Következzen Minka születésének története. Gabi a Dúla blog „Szép szüléstörténet” pályázatára küldte el a császármetszést követő hüvelyi szüléséről (VBAC) szóló írását. Hunor, a báty ugyanis császármetszéssel született, és két évre rá Gabinak sikerült, amire olyan nagyon vágyott: a természetes, hüvelyi szülés.
A kisfiam sürgősségi császárral született, 2007 decemberében. Űr maradt bennem, mert nem így szerettem volna őt világra hozni, érezni szerettem volna a fájdalmat, mely végül katartikus eufóriába csap át. Amiről annyiszor olvastam. 2009 márciusában ismét babát vártam, szintén decemberre. A szívem alatt hordott kislányommal eldöntöttük, most menni fog. A kezelőorvosom szintén nem látta akadályát a hüvelyi szülésnek. A hónapok teltek, lassan eljött az oly sokszor módosult szülési dátum, ám Borsószem hercegnő továbbra sem mutatott hajlandóságot a kifelé indulásnak.
Luca második babaként érkezett a családba. Mariannt, az édesanyját meglepte, hogy ilyen könnyen és ilyen gyorsan is lehet szülni, hiszen első kislánya születésének emlékei nem így éltek emlékezetében. Még egy „turbó” kisasszony, ahogy a szülészeten emlegették Lucát.
Már este éreztem, hogy lehet, itt aznap lesz valami. Olyan furcsán éreztem magam. Nem fájt, csak mintha a hátamat éreztem volna… Aztán este 10 körül már egyre gyanúsabb lett a dolog. Mondtam is Ádámnak, lehet, hogy mindjárt szülünk. Erre ő közölte, hogy elmegy lefeküdni, hogy kipihent legyen. :-) Én is álmos voltam, ezért úgy gondoltam, hogy lefekszem én is, hátha tudok még egy kicsit aludni. De nem esett jól feküdni, ezért felkeltem. Ráültem a wc-re, mert az olyan jóleső érzés volt, hogy ott elengedhetem magam. Kényelmetlen volt, hogy fájás alatt (még nem fájt igazán, ezért nem is tudtam, hogy ez igazi fájás-e vagy csak jósló) nem tudtam rendesen kapaszkodni. Aztán kimentem a nappaliba, ahol a kanapén találtam egy jó kapaszkodóhelyet, és egy kicsit ott vajúdtam. Végül úgy döntöttem, hogy elmegyek zuhanyozni és hajat mosni, és utána felébresztem Ádámot.
Edina testben és lélekben felkészülve várta kisfia megszületését, és ugyanígy testben és lélekben, teljes átéléssel volt jelen a vajúdás és a kitolás idején. Nem állt ellen a benne tomboló erőknek, hagyta, hogy megtörténjenek a dolgok. A jelenlét, az átélt pillanatok számítottak csak. „Egyszerűen minden csak volt, és így volt tökéletes.”
Hálás köszönettel Csattos Ilona életterapeutának, aki ráébresztett a bennem rejlő tudásra, dr. Bata Barnabásnak, aki végig kísérte a várandósságomat és, JELEN volt velem a szülésnél, a siófoki kórház személyzetének, és legfőképp hálás köszönet a Férjemnek, Lacának, és a megszületett csodás babánknak, Olivérnek. Kezdjük az elején: csodálatos 9 hónapot töltöttünk el együtt, egy testben. Minden figyelmemet neki szántam. Tudtam, ha nekem jó neki is, így teljesen problémamentes babavárás után elérkezett a nagy nap: október 19! Ekkora mondta a doktor bácsi, hogy várhatjuk őt, de csak nem akart kibújni. Megtettem mindent: rengeteget kirándultunk, hátha a sok séta majd beindítja a dogokat, mindenféle születésindító bábakoktélokat ittam :o), beszéltem hozzá, győzködtem minden rendben, nagy szeretettel várjuk. A szülésre mindvégig úgy gondoltam, hogy nem lehet rá felkészülni, ahogy a pillanat hozza, majd akkor tudom, mit tegyek. Ha úgy kell lenni, akkor megindítják a szülést, ezt is elfogadtam. 2010. október 24-én megtörtént aztán minden magától.
Oliver megfoganása olyan magától értetődő volt – szülei tudták, jöhet és jönni fog. A születése azonban nem volt mindennapi: sok mindent formált és alakított, tanított. Gyönyörű történet elfogadásról, alázatról – szeretetről. Kicsi Oliver, nőj nagyra!
Most épp itt alszik, tőlem pár méterre. Négy és fél hónapos, és nincs túl jól, fáj a hasa és fogzik. Végre alszik, pihen, gyógyul. Apukája mellette alszik, nem volt könnyű éjszakánk. Miközben írok, mert egy hang belűről azt mondta, írd most már le, nézem őket. Szerelem ez a javából. Mindkettő felé. Hát hogy is volt? 23 éves voltam, amikor első férjemmel eldöntöttük, kisbabát akarunk. Nem szeretem az akarom szót, mégis így volt igaz. Csak akartuk. Amikor hamarosan kiderült, hogy (különböző okok miatt, amit megosztani nem szeretnék) nekünk csak mesterséges úton lehet babánk, egy világ omlott össze bennem. De sebaj. Nekivágtunk az elsőnek, a másodiknak és így tovább. A nyolcadik sikertelen próbálkozásunk után végre meghallottam, megértettem. „ÁLLJ!” Nehezen ment, de sikerült elfogadni. Ez nem a mi utunk. Elindultunk hát más utakon, külön-külön keresve a saját igazunkat, legigazabb valónkat. Azóta ő is egy csodás kislány apukája, egy egészen biztosan csodálatos feleséggel.
Manapság szerencsére már mindenütt természetes, hogy az édesapák is jelen lehetnek a szülőszobán. Andrea vajúdása során megtapasztalhatta, hogy mennyit számítanak férje biztató, kedves szavai és támogató jelenléte. Oszkár a kisfia, és Oscar díjas a párja. :-)
Kisfiam 5 éves lesz májusban, de a születése napját sohasem feledem el. Olyan jól sikerült az apás szülés, hogy mindenkinek csak ajánlani tudom. Persze csak akkor, ha a házaspár lelki közösségben is áll egymással.
Minden idők legnagyobb vízállását mérték 2006. május 22-én Szegeden. A Tisza 10 méter felett járt, nem kis aggodalmat okozva a város lakóinak. Ezen a nevezetes napon éjjel 12 órakor ébredtünk Hódmezővásárhelyen, amikor elfolyt a magzatvizem. A fogadott szülésznőm, Szűcs Julika szintén vásárhelyi lakos volt. Meg volt beszélve, bármikor telefonálhatok, ha elérkezettnek látom az időt. Kocsiba pattantunk az éj leple alatt, és a szülésznő lakása felé vágtattunk. Percek alatt összekapta magát, és indultunk a 25 km-re fekvő megyeszékhelyre Szegedre, a nőgyógyászati Klinikára. Útközben már 3-4 perces fájásaim voltak – félő volt, hogy nem érünk be időben, de ő mindvégig bátorított, és hasznos tanácsokkal látott el. Szegedre érkezve, az árvíz miatt sokat keringtünk a kocsival, hisz a rakpart le volt zárva, sőt ekkor van a Hídi vásár is Szeged napján, az árusok is elzárták az utunkat a Klinika felé.
Nóra kisbabája császármetszéssel született. Megint egy szüléstörténet, ahol nem a történéseken, hanem az érzéseken a hangsúly. Kedves Nóra, köszönöm, hogy megírtad.
Nem is olyan könnyű elkezdeni… Mivel császármetszéssel jött világra kisfiam, Benedek, ezért inkább az előzményeket írnám le nagyobb részletességgel. A császármetszés oka a medence végű fekvés volt, aminek a kockázatát nem vállalta az orvosom. Kis kitérő: Gyönyörű pocakos képeket készített rólam Szakál Szilvi profi fotós, és ami az egészben nagyszerű, hogy az utolsó pillanatban történt mindez, egész pontosan 2 nappal a szülés előtt… :)
Dittke szüléstörténetében sokkal inkább az átélt érzések és nem pedig a szülés pontos, minden részletre kitérő leírása a fontos. Esküvőtől a kicsi Dorka megszületéséig…
Két évvel ezelőtt nagyon szerettünk volna babát, de sehogy sem akart összejönni. Úgy terveztük, hogy ha teherbe esek, gyorsan szervezünk egy esküvőt, és majd csak óvatosan táncolok. Fél év próbálkozás után a párom azt kérte, jegeljük a témát, szervezzünk esküvőt, ne erőltessük azt, ami szemlátomást nem megy. Lehet, hogy még nincs itt az ideje.
Az esküvőnk májusban volt, de úgy alakult, hogy csak augusztus végén mentünk nászútra. Előre vártam, Olaszország, isteni kávék, tészták, tengeri herkentyűk. Az indulás előtt nem sokkal abbahagytuk a védekezést. Nyaralás tervezve, menzesz már itthon vár rám. A nyaralás alatt már sejtettem, hogy van egy pocaklakónk, hisz sehol nem tudtak jó kávét főzni, és állandóan paradicsomos tésztát ettem volna, holott utálom. 4 napja késett a menszim. Miután hazaértünk, elmentem a legjobb barátnőmmel egy görbe estére és szépen csendben, nem elkiabálva elmondtam neki, hogy másnap tesztelek. Reggel hajnalban kidobott az ágy, gyorsan megcsináltam a tesztet, vártam. Mire kiértem, a férjem kint ült a nappaliban rám várva. „Ezek szerint lesz egy babánk.” Csak ennyit tudtam mondani. Örültünk, féltünk és még millió érzést éreztünk egyszerre.
Ahogy a császármetszések száma egyre emelkedik a világban és hazánkban is (ma 33% körül tartunk Magyarországon), egyre fontosabb kérdés az édesanyák számára, hogy van-e lehetőség a következő babánál a hüvelyi szülésre? A napokban egy orvosi konferencián jártam, ahol szintén ezt a témát járták körül, és a válasz a legtöbb szakértő értelmezése szerint egyértelmű igen volt. Számadatokkal is alátámasztott tény, hogy az édesanya és a születendő kisbaba testi-lelki egészségének is kedvezőbb a császármetszés után a hüvelyi szülés megkísérlése. Ennek sikeressége persze több dologtól is függ – az ezzel kapcsolatos cikket itt találod a Dúla blogon.
Azt gondolom, sokat tanulhatunk egymás szüléstörténeteiből is. Évi is megírta, hogyan készült első, császármetszéssel született kislánya után a kistestvér érkezésére. Tanulságos utat járt be – sokaknak segítségére lehetnek tapasztalatai.
Nemrég szültem meg második kislányomat Dékány Ágnessel. Hálás vagyok a sorsnak, hogy hozzá vezérelt, és örökké hálás leszek neki, hogy teljesülhetett a vágyam!!!
Miután az első szülésem 2 évvel ezelőtt császárral végződött (ami minden bizonnyal teljesen jogos volt – farfekvés, gyenge fájások stb., de számomra mégis elég nagy csalódás és kudarcélmény volt), a második szülést “tiszta lappal, új csapattal” képzeltem el. És tudtam is, hogy meg fogom találni a megfelelő segítőket. Nem hajszoltam a dolgot, nem tervezgettem annyira a szülésemet, mint első alkalommal, próbáltam „elengedni” az egészet, nehogy megint kudarc érjen. Pedig a második kislányom szépen, időben befordult.
Noémi vajúdása burokrepedéssel indult, és nagyon gyorsan zajlott. Mire beértek a kórházba és felvették az adatokat, már el is tűnt a méhszáj. Bendegúz – avagy egy újabb „villám-bébi”. :-)
Az egész úgy kezdődött, hogy a férjemmel vasárnap este elkezdtünk nézni egy filmet. Lefeküdtünk a kanapéra, és akkor egyszer csak éreztem egy fura pukkanó hangot ott lent, majd hirtelen elöntötte a combom valami melegség: elfolyt a magzatvizem! Olyan volt, mint amikor egy vízzel teli lufi szétplaccsan, nem tudtam visszatartani, csak folyt mindenfelé. Egyből tudtam: innen nincs visszaút… az éjjel szülünk! Először nagyon megijedtem, hogy most mi lesz, gyorsan be kell mennünk a kórházba. Tudtam, hogy akkor fogok megnyugodni, ha már bent leszünk. A férjem bekísért a fürdőbe, lezuhanyoztam. Na akkor már éreztem, hogy ez nem vicc, és egyre erősödtek a fájások. A zuhi után remegő lábakkal az étkezőasztalra hasalva hívtam a szülésznőt, hogy helyzet van. A férjem meg közben megrendelte a taxit.
Bea a 41. héten adott életet kisfiának. A vajúdás során többször felmerült a császármetszés lehetősége, de az érzéstelenítés előtti utolsó pillanatban már jelentkeztek a tolófájások, és hamarosan megszületett Ricsi. A vajúdás közbeni izgalmak és a fájdalmas gátvarrás ellenére Beának csodás emlék maradt kisfia megszületése, és alig várja a következő babát. :)
Amikor még terhes voltam, néha félelemmel gondoltam a szülés pillanataira. Legfőképpen azért, mert rengeteg ijesztő történetet hallottam másoktól. Soha nem gondoltam volna, hogy a szülés ennyire csodálatos élmény lehet! Az én szülésem az volt! El sem tudtam képzelni, hogy mások miért beszélnek róla ilyen rémisztően. Persze tudom, hogy nem mindenki olyan szerencsés amilyen én lehettem. A kisfiamat a 41. hétre hoztam világra természetes módon, hüvelyi szüléssel. Fájdalom csillapítás, gátmetszés és beöntés nélkül!
A kisfiam sürgősségi császárral született, 2007 decemberében. Űr maradt bennem, mert nem így szerettem volna őt világra hozni, érezni szerettem volna a fájdalmat, mely végül katartikus eufóriába csap át. Amiről annyiszor olvastam. 2009 márciusában ismét babát vártam, szintén decemberre. A szívem alatt hordott kislányommal eldöntöttük, most menni fog. A kezelőorvosom szintén nem látta akadályát a hüvelyi szülésnek. A hónapok teltek, lassan eljött az oly sokszor módosult szülési dátum, ám Borsószem hercegnő továbbra sem mutatott hajlandóságot a kifelé indulásnak.
