyéni tempójában meg is találja azt, és szopni kezd.

Tovább olvasom

Mit csinál megszületése után a baba?

Milyen az új szülött baba? Mit csinál, hogyan viselkedik, mire számíthatsz majd? Hogyan tudsz neki segíteni, hogy megszületése után is jól érezze magát? Nagyon fontos, hogy ezekben a témákban pontos és helytálló információkkal rendelkezz, mert akkor úgy tudod fogadni a kisbabádat, ahogy az számára a legjobb és legtermészetesebb. Írtam már a Dúla blogon az „aranyóráról”, a kisbaba megszületését követő első pár óráról, amit ide kattintva elolvashatsz.

Aranyóra - Mit csinál a baba a megszületése után?

Most részletesebben, több darabból álló sorozaton keresztül szeretném megmutatni, hogy milyen az újszülött, milyen előnyökkel jár a korai bőrkontaktus és hogy hogyan segíthetsz a babának, hogy minél zökkenőmentesebb legyen a megérkezése?

Tovább olvasom

Válaszkész szülői gondoskodás

Tavaly tavasszal végeztem el a a Szoptatásért Magyar Egyesület 40 órás „Korszerű szoptatási ismeretek” képzését. A tanfolyamon társam volt Dobiné Olasz-Papp Nóra, akit „virtuálisan”, azaz internetről már jó ideje ismertem. Nóri a Válaszkész Szülők Egyesületének alapítótagja és elnöke. Nagyon fontosnak tartom, hogy a babát tervező családok és a várandós anyák és párjaik tisztában legyenek azzal, milyen valós szükségletei vannak egy újszülöttnek vagy a nagyobbacska babáknak, gyerekeknek, és ennek megfelelően gondoskodjanak róluk, neveljék őket. Ezekről a kérdésekről és a Válaszkész Szülők Egyesülete alapelveiről, munkájáról beszélgettem vele.

Tovább olvasom

A császármetszés és a VBAC lelki háttere

Császármetszésről, császármetszés utáni természetes szülésről beszélgettem Csizek Zsuzsanna mentálhigiénés szakemberrel, a Perinatus Alapítvány munkatársával. Ezzel kapcsolatosan Zsuzsa külön kiemeli a szülésélmény feldolgozásának jelentősségét, ill. a következő szülésre való lelki ráhangolódás fontosságát, amit dúlai munkám során magam is nap mint nap tapasztalok.

Milyen nehézségekkel szembesülhet az az anya, aki császármetszéssel hozza a világra gyermekét, és hogyan lehet segíteni neki ebben a helyzetben?
Gyakran tapasztalom, hogy az anyák fájdalmas kudarcként élik meg a császármetszést – bár nem mindegy, hogy a császármetszés miért történt. A legtöbb nő természetes úton szeretne szülni, erre készül. Ha császármetszésre került sor, akkor sikertelenséget élhet meg, a „még szülni sem tudok” súlyos érzése ránehezedhet az anyára. Ehhez társulhat még rossz érzés azért, hogy a szülés folyamata kikerült az anya kontrollja alól, a feje fölött döntöttek. Nem mindegy, hogy a döntést megbeszélik-e az anyával, fel tud-e készülni, sőt, fel tudja-e készíteni a babáját a váratlan eseményre. A műtéttel, a vágással a testhatárai sérülnek. A császármetszés utáni fizikai állapot megnehezíti a kisbabával való kapcsolatfelvételt. A császármetszéssel szült anyák csak később tudják ellátni és gondozni a babájukat, és ez sem támogatja a korai kötődés kialakulását.
Tovább olvasom

Bonding, azaz a korai kötődés támogatása 10 lépésben

A korai kötődés elősegítése a szülés körüli segítőknek: szülésznőknek, szülészorvosoknak, csecsemős nővéreknek, gyermekorvosoknak és dúláknak különösen fontos feladata. Ráadásul nekünk magunknak is sok tanulnivalónk van e téren, hiszen a mi és a minket megelőző generációk születése és korai kötődése sem volt zavartalan: a megszületést szinte minden esetben sürgették, a korai kötődés első napjai pedig szinte teljesen kimaradtak. A frissen született babát épp, hogy megmutatták az édesanyjának, azután már vitték is el a csecsemőosztályra. A szoptatás terén is a merevség és az „óramű-precizitású” szemlélet uralkodott: 3 óránként „etetés” (ugye mennyivel többet jelent a szoptatás fogalma: testi és lelki jóllakottságot!), közben pedig a csecsemős nővérek ügyeltek az apróságokra. Manapság a rooming-in már a legtöbb szülészeten elérhető, de a szülés és a gyermekágyas napok teljes zavartalansága sajnos így sem biztosított.

A korai kötődés nem csak kapcsolati mintaként befolyásolja életünket a további életszakaszokban. Fiziológiai szempontból az újszülött és a csecsemő nagyrészt még az anyai szervezet része. Az anyatej az egyetlen tápláléka, az anya szabályozza testhőmérsékletét, vérnyomását, szívritmusát, érintései nyomán a növekedési-hormon-szintjét, stresszhormonszintjét… Az újszülöttnek és a csecsemőnek ezért olyan gondozóra van szüksége, aki annyira szoros azonosságot vállal vele, hogy szükségleteit sajátjainak érzi. A személyes gondoskodás és az érzelemszabályozás összefüggéseiről egyre többet tudunk. Meghatározza továbbá megküzdési képességeinket, még betegségeink alakulásába is beleszól. (Nyitrai Erika: Az érintés hatalma)
Tovább olvasom

„Ha én ezt a szülés előtt tudtam volna…” – Anikó és a babahordozás

Épp a múlt héten hirdettem meg a Dúla blog új tapasztalat-megosztós játékát, amikor levelet kaptam Anikótól. Micsoda „véletlen”, hogy épp akkor és épp ezt az írást küldte el nekem. Egy csodaszép vallomás az anyává válásról és az általa – nem minden nehézség nélkül – bejárt útról. Számára a hordozás jelentette a megoldást: babája alvási nehézségei varázsütésre megszűntek, és testközelség a sikeres és hosszan tartó szoptatásban is segítséget jelentett. A kislány azóta már óvodás, Anikó pedig az otthon töltött évek alatt megtalálta a hivatását. Hordozási tanácsadóként dolgozik, és ehhez kapcsolódóan szerkeszti a Hordozni jó! című oldalát.

Úgy hozta az élet, hogy már 30-as éveimet tapostam, mire édesanya lettem.
Addigra már elég sok tapasztalaton túl voltam: elvégeztem jó pár felsőfokú iskolát, másoddiplomákat szereztem (köztük többet párhuzamosan, munka mellett); dolgoztam vezetőként, felelős beosztásban – szóval az életem nem szűkölködött sem feladatokban, sem kihívásokban, sem felelősségben. És én mindig helytálltam.
Alapvetően nagyon racionális voltam, amolyan „észlény” a szónak abban az értelmében, hogy szinte mindent „agyban” döntöttem el, tudatosan kontrolláltam stb. Határozott és pontos elképzeléseim voltak a világról és arról, hogy a dolgoknak hogyan kell lenniük, mi hogyan helyes stb.
Tovább olvasom

Mit olvassál várandósan, szülésre készülve?

Az utóbbi időben több olyan kérdést is kaptam, hogy milyen könyveket ajánlanék elolvasásra várandósságról, szülésről-születésről és a kisbabákról. Van már ennek a Dúla blogon helye: „könyv” címke alatt bal oldalon középtájt, de most további olvasnivalóval is kiegészítem az eddigieket. Ha neked is van kedvenc könyved, ami nem szerepel itt, akkor kérlek írd meg kommentben a bejegyzés alatt.

Várandósságról és a szülésre készülve:

Ingeborg Stadelmann: A bába válaszol (Katalizátor Könyvkiadó) – ahogy az alcímében is áll: „Természetes kísérés a várandósság, a szülés, a gyermekágy és a szoptatás idején gyógynövényekkel, homeopátiás gyógyszerekkel és illóolajokkal.” Régi nagy kedvencem, szerintem alapmű. Stadelmann hatalmas tudású és nagy tapasztalattal rendelkező bába, és könyvéből szinte minden kérdésedre választ kaphatsz.
Debra Pascali-Bonaro, Elizabeth Davis: Orgazmikus szülés – Útmutató a biztonságos, élvezetes és örömteli szülésélményhez (Jaffa Kiadó). Talán most sokan felkapod a fejedet, hogy miért is kell egy szülés orgazmikus legyen, hogy ez már túlzás, de mégis nagyon jó szívvel ajánlom a két nagyszerű szerző könyvét. Debra az Észak-Amerikai Dúlák Szövetségének társelnöke, Elizabeth Davis pedig világszerte ismert és elismert bába. Tanításukkal, történeteikkel arra biztatnak minden várandós nőt, hogy a szép szülésélményhez magukban találják meg a szükséges önbizalmat és belső bölcsességet. A könyv gyakorlati segítséget, ismereteket és tanácsokat nyújt a várandósság hónapjairól, a vajúdásról és a szülésről, majd szép szüléstörténetekből is átnyújt egy csokorra valót.
Tovább olvasom

Nemzetközi Babahordozó Hét 2011

2011. október 10-16. között ismét egy egész hét a babahordozásé! Az idei Nemzetközi Babahordozó Hét üzenete: „A World of Possibilities – A lehetőségek világa”. A programok ebben az évben tehát azt igyekeznek közvetíteni, miként nyílik ki a világ mindenki számára a hordozás által.

A babahordozás ugyanis egy olyan kivételes módja a gyermekeinkről való gondoskodásnak, mely során a család minden tagja megtapasztalhatja, hogyan oldódnak fel a kisgyermekes léttel kapcsolatos kételyek: miként szabadulnak fel a szülők a bezártság, korlátozottság alól, miközben a babájuknak is megadják a számára oly fontos intenzív együttlétet, hogyan válik részesévé a babával való elmélyült harmonikus kapcsolatnak nem csak az édesanya, de az édesapa, a testvérek, a nagyszülők, nagynénik és nagybácsik, egyszóval bárki, aki megragadja a babahordozás adta lehetőségeket, és hogyan győzhetünk le a hordozóeszköz segítségével akár időbeli, akár környezeti, akár testi akadályokat.

Tovább olvasom

Hogyan altasd kisbabádat?

Tegnap este a Perinatus Alapítvány előadásán jártam. A téma nagyon érdekes volt, Csóka Szilvia zoológus, magatartáskutató a babák alvásáról és korai kötődéséről tartott előadást. Nem is előadás volt igazándiból: egy rövidke kis bevezető után beszélgetés következett, és a hallgatóság, a jelen lévő kisbabás és várandós anyák rengeteg kérdést tettek fel. Ahogy ezen az estén újra kiderült, minden újszülött babát gondozó családban igen fontos téma az altatás és az alvás kérdése. „Miért ébred fel éjszaka annyit? Mikor fogja már átaludni az éjszakát? Hogyan altassam el, hogy legalább 1-2 órát egybefüggően aludjon napközben? Miért csak függőlegesben tud elaludni?” Szilvia válaszai segítettek, hogy még jobban megismerjük a kisbabák „működését”, és ezáltal a fenti kérdésekre megnyugtató választ kapjunk. Az elalvás a közhiedelemmel ellentétesen aktív és tanult folyamat, amiben az idegsejtek összehangolódása játszik döntő szerepet. Erre a nagyobb gyermekek és a felnőttek már képesek, hiszen begyakorolták, de az újszülöttek és a csecsemők fejletlenebb idegrendszere még nem. Nekik segítség kell az elalváshoz.

Tovább olvasom

A legtöbb, amit adhatsz a kisbabádnak: te magad vagy!

A korai kötődés témája régóta szívügyem. Ez a meggyőződésem csak tovább erősödött, amikor elolvastam a napokban a University of Notre Dame kutatásának eredményeit a Szoptatásportálon. „Kutatásunk azt mutatja, hogy erkölcsi érzékünk működésének gyökerei életünk kezdeti szakaszához, a gyermekkorunkhoz nyúlnak vissza, és függenek családunk illetve tágabb közösségünk érzelmi minőségétől.” – Ez jutott eszembe, amikor Mészáros Anikó babahordozási tanácsadó korai kötődésről és a babahordozásról szóló cikkét olvastam.

A kisbabák édesanyjuk pocakjában kilenc hónapon keresztül hozzászoknak a testközelséghez, a melegséghez, a (szív)hanghoz, a ringató mozgáshoz, masszírozáshoz. A születés kiszakítja őket ebből a megszokott környezetből, de ezután is várják az ismerős testközelséget. Ezért sírnak, ha elvesztenek minket szem elől vagy hosszabb időre magukra hagyjuk őket. Az anyaméhből kibújva sem kell nélkülözniük azonban a biztonságot adó melegséget, ha megadjuk nekik a hordozás élményét, amely ugyanazt az ismerős érzést és környezetet biztosítja a babáknak, amit a mama pocakjában tapasztaltak.
A természeti népeknél a hordozás ma is a babagondozás szerves része, sok helyen nem is tudnának másképp kisbabákkal közlekedni, dolgozni. Az emberiség 2/3-a ma is hordozza babáját. Ha a több száz éves tapasztalat nem lenne eléggé meggyőző és igazoló erejű a mai társadalom számára, lássuk a tudományos érveket!
Tovább olvasom