Bábaportré: Rákóczi Ágnes – 1. rész

A Dúla blog most induló új interjú-sorozatában szülésznőket – avagy bábákat – szeretnék bemutatni. Szüléskíséréseik kapcsán olyan sok fontos tapasztalatot és érzést gyűjtöttek és éltek át, ami nagy segítségedre lehet, ha épp kisbabát vársz. Elsőkét dr. Rákócziné Krämer Ágnest kérdeztem, aki amellett, hogy szülésznő, perinatális és IBCLC vizsgát tett szoptatási szaktanácsadó is egyben, és az István Kórház szülészetén dolgozik.

Rákóczi Ágnes szülésznőNagyon érdekes lehet, hogy hogyan választottad a szülésznői hivatást. Úgy tudom ezt elképzelni, hogy egy szép saját szülésélmény vagy egy vonzó személyiségű bába hatására lesz valaki szülésznő. Nálad hogyan történt?

Sem az egyik, sem a másik. Régen azt mondtam, hogy a véletlen sodort engem erre a pályára, de ma már – az önismereti munkának köszönhetően – sokkal inkább úgy gondolom, hogy a magzati létem és a születésem élménye az, ami miatt a szülésznő lettem. Eredetileg porcelánfestőnek készültem. Aztán egyszer elkísértem egy barátnőmet az egészségügyi iskola csecsemőgondozást bemutató órájára. Az ott látottaktól annyira elvarázsolódtam, hogy hazamenve eldöntöttem, hogy nem megyek Herendre, sokkal inkább az egészségügyi iskolába szeretnék járni. Élveztem a tanulást, és a gyakorlati órákat is nagyon szerettem. Érdekes, hogy a szülészeti gyakorlat akkor még nem fogott meg. Később, amikor a Szabolcs utcai kórházba kerültem, műtősnő szerettem volna lenni. Ennek kapcsán iskolázott be a munkahelyem a szülésznőképzőbe. Gyakorlatorientáltan tanultunk: heti egy nap iskola, a többi napon pedig munka a kórházban. A tanulás tutori rendszerben zajlott, azaz egy szülésznőhöz voltunk beosztva, aki felelt értünk. Ezek az évek és ez a szülésznő, Bruckner Ica meghatározó volt számomra a későbbi szülésznői hivatásom során. Icától nem csak szakmai jártasságot tanultam, hanem emberséget is: azt, hogy hogyan kell a szülő nőkhöz közelíteni és empatikusan bánni velük. Azt is megtanultam tőle, hogy az érzéseket sem kell távol tartanunk magunktól a munkánk során. Az élet szépen terelgetett engem abba az irányba, hogy szülésznő legyek. És azt kell mondjam, ma már el sem tudnám képzelni, hogy mást csináljak.

Saját szüléseidkor volt-e választott szülésznőd? Féltél-e a szüléstől?

Nem féltem, hiszen olyan volt, mintha otthon szültem volna. Ismerős környezetben voltam, és olyan emberek vettek körül, akiket régóta ismertem és szerettem. Azokon az ágyakon hoztam világra a gyermekeimet, amelyeken máskor ügyeletes szülésznőkét aludtam. Választott szülésznőm is volt. A kolléganők körében ez már akkor is így zajlott, holott egyébként még nem volt „divat”. Az akkor dívó hagyományos körülmények között születtek meg a gyermekeim, és a szülés mindhárom alkalommal katartikus élményt jelentett számomra. Egy valamin változtatnék csak, ha lehetne: éjjel-nappal együtt lennék az újszülött babáimmal.

Szülésznőként számtalan kismamával találkozol. A várandósok különböző családokból jönnek, és egyéni kívánságokkal rendelkeznek a várandósgondozáskor és a szülőszobán. Hogyan lehet ezeknek az elvárásoknak megfelelni?

Úgy tudom a hozzám forduló kismamákat és az igényeiket a legjobban megismerni, ha időt szánok rájuk, és meghallgatom őket. A munkámnak ugyanis csak egy részét teszi ki a szülőszobai kísérés, az azt megelőző időszak legalább ilyen fontos. Az a jó, ha a szülésre úgy megyünk, hogy már kiépült a bizalmi kapcsolat közöttünk. Van, aki nyitott erre, és akár barátság is lehet belőle, míg mások kevésbé igénylik ezt a fajta közelséget, és inkább csak információt és jó ellátást szeretnének. Mindig az adott anyától függ, mit szeretne.

Mik azok az elvek és értékek, amiket legfontosabbnak tartasz szülésznői munkád során?

Legfontosabb számomra a tisztelet. Tisztelet a nőnek, az anyának, aki megfogant, magzatát kihordja, majd megszüli, és azután kisbabáját szoptatja. Ugyanígy tisztelet a magzatnak, a kisbabának, a családnak, az apáknak, és magának a várandósság és szülés folyamatának. Emellett nagyon fontosnak tartom a jó értelemben vett alázatot a szakmával kapcsolatosan: akármennyit is tudok és tapasztaltam, mindig van tanulnivalóm.

Ha szülés előtt álló kismamák hogyan találnak meg, és hogyan tudják felvenni veled a kapcsolatot?

Általában ajánlások útján találnak meg: az orvos, egy ismerős szülésznő (akár kórházon belül vagy egy másik kórházból), a dúla, vagy maguk a már velem szült anyák adják tovább a nevem ismerőseiknek, rokonaiknak. Budapesten a Pár-beszéd születés körüli tanácsadó szolgálat rendelőjében dolgozom. A személyes találkozást nagyon fontosnak tartom. Ilyenkor a várandós el tudja mondani, mit vár el tőlem, és milyen elképzelései vannak a szülésével kapcsolatosan, és én is vázolom, hogy miben tudom segíteni őt, és hogy hogyan dolgozom. A szimpátia is nélkülözhetetlen dolog, hiszen a szülőszobán vajúdás közben senki nem szokott udvariaskodni. Ott nem lehet „viselkedni”, mert a folyamatot az viszi előre, ha szabadon tudnak áramlani az érzelmek.

Körülbelül mennyi idő alatt alakul ki közted és a téged felkereső szülőpár között a közös hang, amikor először találkoztok?

Ez is sok körülménytől függ. Számít, hogy az anya egymaga jön, vagy pedig a pár keres fel engem. Fontos, hogy az apával is legalább egyszer találkozzam a szülés előtt. Ha több időt szánnak a találkozásra, akkor nagyobb az esélye a jó kapcsolat kialakításának. Vannak, akik a két csík megjelenése után rögtön jelentkeznek, de a harmadik trimeszter előtt mindenképp jó, ha megismerkedhetünk. Ezután havi egy alkalommal szoktam találkozni a várandóssal (és párjával), hogy kölcsönösen megismerhessük egymást.

Hogyan, milyen módon próbálod megismerni annak a kismamának a személyiségét a beszélgetés során, aki először keres fel téged?

Első alkalommal mindig megkérdezem, hogy miért jött, és hogy miben tudok segíteni? Az anyák egy része úgy jön, hogy nem sokat tud a vajúdásról és a szülésről, és információt vár tőlem. Mások komplett kérdéssorral érkeznek a beavatkozásokról, a gátmetszésről vagy a köldökzsinór elvágásáról. Megint mások amiatt keresnek fel, mert volt egy kevésbé jó szülésélményük vagy esetleg császármetszésük, és most máshogy szeretnének szülni. Ezután elmondom, hogy hogyan dolgozom, hogy az István Kórházban milyenek a szokások. A fontos kérdések inkább a következő alkalmak során bontódnak ki. Az első találkozás általában az ismerkedésről szól, és nem lehet olyan elmélyült, mint amikor már negyedszerre találkozunk és beszélgetünk.

A konzultációk során hogyan és miben tudod segíteni a kismamákat a szülés közeledtével? Mit javasolsz ilyenkor, mire figyeljenek, és hogyan készüljenek a vajúdásra és szülésre?

A várandósokkal történő összes találkozás és konzultáció jelentős a szülésre felkészülés folyamatában, nem csak az utolsó pár alkalom. A felkészítés során mindig a normalitást és a realitást tartom szem előtt. Nem szívesen beszélek az esetlegesen felmerülő problémákról, sokkal inkább a természetes, életszerű szülésre fókuszálok. Fontos ugyanis, hogy a nők elhiggyék magukról, hogy egészségesek, és hogy meg tudják szülni kisbabájukat. Az utolsó hónapokban persze szó esik a gátvédelemről, homeopátiáról, aromaterápiáról, szülés környékén használatos illóolajakról és gyógynövényekről is. Ezek a szerek nagyon jók, és meg tudják könnyíteni a szülés folyamatát, de ugyanakkor nagyon fontos, hogy ne csupán ezektől várjuk a jó szülést. A háborítatlan és katartikus szülésélményre való képesség magukban az anyákban rejlik. Ha egy szülő nő testben és lélekben rendben van, nem fogja megrendíteni egy váratlan, de szükséges beavatkozás.

Az interjú folytatását itt olvashatod.

Ha szeretnél még több interjút olvasni a Dúla blogon, kattints ide!

Iratkozz fel a Dúla blog hírlevélre!

Szólj hozzá!

ÍRJ NEKEM!