Jó ideje tervezem, hogy meghívok a Dúla blogra néhány szülés-születés témában író bloggert, hogy meséljenek magukról és a blogjukról. Az első vendég Felicitász, a nyelvész anyuka, aki Kanadában szülte a kisfiát, most pedig az USA-ban él. Ott írja Felicitász blogját gyógynövényekről, a szülészeti ellátás bábai modelljéről, szülők és gyerekek testi és lelki egészségéről.
Mikor és miért kezdtél el blogot írni?
2009 nyarán tettem ki az első bejegyzést. Addigra már megírtam néhány fejezetet a (még mindig készülő) könyvemből, és be kellett látnom, hogy nem fog minden beleférni amit szeretnék megírni. Túl sok témám van, és rengeteg a mondanivalóm. A blogra az megy ki, ami a könyvben nem lesz benne, vagy nem akkora terjedelemben. Másfelől, a blog lett az a hely, ahová úgymond “összeszedtem magam”, amikor már nem tudtam többfelé szakadni. Számos baba-mama oldalon és tanácsadó fórumon válaszolgattam addigra gyógynövényes kérdésekre, írogattam hatóanyagokról és kiegészítő terápiákról. A legtöbben talán az index Szülészet-nőgyógyászat topikjáról ismernek, ahol dr. Laufer Gábor mellett voltam “ügyeletes boszorkány”, az volt a hőskor. Aztán a munka egyre több lett.
Folytatódik a Dúla blogon a szülésznőket bemutató Bábaportré sorozat. Ez alkalommal Bottyán Emesét, a Szent Imre Kórházban dolgozó fiatal, háromgyermekes bábát mutatom be. Emese a Liliom Bábakonzultáció tagjaként tevékenykedik.
Update: Emese jelenleg külföldön dolgozik.
Nagyon érdekes az ember életében, hogy hogyan választ hivatást. Nálad hogy történt? Úgy tudom ezt elképzelni, hogy egy szép saját szülésélmény vagy egy vonzó személyiségű bába hatására lesz valaki szülésznő. Nálad hogyan történt?
Sem a szűk, sem a tág családi és baráti körben nem volt bába, illetve szülésznő. Nem tudom, hogyan és miért, de egész fiatal tini koromtól kezdve „tudtam”, hogy bába szeretnék lenni. Természetes és varázslatos volt számomra a gyermekvárás és a baba megérkezése. Valahogy mindig ezt szerettem volna csinálni: jelen lenni a várandósság és a szülés-születés idején. Saját élményeimre gondolva: sosem féltem a szüléstől! Számomra az olyan, mint a víz, vagy a levegő. Végzett szülésznőként szültem az első fiamat, akit medencevégű fekvés miatt a várt idő előtt császármetszéssel segítettek a világra. Nagyon szerettem volna természetesen szülni, és a császármetszés nagy csalódás volt. Sokat dolgoztam rajta, és ma úgy gondolom, hogy semmi nem véletlen – ez sem. Kellett az utamhoz. Ezután ismertem meg olyan szülésznőket, orvosokat, akiknél szívesen szültem a következő gyermekeimet, és akik mind szakmailag, mind emberileg nagy segítségemre voltak a várandósságaim és szüléseim során.
Szerinted mely könyveket érdemes elolvasni a szülésre való felkészülés során?
A felkészülésre ajánlott könyvek között vannak igen jók, de az a tapasztalatom, hogy ezekben is találhatók kevéssé használható részek. Ina May Gaskin „Útmutató szüléshez” könyve például kitűnő, de a szüléstörténeteiből kevés állná meg a helyét a magyar viszonyok között. Jónak tartom azután Stadelmann Bába válaszol című kötetét is, és a természetes vajúdásra és szülésre készülve Noll Andrea Nandu újonnan megjelent Vajúdástámogatás mindenkinek című könyvét is. Amire minden szülő figyelmét külön felhívom, hogy ne csak magára a szülésre, hanem az azt követő időszakra is készüljenek.
A Dúla blog most induló új interjú-sorozatában szülésznőket – avagy bábákat – szeretnék bemutatni. Szüléskíséréseik kapcsán olyan sok fontos tapasztalatot és érzést gyűjtöttek és éltek át, ami nagy segítségedre lehet, ha épp kisbabát vársz. Elsőkét dr. Rákócziné Krämer Ágnest kérdeztem, aki amellett, hogy szülésznő, perinatális és IBCLC vizsgát tett szoptatási szaktanácsadó is egyben, és az István Kórház szülészetén dolgozik.
Nagyon érdekes lehet, hogy hogyan választottad a szülésznői hivatást. Úgy tudom ezt elképzelni, hogy egy szép saját szülésélmény vagy egy vonzó személyiségű bába hatására lesz valaki szülésznő. Nálad hogyan történt?
Sem az egyik, sem a másik. Régen azt mondtam, hogy a véletlen sodort engem erre a pályára, de ma már – az önismereti munkának köszönhetően – sokkal inkább úgy gondolom, hogy a magzati létem és a születésem élménye az, ami miatt a szülésznő lettem. Eredetileg porcelánfestőnek készültem. Aztán egyszer elkísértem egy barátnőmet az egészségügyi iskola csecsemőgondozást bemutató órájára. Az ott látottaktól annyira elvarázsolódtam, hogy hazamenve eldöntöttem, hogy nem megyek Herendre, sokkal inkább az egészségügyi iskolába szeretnék járni. Élveztem a tanulást, és a gyakorlati órákat is nagyon szerettem. Érdekes, hogy a szülészeti gyakorlat akkor még nem fogott meg. Később, amikor a Szabolcs utcai kórházba kerültem, műtősnő szerettem volna lenni. Ennek kapcsán iskolázott be a munkahelyem a szülésznőképzőbe. Gyakorlatorientáltan tanultunk: heti egy nap iskola, a többi napon pedig munka a kórházban. A tanulás tutori rendszerben zajlott, azaz egy szülésznőhöz voltunk beosztva, aki felelt értünk. Ezek az évek és ez a szülésznő, Bruckner Ica meghatározó volt számomra a későbbi szülésznői hivatásom során. Icától nem csak szakmai jártasságot tanultam, hanem emberséget is: azt, hogy hogyan kell a szülő nőkhöz közelíteni és empatikusan bánni velük. Azt is megtanultam tőle, hogy az érzéseket sem kell távol tartanunk magunktól a munkánk során. Az élet szépen terelgetett engem abba az irányba, hogy szülésznő legyek. És azt kell mondjam, ma már el sem tudnám képzelni, hogy mást csináljak.
Rózsa Ibolya szoptatási tanácsadó és három fiú édesanyja. Első kisfia az Egyesült Államokban született, ott találkozott először a La Leche Ligával. A Liga iránymutatásának segítségével sikerült második és harmadik gyermekét problémamentesen szoptatnia. A La Leche Liga Magyarországon is évek óta működik, melynek Ibolya önkéntes tanácsadója lett: telefonon keresztül és baba-mama csoportokban segíti az édesanyákat. 2002 nyarán letette a legmagasabb szintű, nemzetközileg elismert laktációs szaktanácsadói (IBCLC) vizsgát, és azóta magánpraxisban is segíti a hozzá fordulókat. A beszélgetésünk alatt kiderült: Ibolya rengeteget tud a szoptatásról, és szenvedélyesen szereti hivatását. Szoptatási szaktanácsadó társaival mostanra azt is elérték, hogy a Semmelweis Egyetemen laktációs szaktanácsadó vizsgára felkészítő képzés induljon.
Ibolyát a szoptatás kezdeti időszakáról kérdeztem. Várandósként bizony készülni kell a szoptatásra, ez is az anyává válás fontos témája. Lehet, hogy lesz bőven tejed és a babád is jól szopik, de adódhatnak olyan problémák vagy nehézségek, melyek megnehezítik az első napokat és heteket. Jó ezekről tudni, és arról is, hogy szükség esetén kihez fordulj segítségért.
Hogyan érdemes a várandósság alatt a szoptatásra készülni?
Fizikailag sehogyan! Nem kell törölközővel dörzsölni, előkészíteni a mellbimbót, ahogyan ezt gyakran tanácsolják. Sokkal fontosabb, hogy a kismamák már a várandósság idején se mossák szappannal, tusfürdővel a mell területét – a tisztálkodáshoz elegendő a sima víz. A felkészülés részeként ajánlom a szoptatásról szóló megbízható információk böngészését, olvasását, esetleg egy szoptatásra felkészítő tanfolyam elvégzését (ilyet Ibolya is vezet: www.iboly.hu – a szerk.).
Magdi barátnőmet nyáron kérdeztem a nagycsaládos életformáról. Erzsébet azóta már 4 hónapos „komoly hölgy”, ahogy a következő bejátszásban látni fogjátok. A beszélgetés témája az akkorihoz hasonló: a hétköznapok, házasság, nagycsalád, a gyerekeknek adott külön idő, …
Az utóbbi években egyre gyakrabban hallani azt a szót, hogy dúla. Arról, hogy ezen idegen kifejezéspontosan mit takar, egy szakavatottat, Lénárd Orsit kérdeztük. A háromgyermekes édesanya eredeti végzettsége szerint némettanár. Míg a fiait várta, érezte, hogy egyre jobban vonzza és érdekli a fogantatás, a várandósság és a szülés csodája. Harmadik kisfia születése után döntötte el, hogy dúla lesz.
Ki lehet Magyarországon dúla, és milyen tanulmányok szükségesek hozzá?
Dúla abból lesz, aki mély elhivatottságot érez a szülés-születés csodája iránt, és ezért azután elvégzi a dúlaképzőt. A tréning bentlakásos formában zajlik, tapasztalt dúlák és más szülés körüli segítők (bábák, pszichológus, szoptatási tanácsadó) bevonásával. A szakmai tudás mellett nagyon fontos, hogy a dúla empatikus és szeretetteljes legyen, hogy mindig szívvel-lélekkel tudjon az anya, az apa és a kisbaba mellett állni.
Az Andrek Andrea pszichológussal készült interjú második részéből megtudhatod, milyen is az „elég jó szülő”, és azt is, hogy kihez fordulj lelki támogatásért és jó tanácsért, ha elbizonytalanodsz a várandósság, a szülés és a gyermekágy körüli időszakban. (Az első részért, ha nem olvastad volna, kattints ide!)
Mi van az „ellentáborral”, amelynek hangadói ellentétes érveket zúdítanak ránk?
Nem egyetlen út van, és nem egyetlen megoldás! Létezik egy kifejezés: „elég jó szülő”. Nem kell tökéletesnek lenni, csak elég jónak. Nem minősíti senki anyaságát, hogy például hüvelyi úton szült-e, vagy császárral, hogy szoptat-e, és ha igen, mennyi ideig. Számos oka lehet annak, hogy egy nő miért nem tud szoptatni, de ettől még lehet jó anya, ugyanis sok egyéb módon lehet szeretet adni!
Nem könnyű ma kismamának lenni. Kínzó kérdéseinkre, félelmeinkre sokszor a külvilágtól várjuk a választ, a sokszor ellentétes tanácsok pedig vég nélkül zúdulnak ránk. Elbizonytalanodunk. Pedig ha a kérdés bennünk van, a választ is gyakran ott kell keresni.
A szülők, pláne a kismamák ma főképp könyvekből és az internetről informálódnak a terhességről, szülésről, a nevelés kérdéseiről – mindent tudni szeretnének. De vajon hogyan jutottunk el idáig, amikor korábban (és az egyes tradicionális társadalmakban még ma is) minden valahogy magától értetődőbb, természetesebb volt? Andrek Andrea pszichológus szerint ennek több oka van.
Egyrészt tapasztaljuk, hogy a mai nőknek általában kevés tudásuk és tapasztalatuk van az anyává válás folyamatáról, míg például egyes kultúrákban a kislányok aktívan részt vesznek kisebb testvéreik nevelésében, akár még a születésüknél is jelen vannak. Másrészt egész életünkben azt tanuljuk, hogy hogy nem értünk a testünkhöz, vagyis általában egy hozzáértő – ám kívülálló – embertől várjuk, hogy megmondja: hogy vagyunk, mit tegyünk. Harmadrészt: míg korábban a nő feleség és anya volt, most – akár még a terhessége alatt is – több fronton kell helytállnia. És itt van még egy dolog: éveket töltünk azzal, hogy ne legyen gyerekünk, majd ha eljött az idő, gombnyomásra „rendeljük” a tökéletes babát. Görcsösen törekszünk a tökéletességre, igyekszünk „képben lenni”, mindent elolvasni, sok helyről tájékozódni – aztán elbizonytalanodva állunk az információk sűrűjében.
Magdival kislánykorunk óta vagyunk barátnők. Az élet hol közelebb visz, hol távolabb sodor minket egymástól, de karácsony közeledtével minden évben összejövünk – ez már hagyomány. A karácsonyi találkozónkon mondta el, hogy várandós, és a nyolc (!) fiú és két kislány után újra kisbabát vár. Július 3-án hajnalban aztán megszületett Erzsébet baba.
2009 nyarán tettem ki az első bejegyzést. Addigra már megírtam néhány fejezetet a (még mindig készülő) könyvemből, és be kellett látnom, hogy nem fog minden beleférni amit szeretnék megírni. Túl sok témám van, és rengeteg a mondanivalóm. A blogra az megy ki, ami a könyvben nem lesz benne, vagy nem akkora terjedelemben. Másfelől, a blog lett az a hely, ahová úgymond “összeszedtem magam”, amikor már nem tudtam többfelé szakadni. Számos baba-mama oldalon és tanácsadó fórumon válaszolgattam addigra gyógynövényes kérdésekre, írogattam hatóanyagokról és kiegészítő terápiákról. A legtöbben talán az index Szülészet-nőgyógyászat topikjáról ismernek, ahol dr. Laufer Gábor mellett voltam “ügyeletes boszorkány”, az volt a hőskor. Aztán a munka egyre több lett.
