Csodaszép szülések: A februári tavasz kicsalogatta Dorka-babát

A választott orvos külföldön, a választott szülésznő pedig továbbképzésen – izgalmasan indult Bogi vajúdása. Végül minden a lehető legjobban alakult, a kicsi lány az ügyeletes orvosnál, de a választott szülésznővel, szép és nyugodt körülmények között született meg.

Pocaklakónk 2011. február 3-án este fürdés után lefekvéskor úgy gondolta, hogy a Visszatérés a kék lagúnába c. filmet ő nem akarja tovább nézni és inkább „kihúzta a dugót”. Hát mit mondjak, nem a legjobbkor, nem így terveztük (vagyis így terveztük, csak pont egy héttel későbbre), de hát ember tervez… Én pl. még jó sok melót terveztem péntekre, Dávidnak, a férjemnek egy továbbképzésen kellett volna ülnie, Kondor Kata szülésznőnknek a szoptatós suliban lennie, a dokink (dr. Bálint Balázs) meg éppen külföldön volt még. A magzatvíz elárasztotta az ágyat, aztán szépen sorban a lakás többi részét is, miközben e-maileket és SMS-eket intéztünk, hogy minden munkával kapcsolatos dolgot gyorsan elrendezzünk.

Csak folyt, csak folyt, nem is értettem, honnan jöhet ennyi víz. Gyors telefon Nagyiéknak és Katának, egyiknek, hogy jöjjenek, másiknak, hogy megyünk. Éjfél előtt értünk be a kórházba, vizsgálat és nst következett. Érkezett egy másik kismama is, aki a mi dokinknál szült volna. Mondta is a szülésznője, miközben ültünk a vajúdóban, hogy most aztán elkezdhetünk szurkolni közösen, hátha 2 nappal előbb hazajön valamiért a dokink külföldről…

Közben amerre jártam még mindig a magzatvizet folyattam. Nst mutatott összehúzódásokat, de fájások nem voltak, így Dávid és Kata hazament, én meg megpróbáltam aludni valamicskét. Hajnali 4-ig többé-kevésbé sikerült is, akkor keltett egy szülésznő, hogy megkapjam a második antibiotikum adagomat. Negyed 5 körül aztán elkezdődtek a fájások, 5 percesek voltak, de egyáltalán nem vészesek. Lezuhanyoztam, és 1 óra múlva már 3 percesek lettek a fájások. Fél 7-kor telefon Dávidnak és Katának, hogy jöhetnek vissza, meg Sopronba a szüleimnek, hogy lassan készülődhetnek. 7 óra körül beköltöztünk az IKEA szobába, kaptunk gyertyafényt, volt nagy sarokkád, franciaágy, és vajúdólabdák. A fájások folyamatosan erősödtek. 8 körül Kata azt tippelte, hogy 11-re lesz meg Beni-tesó, úgyhogy telefon Sopronba, hogy indulhatnak. Fél 9-től azért már elég húzósok voltak a fájások, már csak matracon térdelve és a franciaágyra borulva volt elviselhető úgy, hogy közben Dávid a hátamat masszírozta.

Aztán nem tudom mennyi idő telhetett el, de már jöttek a tolófájások. Addigra már nagyon fájt a térdem, így ismét a háromlábú szülőszékre ültünk, ami már Benivel is bevált. Itt volt egy kis fennakadás, mert kiderült, hogy mégsem simult el teljesen a méhszáj, kicsit még várnunk kell, nem szabad nyomni. Nem volt olyan egyszerű, mert nagyon kellett volna. De aztán 1-2 fájás alatt ez is megoldódott, jöhetett a kitolás! Ekkorra már bejött egy doktor is, aki nagyon kedves volt, bemutatkozott és egy labdán ülve 3 méterről figyelte az eseményeket.

A kitolás valahogy sokkal nehezebbnek tűnt, mint Benivel. Most olyan szétszakadok érzésem volt és a végére úgy éreztem, hogy erőm sincs már. Kata mondogatta, hogy mindjárt meglesz, de nekem meg még olyan távolinak tűnt… De aztán, amikor éreztem a fejecskéjét, onnantól kezdve már nem volt gond és nagyon gyorsan, pontosan 10 óra 5 perckor ki is bújt Dorka baba! Hihetetlen magzatmázas volt, szinte fehér és a köldökzsinór is picit a nyakán volt, úgyhogy a neme helyett csak annyit kérdeztem, hogy jól van-e? Persze közben Kata azt is megmondta, hogy kislány… Átmásztunk a franciaágyra, Dorka babának egy hangja nem volt, csak pihengetett összekuporodva. Nemsokára megszületett a lepény is, amit le is fényképeztünk és jól kielemeztünk… :-) A dokinak ugyanis látnia kell a méhlepényt, de akkor pont jó sok időre eltűnt. Amikor megjött, mondta, hogy 3 hete nem látott ilyen szép méhlepényt és megkérdezte haza akarjuk-e vinni… :-))) (Mert volt már, aki haza akarata!)

Kata aztán megfürdette, lemérte, felöltöztette Dorkát, aki utána még 20 percet szopizott is. Mivel sem gátmetszés, sem semmilyen sérülésem nem volt, így én is csak lefürödtem. Érdemes volt kivárni a két órát a szülőszobán, mert addigra a prof elment ebédelni és így a látogatási tilalom ellenére a szüleim Dorkát is a szülőszobán láthatták először. 1-kor átsétáltunk a gyerekágyra, Dorka onnantól kezdve végig mellettem volt, szopizott és aludt, nem sok gond volt vele. Vasárnap reggel pedig vérvétel, mérlegelés és vizsgálat után a csecsemőorvos azt mondta, hogy nyugodtan hazamehetünk a 2 napos Dorkával, aki azóta is nagyon jó baba.

Olvass még szüléstörténeteket a Dúla blogon!

Iratkozz fel a Dúla blog hírlevelére!

1 hozzászólás

  1. Bozsó Kata 2011. augusztus 9. kedd at 16:24 - Reply

    Én pont aznap voltam 40 éves…..:)) Gratulálok Dorka babának és a szüleinek, kívánok minden jót, egészséget és sok örömet Nektek!
    Puszi:
    Kata

Szólj hozzá!

ÍRJ NEKEM!