vajúdás - Oldal 3 a 7-ből

Apás szüléstörténet: Hogyan lettem apuka?

Nem olyan régen olvashattad a Dúla blogon Andi szüléstörténetét. Most megkaptam ennek párját, az édesapa által megírt szüléstörténetet is. Milyen érdekes egymás után elolvasni a két különböző szemszögből átélt és leírt elbeszélést.

Végre kiírhatom már magamból azt sok dolgot, ami a fejemben járt akkor. Minden nap úgy mentem dolgozni, hogy már bármikor történhet bármi, bár valahogy éreztem, hogy nem akkor fog elindulni a kicsike, amikor épp nem leszek otthon. Be is jött, mert csütörtökön, amikor hazaértem, még megvacsoráztunk, aztán belenéztünk a sorozatunkba. Andi érezte, hogy mintha valami megindult volna, de nem volt semmi kapkodás, nyugodtan tettük a dolgunkat. A magzatvíz elkezdett csöpögni és szép lassan meg is érkeztek a fájások. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltam feszült, de nem annyira, mint egy héttel korábban, amikor a nappaliban ültünk, és Andi felsikkantott. Nem volt semmi probléma, csak a szokásos fájások között volt egy intenzívebb, na nálam akkor történt meg a „beavatás”. Lepörgött minden a fejemben, hogy úristen, akkor indulás, a kocsival kiállni, csak az aksi is bírja, a cuccokat összeszedni, nehogy valami kimaradjon, kaját tenni, ruha, papucs, csoki, víz – e gondolatok cikáztak a fejemben. Mindez pár percig tartott. Mivel mégsem kellett elindulnunk, azért akkor egy kicsit levert a víz. :-)
Tovább olvasom

Ha folyik a magzatvíz

A szülések egy része úgy indul, hogy megreped a magzatburok és elfolyik a magzatvíz. Jó, ha tudod, ilyenkor mi is történik a testeddel és a kisbabáddal, és azt is, hogy mit tegyél. Kismamák burokrepedéssel, magzatvízelfolyással kapcsolatos leggyakrabban feltett kérdéseit gyűjtöttem csokorba.

1. Hogyan folyik el a magzatvíz?

A kisbaba a várandósság ideje alatt a magzatvízzel teli burokban biztonságos körülmények között fejlődik. A magzatburok megrepedése és a magzatvíz elfolyása általában minden különösebb előjel nélkül szokott történni. A magzatvíz a burok kisebb-nagyobb repedésén át a méhszájon keresztül a hüvely irányába csordogál. Az anyák általában a hasban érzett kis pukkanásról vagy roppanásról számolnak be, majd ezután szép lassan vagy épp ellenkezőleg, nagyobb mennyiségben elkezd folyni a magzatvíz.

2. Mikor szokott megrepedni a magzatburok?

Leggyakrabban a vajúdás ideje alatt megy el a magzatvíz. Ha nem avatkoznak be, és nem akarják burokrepesztéssel gyorsítani a szülés folyamatát, akkor többnyire a kitolás fázisban vagy azt megelőzően számíthatsz a magzatburok spontán megrepedésére. Persze az is lehet, hogy ez a fájások megindulását követően vagy a tágulási szakban következik be. (Olvasd el Bogi szüléstörténetét, akinek a kitolás előtt közvetlenül és Dittke szüléstörténetét, akinek a 2 cm-es tágulást követően repedt meg a magzatburka.)

Tovább olvasom

Csodaszép szülések: Senki nem vette észre – végül minden jól alakult

Bea várandóssága és szülése nem volt minden problémától mentes. „A történtek ellenére minden jól alakult, sokat segített a pozitív hozzáállás.” – írja. Azt hiszem, nagyon igazad van Bea, és köszönöm, hogy megosztottad velünk Jázmin születésének történetét.

A pozitív teszt után ultrahang is megerősítette, hogy babánk lesz. Férjemmel együtt nagy boldogságban úsztunk. Már a terhesség korai szakaszában kiderült, hogy terhességi cukorbeteg lettem, és bízhattam benne, a terhesség után elmúlik. Le kellett mondanom bizonyos ételekről, figyelnem kellett a bevitt szénhidrát mennyiséget, és minden nap többször mérnem a cukrom, de az akaraterőm határtalan volt, mindent megtettem kisbabánk érdekében. Terhességem utolsó hónapjai nyárra estek, kánikula volt, nagyon nehezen bírtam. Magas volt a vérnyomásom, be volt dagadva a víztől kezem-lábam, és fehérje volt a vizeletemben. Sokszor szédültem, fekete pontokat láttam a szemem előtt. A 28. héttől már a belső méhszájam is nyitva volt, koraszülés fenyegetett, feküdnöm kellett. Összesen 8 kilót híztam, nagy részét az utolsó hónapban. A 35. héten még antibiotikumot is felírt a nőgyógyász, mert sok baktérium volt a vizeletemben. Be is szedtem – mondanom sem kell, feleslegesen… Mindezek ellenére életem egyik legszebb, legkiegyensúlyozottabb korszakának éltem meg a terhességem, és büszkén viseltem pocakom.
Tovább olvasom

Szülőszobai történések – út a teljes tágulásig

Hosszú az út a kisbaba megszületéséig – és most nem csak a 9 hónapra gondolok, hanem magára a vajúdásra. Általában órák telnek el a szülésre utaló első jelek megjelenése és az újszülött baba felsírása között. A kitolás „látványos” szakasza előtt rengeteg olyan dolog történik a szülő nő testében, ami fontos, de kívülről talán nehezebben érthető és követhető. Ráadásul ez a rész, a méhszáj tágulása teszi ki a vajúdás legnagyobb részét.

A tágulási folyamat akár napokkal vagy hetekkel a szülés előtt megindulhat, aminek vannak érezhető jelei is. Lehet, hogy egyszerre csak azt tapasztalod, hogy lépcsőzéskor könnyebben kapsz levegőt, és az étkezések után a gyomrod sem ég már. Ez – főleg először szülő anyáknál – annak lehet a jele, hogy a kisbaba feje lejjebb ereszkedett a medencédben. A méh feletti szervek tehát megkönnyebbülnek, de ezzel együtt azt is érezheted, hogy az eddiginél még gyakrabban kell felkeresned a mellékhelyiséget…

Tovább olvasom

Csodaszép szülések: Kislányaim születése

Anita ikerbabáinak sikeres szoptatásáról már olvashattál a Dúla blogon. Az édesanyát előzőleg császárral is riogatták, de időközben megérkezett tengerentúli útjáról saját választott orvosa, és a kislányok a 40. héten természetes úton és problémamentesen megszülettek.

A 11. héten tudtam meg, hogy két kisbabám lesz. A vizsgálat közben az orvosom nagyokat hallgatott, pedig beszédes, jó kedélyű ember. Elkezdtem aggódni, hogy miért nem mond semmit. Kérdeztem tőle: – „Doktor úr, a baba jól van?” Erre ő: – „Persze. A babák jól vannak.” Így tudtam meg, hogy ikreket várok. Nagy öröm volt ez számunkra, mindig is sok gyermekre vágytam. Ekkor a kisfiam 1 éves volt. Még szoptattam. Szerencsére az orvosom nem beszélt le róla, később magától hagyta el. Egyedül a sportot tiltotta meg, pedig az első állapotosságom alatt majdnem szülésig jártam úszni és tornáztam is. Azt mondta, hogy most nem lehet, mert ikreket várok.
Tovább olvasom

Mit olvassál várandósan, szülésre készülve?

Az utóbbi időben több olyan kérdést is kaptam, hogy milyen könyveket ajánlanék elolvasásra várandósságról, szülésről-születésről és a kisbabákról. Van már ennek a Dúla blogon helye: „könyv” címke alatt bal oldalon középtájt, de most további olvasnivalóval is kiegészítem az eddigieket. Ha neked is van kedvenc könyved, ami nem szerepel itt, akkor kérlek írd meg kommentben a bejegyzés alatt.

Várandósságról és a szülésre készülve:

Ingeborg Stadelmann: A bába válaszol (Katalizátor Könyvkiadó) – ahogy az alcímében is áll: „Természetes kísérés a várandósság, a szülés, a gyermekágy és a szoptatás idején gyógynövényekkel, homeopátiás gyógyszerekkel és illóolajokkal.” Régi nagy kedvencem, szerintem alapmű. Stadelmann hatalmas tudású és nagy tapasztalattal rendelkező bába, és könyvéből szinte minden kérdésedre választ kaphatsz.
Debra Pascali-Bonaro, Elizabeth Davis: Orgazmikus szülés – Útmutató a biztonságos, élvezetes és örömteli szülésélményhez (Jaffa Kiadó). Talán most sokan felkapod a fejedet, hogy miért is kell egy szülés orgazmikus legyen, hogy ez már túlzás, de mégis nagyon jó szívvel ajánlom a két nagyszerű szerző könyvét. Debra az Észak-Amerikai Dúlák Szövetségének társelnöke, Elizabeth Davis pedig világszerte ismert és elismert bába. Tanításukkal, történeteikkel arra biztatnak minden várandós nőt, hogy a szép szülésélményhez magukban találják meg a szükséges önbizalmat és belső bölcsességet. A könyv gyakorlati segítséget, ismereteket és tanácsokat nyújt a várandósság hónapjairól, a vajúdásról és a szülésről, majd szép szüléstörténetekből is átnyújt egy csokorra valót.
Tovább olvasom

Csodaszép szülések: A februári tavasz kicsalogatta Dorka-babát

A választott orvos külföldön, a választott szülésznő pedig továbbképzésen – izgalmasan indult Bogi vajúdása. Végül minden a lehető legjobban alakult, a kicsi lány az ügyeletes orvosnál, de a választott szülésznővel, szép és nyugodt körülmények között született meg.

Pocaklakónk 2011. február 3-án este fürdés után lefekvéskor úgy gondolta, hogy a Visszatérés a kék lagúnába c. filmet ő nem akarja tovább nézni és inkább „kihúzta a dugót”. Hát mit mondjak, nem a legjobbkor, nem így terveztük (vagyis így terveztük, csak pont egy héttel későbbre), de hát ember tervez… Én pl. még jó sok melót terveztem péntekre, Dávidnak, a férjemnek egy továbbképzésen kellett volna ülnie, Kondor Kata szülésznőnknek a szoptatós suliban lennie, a dokink (dr. Bálint Balázs) meg éppen külföldön volt még. A magzatvíz elárasztotta az ágyat, aztán szépen sorban a lakás többi részét is, miközben e-maileket és SMS-eket intéztünk, hogy minden munkával kapcsolatos dolgot gyorsan elrendezzünk.
Tovább olvasom

Csodaszép szülések: Luca olyan gyorsan jött, hogy mindenki lemaradt róla!

Luca második babaként érkezett a családba. Mariannt, az édesanyját meglepte, hogy ilyen könnyen és ilyen gyorsan is lehet szülni, hiszen első kislánya születésének emlékei nem így éltek emlékezetében. Még egy „turbó” kisasszony, ahogy a szülészeten emlegették Lucát.

Már este éreztem, hogy lehet, itt aznap lesz valami. Olyan furcsán éreztem magam. Nem fájt, csak mintha a hátamat éreztem volna… Aztán este 10 körül már egyre gyanúsabb lett a dolog. Mondtam is Ádámnak, lehet, hogy mindjárt szülünk. Erre ő közölte, hogy elmegy lefeküdni, hogy kipihent legyen. :-) Én is álmos voltam, ezért úgy gondoltam, hogy lefekszem én is, hátha tudok még egy kicsit aludni. De nem esett jól feküdni, ezért felkeltem. Ráültem a wc-re, mert az olyan jóleső érzés volt, hogy ott elengedhetem magam. Kényelmetlen volt, hogy fájás alatt (még nem fájt igazán, ezért nem is tudtam, hogy ez igazi fájás-e vagy csak jósló) nem tudtam rendesen kapaszkodni. Aztán kimentem a nappaliba, ahol a kanapén találtam egy jó kapaszkodóhelyet, és egy kicsit ott vajúdtam. Végül úgy döntöttem, hogy elmegyek zuhanyozni és hajat mosni, és utána felébresztem Ádámot.
Tovább olvasom

Csodaszép szülések: Csodálatos szüléstörténet

Edina testben és lélekben felkészülve várta kisfia megszületését, és ugyanígy testben és lélekben, teljes átéléssel volt jelen a vajúdás és a kitolás idején. Nem állt ellen a benne tomboló erőknek, hagyta, hogy megtörténjenek a dolgok. A jelenlét, az átélt pillanatok számítottak csak. „Egyszerűen minden csak volt, és így volt tökéletes.”

Hálás köszönettel Csattos Ilona életterapeutának, aki ráébresztett a bennem rejlő tudásra, dr. Bata Barnabásnak, aki végig kísérte a várandósságomat és, JELEN volt velem a szülésnél, a siófoki kórház személyzetének, és legfőképp hálás köszönet a Férjemnek, Lacának, és a megszületett csodás babánknak, Olivérnek. Kezdjük az elején: csodálatos 9 hónapot töltöttünk el együtt, egy testben. Minden figyelmemet neki szántam. Tudtam, ha nekem jó neki is, így teljesen problémamentes babavárás után elérkezett a nagy nap: október 19! Ekkora mondta a doktor bácsi, hogy várhatjuk őt, de csak nem akart kibújni. Megtettem mindent: rengeteget kirándultunk, hátha a sok séta majd beindítja a dogokat, mindenféle születésindító bábakoktélokat ittam :o), beszéltem hozzá, győzködtem minden rendben, nagy szeretettel várjuk. A szülésre mindvégig úgy gondoltam, hogy nem lehet rá felkészülni, ahogy a pillanat hozza, majd akkor tudom, mit tegyek. Ha úgy kell lenni, akkor megindítják a szülést, ezt is elfogadtam. 2010. október 24-én megtörtént aztán minden magától.
Tovább olvasom

A gyermek a legnagyobb tanítómester… Oliver születésén át az alázat felé

Oliver megfoganása olyan magától értetődő volt – szülei tudták, jöhet és jönni fog. A születése azonban nem volt mindennapi: sok mindent formált és alakított, tanított. Gyönyörű történet elfogadásról, alázatról – szeretetről. Kicsi Oliver, nőj nagyra!

Most épp itt alszik, tőlem pár méterre. Négy és fél hónapos, és nincs túl jól, fáj a hasa és fogzik. Végre alszik, pihen, gyógyul. Apukája mellette alszik, nem volt könnyű éjszakánk. Miközben írok, mert egy hang belűről azt mondta, írd most már le, nézem őket. Szerelem ez a javából. Mindkettő felé. Hát hogy is volt? 23 éves voltam, amikor első férjemmel eldöntöttük, kisbabát akarunk. Nem szeretem az akarom szót, mégis így volt igaz. Csak akartuk. Amikor hamarosan kiderült, hogy (különböző okok miatt, amit megosztani nem szeretnék) nekünk csak mesterséges úton lehet babánk, egy világ omlott össze bennem. De sebaj. Nekivágtunk az elsőnek, a másodiknak és így tovább. A nyolcadik sikertelen próbálkozásunk után végre meghallottam, megértettem. „ÁLLJ!” Nehezen ment, de sikerült elfogadni. Ez nem a mi utunk. Elindultunk hát más utakon, külön-külön keresve a saját igazunkat, legigazabb valónkat. Azóta ő is egy csodás kislány apukája, egy egészen biztosan csodálatos feleséggel.
Tovább olvasom