Bonding, azaz a korai kötődés támogatása 10 lépésben

A korai kötődés elősegítése a szülés körüli segítőknek: szülésznőknek, szülészorvosoknak, csecsemős nővéreknek, gyermekorvosoknak és dúláknak különösen fontos feladata. Ráadásul nekünk magunknak is sok tanulnivalónk van e téren, hiszen a mi és a minket megelőző generációk születése és korai kötődése sem volt zavartalan: a megszületést szinte minden esetben sürgették, a korai kötődés első napjai pedig szinte teljesen kimaradtak. A frissen született babát épp, hogy megmutatták az édesanyjának, azután már vitték is el a csecsemőosztályra. A szoptatás terén is a merevség és az “óramű-precizitású” szemlélet uralkodott: 3 óránként “etetés” (ugye mennyivel többet jelent a szoptatás fogalma: testi és lelki jóllakottságot!), közben pedig a csecsemős nővérek ügyeltek az apróságokra. Manapság a rooming-in már a legtöbb szülészeten elérhető, de a szülés és a gyermekágyas napok teljes zavartalansága sajnos így sem biztosított.

A korai kötődés nem csak kapcsolati mintaként befolyásolja életünket a további életszakaszokban. Fiziológiai szempontból az újszülött és a csecsemő nagyrészt még az anyai szervezet része. Az anyatej az egyetlen tápláléka, az anya szabályozza testhőmérsékletét, vérnyomását, szívritmusát, érintései nyomán a növekedési-hormon-szintjét, stresszhormonszintjét… Az újszülöttnek és a csecsemőnek ezért olyan gondozóra van szüksége, aki annyira szoros azonosságot vállal vele, hogy szükségleteit sajátjainak érzi. A személyes gondoskodás és az érzelemszabályozás összefüggéseiről egyre többet tudunk. Meghatározza továbbá megküzdési képességeinket, még betegségeink alakulásába is beleszól. (Nyitrai Erika: Az érintés hatalma)

A bonding, azaz a korai kötődés támogatása 10 lépésben Talán hallottatok már a Semmelweis Mozgalmról, mely célul tűzte ki az AnyaBaba-barát szü­lé­szeti ellá­tás meg­ho­no­sí­tá­sát és folya­ma­tos fej­lesz­té­sét, mindezt együttmű­ködve szak­mai és civil szer­ve­ze­tek­kel és a családokkal. Alap­el­ve­ik közé tar­to­zik, hogy az édes­anya és a gyer­mek a váran­dós­ság, a szü­lés, vala­mint az anya­te­jes táp­lá­lás, a kis­gyer­mek­kor tel­jes ideje alatt elvá­laszt­ha­tat­lan egy­sé­get képez, ill. hogy a váran­dós­ság, gyer­mek­szü­lés és szop­ta­tás áldott álla­pot, ami­nek ter­mé­sze­tes­sé­gét a bába­kép­zés­ben részt­vevő szak­em­be­rek tud­ják a leg­kö­rül­te­kintőb­ben gon­dozni. Ter­ve­ik között sze­re­pel egy refe­ren­cia intéz­mény lét­re­ho­zása, ahol a nem­zet­közi jó gya­kor­lat men­tén bemu­tat­hat­nák a szü­lé­szeti ellá­tás anya– és baba­ba­rát modell­jét. Tavaly nyáron ennek jegyében rendeztek továbbképzést a szü­lést követő korai kötő­dés támo­ga­tá­sá­ról, szülői kom­pe­ten­ciák meg­erő­sí­té­séről. Az előa­dást és a másnapi műhely­mun­kát Michaela Mro­wetz cseh kötő­dés spe­ci­a­lista, kli­ni­kai szak­pszi­cho­ló­gus, pszi­cho­te­ra­pe­uta tartotta. Kutatásai nyomán ő és munkatársai állították össze a következő listát. A 10 lépés betartása nagy mértékben támogatja a kórházi segítőket abban, hogy a szülést-megszületést követően megkönnyítsék az édesanya és a kisbaba egymásra találását, összehangolódását és a korai kötődést:

Bonding, azaz a korai kötődés támogatása

1. A meztelen újszülöttet függőleges helyzetben tegyük anyja csupasz hasára!

  • császármetszés esetén a gyermeket helyezzük anyja mellkasára vízszintesen. Javasolt a műtéti terület lejjebb helyezése (a mellek alá); amennyiben szükséges, a gyermeket egy másik személy tartsa oda (leginkább az apa vagy egy egészségügyi szakdolgozó).
  • gyermeket úgy helyezzük el, hogy aktívan és hatékonyan kereshesse a mellbimbót és így képes legyen szopni. Amennyiben műtét miatt elektródákat kell elhelyezni az anya testén, a legjobb, ha a hátára vagy a mellkasán kívülre kerülnek. A gyermek anyára kerülése után az anya kezét szabadítsuk ki (amennyiben korábban az asztalhoz vagy műszerekhez kötötték volna), hogy gyermekét önállóan tarthassa meg.
  • gyermeket az anya testén szárítsuk meg, majd mindkettőjüket egy egységként takarjuk be meleg törölközőbe és takarókba.
  • köldökzsinórt késleltetve vágjuk el a pulzálás befejeztével, hogy a méhlepényből átkerülhessen a vér a babába (placentáris transzfúzió).

2. Az újszülött minden vizsgálatát és elsődleges ellátását az anya testén végezzük el!

Ezek közé tartozik:

  • Apgar-skála szerinti értékelés,
  • köldökzsinór elkötése és elvágása, és
  • gyermek esetleges megjelölése azonosító karszalaggal.

3. Vizuális kapcsolat: tegyük lehetővé és támogassuk az anya és az újszülött közötti szemkontaktust!

  • az anya fejét támasszuk alá (amennyiben a hátán fekszik); javasolt a szétnyitható felsőrész viselése, illetve ha az anya mellkasán vagy az álla alatt van olyan anyag, amely zavarhatja őt a babával való szemkontaktusban, tegyük el onnan vagy igazgassuk el.
  • amennyiben a gyermek inkubátorban fekszik, fontos biztosítanunk annak az anyával egy helyiségben való elhelyezését, hiszen a vizuális kapcsolatot a fényképek és videofelvételek csupán részlegesen helyettesítik (a legmegfelelőbb helyettesítés az élő webkamerás közvetítés).

4. Segítsük elő a mellhez kúszás (azaz breast crawl) megtörténését!

  • gyermeknek és anyjának kellő időt kell hagynunk a bőrkontaktuson keresztüli ismerkedésre. Nagyjából 30-60 perc szükséges ahhoz, hogy a gyermek készen álljon az első mellre tapadásra.
  • gyógyszeres vagy műtétes befejezéssel véget ért szüléseknél – s így a császármetszéses szüléseknél is – ez az idő akár több órával is tovább tarthat.
  • gyermeket hagynunk kell, hogy saját maga kússzon a mellhez, és összes érzékével saját maga találja meg a mellbimbót: látással, tapintással, hallással, szaglással és ízleléssel.
  • gyermek kezéről nem kell letörölnünk a magzatvizet (a magzatvíz ugyanolyan illatú, mint a mellbimbó).
  • szopásra való felkészültség jelei: a gyermek elkezd nyáladzani, nyitogatja a száját, öklöcskéit a szájába gyömöszöli, kézzel tapogatja a mellbimbót és a bimbóudvart (ezzel felkészítve a mellbimbót a szoptatásra), hatalmasra tárja a szemeit.
  • legjobb úgy segítenünk, hogy nem érintjük meg őket: az anyának tegyük lehetővé a kényelmesebb testhelyzetet, mutassuk meg neki, hogyan támassza meg a mellét és szóban támogassuk a szoptatással. Az újszülöttnek a szopásban kizárólag az anya segítsen, a személyzet csak várakozóan legyen jelen. Legfeljebb az anya kezét segítsük és mozgassuk.

5. Az anya és az újszülött legyenek folyamatos bőrkontaktusban!

  • támogassuk a folyamatos, zavartalan bőrkontaktust legalább két órán keresztül, ám a legideálisabb tizenkét órán át vagy még annál is tovább fenntartani. Az anya és gyermeke a szülőszobáról a gyermekágyra bőrkontaktusban kerüljenek át, hogy zavartalanul ismerkedhessenek egymással.
  • császármetszés esetén az anyát kizárólag csak annyi időre válasszuk el gyermekétől, amennyi a legszükségesebb (a műtét befejezésekor vagy az anya ágyra helyezésekor).
  • az apa baktériumai a gyermek számára természetesek és hasznosak, az ellátást végző személyzet baktériumaitól eltérően.

6. Az egészségügyi személyzet biztosítson kellemes, nyugodt, kedves, intim környezetet és kényelmet az anya számára!

  • biztosítsanak önálló szülő- és gyermekágyas szobákat, ahol az egész család együtt lehet.
  • kényelmes ágy, fotel, párnák és meleg takaró legyen a közelben.
  • a friss családhoz minél kisebb létszámú személyzet lépjen be lehető legkevesebbszer, a lehető legrövidebb időre, ne zavarják meg a családot az ismerkedésben, ám legyenek igény szerint elérhetőek.

7. A technológia (fényképezőgép, videokamera, mobiltelefon) kizárása!

  • ezt az egyedülálló pillanatot semmilyen fénykép vagy videofelvétel nem helyettesítheti – érdemes ezt az emlékezetbe bevésni, és nem elszalasztani az odafigyelés hiányával.
  • az új családot esetlegesen lefényképezheti valaki a jelenlévő szakszemélyzetből.

8. Az újszülött bárminemű kivizsgálását, biológiai anyagok levételét, viziteket stb. az anya jelenlétében végezzenek el!

  • kivizsgálást és mintavételt lehetőleg az anya ölében végezzék el, szoptatás alatti bőrkontaktusban (a kortizol-áramlás csökkentésének érdekében).

9. Másik intézménybe történő szállítás esetén:

  • amennyiben a gyermeket szükséges máshová szállítani, támogassuk az anyát és szállítsuk együtt gyermekével, az állapotuknak megfelelően leginkább testkontaktusban (azaz ugyanabban a mentőautóban); közben biztosítsuk az anya és gyermeke együttes felvételét az új osztályra.
  • amennyiben az anyát szükséges máshová szállítani, az anyával együtt helyezzük át a gyermeket is, az állapotuknak megfelelően leginkább testkontaktusban.

10. Halott gyermek születése vagy szülés utáni gyermekhalál esetén támogassuk az anyát abban, hogy kapcsolatban maradhasson újszülöttjével!

  • az anya és a család számára is biztosítanunk kell a gyermektől való elbúcsúzás lehetőségét. Ezt a (törvény által is megadott) támogatást és a megfelelő helyszín biztosítását igyekezzük úgy intézni, hogy közben lehetőséget teremtsünk a bőrkontaktusra is. Biztosítsunk emléket a gyermekről: támogassuk a szülőket abban, hogy mintát vegyenek a kisbaba lábáról vagy kezéről, hogy megnézzék a gyermeket vagy lefényképezzék a családdal együtt.
  • az anyának és a családnak korlátlan időt kell adni a gyászhoz (etikai szempont), tájékoztatni őket a halál utáni keresztelés lehetőségéről, a kórházi lelkipásztori szolgálat elérhetőségéről (a család vallásának megfelelően); támogatni őket a megfelelő gyászszertartás megszervezésében.
  • ajánljuk egy gyásztanácsadó és/vagy gyászfeldolgozó csoport lehetőségét és elérhetőségét a család számára.

Kidolgozta és ajánlja:

Michaela Mrowetz klinikai szakpszichológus, Marcela Peremská neonatológus és gyermekgyógyász, Magyarországon: Csomóné Lindmayer Katalin, Semmelweis Mozgalom

Olvass még többet a Bababarát szülészetekről a Dúla blogon!

Iratkozz fel a Dúla blog hírlevelére!

Szólj hozzá!

ÍRJ NEKEM!