Biztatás leendő kismamáknak…

Lehet-e iker babákat a természetes úton szülni, miközben manapság a legtöbb ikres várandósság császármetszéssel végződik? Sikerülhet-e a kizárólagos szoptatás, amikor két kisbabát egyidejűleg kell ellátni – ráadásul a másfél éves bátyus is igényli az anyai figyelmet? Anita megírta a történetét, ami igazán sikertörténet. Gratulálok neki! :-)

Két dolgot akartam nagyon: természetesen szülni úgy, hogy a férjem is jelen van, és a kisbabáimat szoptatni. Másra nem is tudtam gondolni, nehezen fogadtam volna el, ha nem így alakul. 2007 novemberében megszületett a kisfiam Dunaújvárosban, 4100 grammos súllyal. Öt napot túlhordtam. Burokrepesztés, 10 óra vajúdás, erős fájdalmak, de mégis gyönyörű volt. Szép nagy baba volt, de nem akart szopni. Nagyon nehéz dolgom volt vele, pláne, hogy első baba, ilyenkor az embernek amúgy sincsen könnyű dolga. Aztán be is sárgult, ami nehezítette a dolgomat, mert állandóan elaludt. A csecsemős nővérekről csak jót tudok írni, mert mindenki segített. Mutatták hogyan csináljam, noszogatták a babát, de hiába. Két hétig fejtem szinte egész nap és itattam cumis üvegből a kisfiamat. Tudtam ez nem megoldás, mert ez így nem mehet sokáig. A legkényelmesebb, de hangsúlyozom a legrosszabb megoldás az lett volna, ha elkezdem tápszerrel etetni. Végül a védőnőm ajánlotta, hogy vásároljak bimbóvédőt és próbáljam meg azzal. A szoptatás így megoldódott, mert a kisfiam elfogadta a mellem. Később többen biztattak, hogy próbáljam elhagyni a bimbóvédőt, de sajnos nem sikerült. Szerencsére így is elég volt a tejem, mert 6 hónapig kizárólag anyatejjel tápláltam, és a kicsi nagyon szépen fejlődött. A hozzátáplálással sem siettem, sokáig csak ismerkedett az ízekkel és az anyatej maradt az első számú táplálék. Végül 12 és fél hónapig szopott, majd magától szokott le, mert már a pocakomban növekedtek az ikerlányaim.

A második várandósságom is problémamentesen zajlott. Megint felkészültem a természetes szülésre és arra, hogy már pedig én a babáimat szoptatni fogom. Jól tudtam, hogy minden babának a legjobb az édesanyja teje (másodsorban női tej, és utoljára a tápszer). A lányaim jól érezték magukat odabent, mert közeledett a kiírás napja, és semmi jelét nem mutatták, hogy meg akarnának születni… A főorvos úgy döntött, hogy iker babákat inkább ne hordjak túl, ezért megrepesztették a burkot. Saját orvosom és szülésznőm volt, amit – így utólag is – nagyon jó döntésnek tartok, sokat köszönhetek nekik. A burokrepesztés után két órával megszülettek a kislányaim. Nem is lehet leírni milyen csodálatos érzés ikreket szülni természetes úton! Furcsa volt, hogy amikor megszületett az első baba, nem pihenhettem, mert erőt kellett gyűjteni, hogy a második is megszülessen. A szoptatással ezúttal nem volt gondom. Három kiló feletti erős babák voltak, akik már a szülőszobán is próbálkoztak a szopással. Eleinte felváltva szoptattam őket, hogy jobban megismerjem őket, és lássam, miben különböznek – az elején bizony nagyon egyformák voltak. Miután hazamentem a kórházból, többször szoptattam szoptatós párnával, mert akkor könnyen rá tudtam helyezni a lányokat, és még szabad kezem is maradt. Nem volt egyszerű feladat, mert persze az volt a jellemző, hogy miután az első baba már jól lakott, és magamra emeltem böfizni, addig a másik baba szopott tovább. Azt gondolom, ez volt a legjobb megoldás, mert időt is megtakarítottam vele – hiszen volt egy másfél éves kisfiam, akinek szintén szüksége volt rám. Végül mégsem ez a módszer vált be a legjobban, hanem a felváltva etetés. Az éhesebbet és a türelmetlenebbet vettem előre, addig a másik várakozott. Időnként persze volt sírás, de volt segítségem is, így a várakozó baba figyelmét el lehetett terelni. Az első napokban még bizonytalan voltam, vajon elég-e nekik az anyatej. Folyton méregettem őket, hogy mennyit esznek. Pár nap múlva ezt megelégeltem, és már csak minden nap fürdés után tettem a mérlegre őket. Nekem az igény szerinti szoptatás vált be, nem néztem az időt, adtam amikor kértek.

Mindenkinek azt tudom mondani, hogy ikreket éppúgy természetes dolog szoptatni, mint egy kisbabát. Az anyatej kereslet-kínálat elv alapján termelődik. Az éjszakai szoptatás és az együtt alvás bizony nagyon jót tesz a tejnek. Ha mégis kevésnek érezzük a termelődő tej mennyiségét, nekem bevált a pihenés, a gyakori mellretétel, a sok rostos ital és a rendszeres táplálkozás. Időnként homeopátiát is alkalmaztam. Két szert használtam a tejmennyiség fokozására: Urtica Urens-t és a Ricinus Communis-t, alacsony potenciállal. Sok folyadékot kell inni. A langyos zuhany jót tesz a tejelválasztásnak. Ha úgy érezzük, hogy kevés a tej lehet variálni a mellretételt is, mert másképp ürülnek a tejcsatornák más és más helyzetben.

Végül zárszóként azt írnám, hogy kívánok mindenkinek boldog problémamentes babavárást, erőt és kitartást a szoptatáshoz! Ez az egyik legszebb dolog a világon és a kisbabánknak is a legjobb. Ne add fel az első problémánál, mert van kihez fordulni tanácsért. A szoptatási tanácsadók és a védőnők is biztosan segítenek. A lányaimat 19 hónapig szoptattam. Kiegyensúlyozott és egészséges gyerekek. Eddig az egyik baba egyszer volt beteg komolyan, amikor antibiotikumot is kellett adni, a másik baba még soha nem kapott ilyesmit. Érdemes kitartani a szoptatás mellett.

Még több szüléstörténetet és szoptatással kapcsolatos írást is olvashatsz Dúla blogon.

Iratkozz fel a hírlevélre!


2018-02-08T16:07:26+00:00Kategória: Szoptatás, Szülés, Szülés után, Szüléstörténetek|Címke: , , |

4 hozzászólás

  1. Kriszti 2011. január 19. szerda at 14:15 - Reply

    Hú, ez tényleg sikertörténet! Gratulálok az anyukának, igazán irigyelnivaló, követendő a kitartása, önbizalma! Az ikerszülésről részlesebben is olvastam volna.

  2. Borbély Anita 2011. január 19. szerda at 17:15 - Reply

    Kedves Kriszti! Köszönöm szépen! Ha más valakit is érdekel a szüléstörténetet is szívesen megírom. :)

  3. Orsi 2011. január 19. szerda at 19:35 - Reply

    Azt gondolom, az ikreket váró anyukák nagyon örülnének neki! Persze a nem ikreseknek is érdekes lenne. :-)

  4. Borcsa 2011. január 22. szombat at 23:46 - Reply

    :))) Kicsit magunkra ismertem most. Bár nekem császármetszéssel jöttek világra a fiú-lány ikreim (szintén második-harmadik gyermekként az akkor 2,5 éves “nagyfiam” mellé), nekem is hatalmas élményt jelentett a szoptatásuk. Én csecsemő korukban egyszerre csak akkor tudtam őket szoptatni, ha a férjem is segített, így nagyon hamar átálltam a felváltva szoptatásra. Érdekes volt még, hogy a kislányom kezdettől csak a jobb mellemből volt hajlandó enni, így a leosztás végig fix volt, a kisfiamnak jutott a másik. 2,5 éves korukig szoptak, másfél éves koruktól kezdve gyakran egyszerre, az ölemben ülve, egymás kezét fogva. Pillanatok, melyeket sosem fogok elfelejteni.

Szólj hozzá!

ÍRJ NEKEM!