Rist Lilla újságíróval a gyermekágy történéseiről beszélgettem. Most nem a babára, hanem az édesanyára és az első 6 hétben körülötte zajló dolgokra koncentráltuk.
Gyermekágy történései
A várandósság alatt sokszor „csak” a szülés lebeg a szemünk előtt és homályba vész, mi is fog történni azután. Holott a szülést követő első hat hétben a női szervezet látványos külső és belső átalakuláson esik át. A hormonrendszer már nem a magzat védelméről gondoskodik, ilyenkor a legfontosabb céllá a kötődés kialakítása és a tejelválasztás elindítása válik. A gyermekágyas időszak orvosi értelemben a szülést követő néhány hét, tágabban értelmezve azonban az első év, mert ennyi időt vesz igénybe, amíg a tested teljesen visszatér eredeti állapotába.
Szinte drámai változás zajlik le a szülést követő órákban a női szervezetben. Ennek legfőbb oka az, hogy a méhlepény, amely korábban a terhességet védő hormonokat termelte, leválik és távozik. Az általa termelt hormonok szintje látványosan csökkenni kezd. Ugyanakkor az agyalapi mirigy még több prolaktint kezd el termelni. Ez az anyag felelős a tejelválasztás elindulásáért.
A korai kötődés témája régóta szívügyem. Ez a meggyőződésem csak tovább erősödött, amikor elolvastam a napokban a University of Notre Dame kutatásának eredményeit a Szoptatásportálon. „Kutatásunk azt mutatja, hogy erkölcsi érzékünk működésének gyökerei életünk kezdeti szakaszához, a gyermekkorunkhoz nyúlnak vissza, és függenek családunk illetve tágabb közösségünk érzelmi minőségétől.” – Ez jutott eszembe, amikor Mészáros Anikó babahordozási tanácsadó korai kötődésről és a babahordozásról szóló cikkét olvastam.
A kisbabák édesanyjuk pocakjában kilenc hónapon keresztül hozzászoknak a testközelséghez, a melegséghez, a (szív)hanghoz, a ringató mozgáshoz, masszírozáshoz. A születés kiszakítja őket ebből a megszokott környezetből, de ezután is várják az ismerős testközelséget. Ezért sírnak, ha elvesztenek minket szem elől vagy hosszabb időre magukra hagyjuk őket. Az anyaméhből kibújva sem kell nélkülözniük azonban a biztonságot adó melegséget, ha megadjuk nekik a hordozás élményét, amely ugyanazt az ismerős érzést és környezetet biztosítja a babáknak, amit a mama pocakjában tapasztaltak.
A természeti népeknél a hordozás ma is a babagondozás szerves része, sok helyen nem is tudnának másképp kisbabákkal közlekedni, dolgozni. Az emberiség 2/3-a ma is hordozza babáját. Ha a több száz éves tapasztalat nem lenne eléggé meggyőző és igazoló erejű a mai társadalom számára, lássuk a tudományos érveket!
Lehet-e iker babákat a természetes úton szülni, miközben manapság a legtöbb ikres várandósság császármetszéssel végződik? Sikerülhet-e a kizárólagos szoptatás, amikor két kisbabát egyidejűleg kell ellátni – ráadásul a másfél éves bátyus is igényli az anyai figyelmet? Anita megírta a történetét, ami igazán sikertörténet. Gratulálok neki! :-)
Két dolgot akartam nagyon: természetesen szülni úgy, hogy a férjem is jelen van, és a kisbabáimat szoptatni. Másra nem is tudtam gondolni, nehezen fogadtam volna el, ha nem így alakul. 2007 novemberében megszületett a kisfiam Dunaújvárosban, 4100 grammos súllyal. Öt napot túlhordtam. Burokrepesztés, 10 óra vajúdás, erős fájdalmak, de mégis gyönyörű volt. Szép nagy baba volt, de nem akart szopni. Nagyon nehéz dolgom volt vele, pláne, hogy első baba, ilyenkor az embernek amúgy sincsen könnyű dolga. Aztán be is sárgult, ami nehezítette a dolgomat, mert állandóan elaludt. A csecsemős nővérekről csak jót tudok írni, mert mindenki segített. Mutatták hogyan csináljam, noszogatták a babát, de hiába. Két hétig fejtem szinte egész nap és itattam cumis üvegből a kisfiamat. Tudtam ez nem megoldás, mert ez így nem mehet sokáig. A legkényelmesebb, de hangsúlyozom a legrosszabb megoldás az lett volna, ha elkezdem tápszerrel etetni. Végül a védőnőm ajánlotta, hogy vásároljak bimbóvédőt és próbáljam meg azzal. A szoptatás így megoldódott, mert a kisfiam elfogadta a mellem. Később többen biztattak, hogy próbáljam elhagyni a bimbóvédőt, de sajnos nem sikerült. Szerencsére így is elég volt a tejem, mert 6 hónapig kizárólag anyatejjel tápláltam, és a kicsi nagyon szépen fejlődött. A hozzátáplálással sem siettem, sokáig csak ismerkedett az ízekkel és az anyatej maradt az első számú táplálék. Végül 12 és fél hónapig szopott, majd magától szokott le, mert már a pocakomban növekedtek az ikerlányaim.
Rózsa Ibolya szoptatási tanácsadó és három fiú édesanyja. Első kisfia az Egyesült Államokban született, ott találkozott először a La Leche Ligával. A Liga iránymutatásának segítségével sikerült második és harmadik gyermekét problémamentesen szoptatnia. A La Leche Liga Magyarországon is évek óta működik, melynek Ibolya önkéntes tanácsadója lett: telefonon keresztül és baba-mama csoportokban segíti az édesanyákat. 2002 nyarán letette a legmagasabb szintű, nemzetközileg elismert laktációs szaktanácsadói (IBCLC) vizsgát, és azóta magánpraxisban is segíti a hozzá fordulókat. A beszélgetésünk alatt kiderült: Ibolya rengeteget tud a szoptatásról, és szenvedélyesen szereti hivatását. Szoptatási szaktanácsadó társaival mostanra azt is elérték, hogy a Semmelweis Egyetemen laktációs szaktanácsadó vizsgára felkészítő képzés induljon.
Ibolyát a szoptatás kezdeti időszakáról kérdeztem. Várandósként bizony készülni kell a szoptatásra, ez is az anyává válás fontos témája. Lehet, hogy lesz bőven tejed és a babád is jól szopik, de adódhatnak olyan problémák vagy nehézségek, melyek megnehezítik az első napokat és heteket. Jó ezekről tudni, és arról is, hogy szükség esetén kihez fordulj segítségért.
Hogyan érdemes a várandósság alatt a szoptatásra készülni?
Fizikailag sehogyan! Nem kell törölközővel dörzsölni, előkészíteni a mellbimbót, ahogyan ezt gyakran tanácsolják. Sokkal fontosabb, hogy a kismamák már a várandósság idején se mossák szappannal, tusfürdővel a mell területét – a tisztálkodáshoz elegendő a sima víz. A felkészülés részeként ajánlom a szoptatásról szóló megbízható információk böngészését, olvasását, esetleg egy szoptatásra felkészítő tanfolyam elvégzését (ilyet Ibolya is vezet: www.iboly.hu – a szerk.).
Az Andrek Andrea pszichológussal készült interjú második részéből megtudhatod, milyen is az „elég jó szülő”, és azt is, hogy kihez fordulj lelki támogatásért és jó tanácsért, ha elbizonytalanodsz a várandósság, a szülés és a gyermekágy körüli időszakban. (Az első részért, ha nem olvastad volna, kattints ide!)
Mi van az „ellentáborral”, amelynek hangadói ellentétes érveket zúdítanak ránk?
Nem egyetlen út van, és nem egyetlen megoldás! Létezik egy kifejezés: „elég jó szülő”. Nem kell tökéletesnek lenni, csak elég jónak. Nem minősíti senki anyaságát, hogy például hüvelyi úton szült-e, vagy császárral, hogy szoptat-e, és ha igen, mennyi ideig. Számos oka lehet annak, hogy egy nő miért nem tud szoptatni, de ettől még lehet jó anya, ugyanis sok egyéb módon lehet szeretet adni!
Nem könnyű ma kismamának lenni. Kínzó kérdéseinkre, félelmeinkre sokszor a külvilágtól várjuk a választ, a sokszor ellentétes tanácsok pedig vég nélkül zúdulnak ránk. Elbizonytalanodunk. Pedig ha a kérdés bennünk van, a választ is gyakran ott kell keresni.
A szülők, pláne a kismamák ma főképp könyvekből és az internetről informálódnak a terhességről, szülésről, a nevelés kérdéseiről – mindent tudni szeretnének. De vajon hogyan jutottunk el idáig, amikor korábban (és az egyes tradicionális társadalmakban még ma is) minden valahogy magától értetődőbb, természetesebb volt? Andrek Andrea pszichológus szerint ennek több oka van.
Egyrészt tapasztaljuk, hogy a mai nőknek általában kevés tudásuk és tapasztalatuk van az anyává válás folyamatáról, míg például egyes kultúrákban a kislányok aktívan részt vesznek kisebb testvéreik nevelésében, akár még a születésüknél is jelen vannak. Másrészt egész életünkben azt tanuljuk, hogy hogy nem értünk a testünkhöz, vagyis általában egy hozzáértő – ám kívülálló – embertől várjuk, hogy megmondja: hogy vagyunk, mit tegyünk. Harmadrészt: míg korábban a nő feleség és anya volt, most – akár még a terhessége alatt is – több fronton kell helytállnia. És itt van még egy dolog: éveket töltünk azzal, hogy ne legyen gyerekünk, majd ha eljött az idő, gombnyomásra „rendeljük” a tökéletes babát. Görcsösen törekszünk a tökéletességre, igyekszünk „képben lenni”, mindent elolvasni, sok helyről tájékozódni – aztán elbizonytalanodva állunk az információk sűrűjében.
Egy olyan videót találtam, amelyik igazán jól érzékelteti, milyen nagy a különbség van aközött, hogy egy babát hordoznak vagy babakocsiban tolnak. Teljesen más perspektíva! Mennyivel több inger és élmény éri a kisbabát a mama hátára …
A Szoptatást Támogató Nemzeti Bizottság döntése értelmében 2010. augusztus 1-től már tizenöt szülészet viselheti a „Bababarát Kórház” címet. Két vidéki kórház, a váci és a miskolci teljesítette a csatlakozáshoz szükséges feltételeket, a „Sikeres szoptatáshoz vezető tíz lépés”-t:
1. A kórház rendelkezzen írásos szoptatási irányelvekkel, amelyeket rendszeresen ismertessenek az egészségügyi dolgozókkal.
2. Minden egészségügyi dolgozó kapjon megfelelő gyakorlati felkészítést az irányelvek alkalmazásához.
3. Tájékoztassanak minden várandós anyát a szoptatás előnyeiről és módjáról.
A gyermekágy kiemelt és különös időszak a család, az édesanya és a kisbaba életében. A magyar népi hagyomány „boldogasszony ágyának” nevezte a szülést követő első 6 hetet, amikor a baba és a mama elkezdi közös életét. Ebben az időszakban nagyon sok minden változik és történik az anya szervezetében, hiszen a legtöbb szervnek újra vissza kell állnia a várandósság előtti állapotra, másrészt a tejtermelés beindulása is erős hormonális változásokkal jár.
A szülés után furcsa érzés lehet, hogy mennyire kiürült a hasad. A méh a lepény megszületését követően szinte azonnal a töredékrészére húzódik össze, és a „lötyögő has”-érzet napokig megmaradhat. A méh összehúzódásban fő szerepe a vajúdás és a szoptatás során nagy mennyiségben termelődő oxitocin hormonnak van.
A várandósság alatt sokszor „csak” a szülés lebeg a szemünk előtt és homályba vész, mi is fog történni azután. Holott a szülést követő első hat hétben a női szervezet látványos külső és belső átalakuláson esik át. A hormonrendszer már nem a magzat védelméről gondoskodik, ilyenkor a legfontosabb céllá a kötődés kialakítása és a tejelválasztás elindítása válik. A gyermekágyas időszak orvosi értelemben a szülést követő néhány hét, tágabban értelmezve azonban az első év, mert ennyi időt vesz igénybe, amíg a tested teljesen visszatér eredeti állapotába.
