Szülés - Oldal 3 a 13-ből

Erdélyi szüléstörténet

Egy Dúla blog olvasó küldte el szüléstörténetét Erdélyből, köszönöm neki. Egyetlen magyarázat kívánkozik csupán a szöveghez: arrafelé kecskének hívják a szülőágyat.

Amikor férjemmel elhatároztuk, hogy gyereket szeretnénk elmentem a számomra kötelező vizsgálatokra ugyanis van egy szívbetegségem nevezetesen WPW-szindrómám. Megkérdeztem az orvosokat, hogy mennyibe fogja befolyásolni várandósságomat, szülésemet. Leggyakrabban azt a választ kaptam, hogy nem támogatják a természetes szülést, mert szerintük túl nagy a rizikó a szívemnek.
Tovább olvasom

„Mikorra vagy kiírva?” – avagy a szülési terminus kiszámolása

Mikor is lesz A Nagy Nap, amit minden várandós édesanya 9 hónapon át nagy kíváncsisággal és örömmel úgy vár? Hogyan tudod kiszámolni, hogy mikorra várható kisbabád megérkezése? Ehhez szeretnék egy kis számolási segédletet adni.

Manapság a várandósság „korát” minden egyes ultrahangos vizsgálatnál is számolják, de a szülés várható időpontját alapvetően a következő ún. Naegele-képlet szerint számolják ki:

A szülés várható időpontja = az utolsó havivérzés első napja – 3 hónap + 7 nap + 1 év

Egy példa rá: 2013. dec. 1-én volt az utolsó havivérzés, ebből 3 hónapot levonva szept. 1-e, majd 7 napot és 1 évet hozzáadva 2014. szept. 7-e a feltételezett szülési dátum. A Naegele számítás szabályos 28 napos ciklusokat vesz alapul, és a várandósság 40 hétig vagy 280 napig tart. Ennek elvén működnek az ún. korongnaptárak is, melyek külső köre az év napjainak megfelelően 365 részre osztott, míg a belső forgatható körén a várandósságra vonatkozó adatok olvashatóak le. Ezt használják az orvosok, és a védőnődnél is láthattál ilyet. Jó, ha tudod, hogy a fenti képlet statisztikákon alapul, és az eszerint kiszámolt napon valójában a kisbabák csupán kb. 4 százaléka születik meg.

Tovább olvasom

Dúlás szüléstörténet: Szülés a természet rendje szerint

Szívszorító volt olvasni, hogyan született Anett kislánya ezelőtt 18 évvel. Csak remélni tudom, hogy manapság mindez már nem így történne. Annál szívderítőbb Anett történetének második fejezete, Léna baba születése, aminek dúlaként magam is részese lehettem. Kedves Anett, köszönöm hogy veletek lehettem, és köszönöm, hogy megírtad, milyen volt akkor és most.

Hogyan is írhatnék szép szülésélményről ha már megjártam a poklok poklát? Hogyan fordulhatna szívembe más érzet, ha mélységes bántásként éltem meg első kisbabám születését? Hosszú évekig eszembe se jutott, hogy valaha ezt a tapasztalást felülírhatja valami más, nőkhöz, emberhez méltó, szívvel is feldolgozható élmény.
Ha visszagondolok az első anyai tapasztalásokra ma is szikrát szór a szemem és újra belém karcol minden egyes pillanat amire emlékszem. A kórházi protokoll összes apró részletét betartva semmisítettek meg fehér, rideg férfiak által feltalált szülőágyon. Honnan tudhatná egy férfi miként és hogyan jöjjön világra egy baba, szakkönyvekből, tapasztalás nélkül, külső szemlélőként? Így sohasem tudhatja meg milyen lehetne egy megfelelő szülőágy, megfelelő helyzet, hiszen sohasem tapasztalhatja meg, természetből adódóan, milyen lenne az a helyzet amely segítségére lehet a szülő nőnek. Ám ezen a szülőágyon, a kengyelbe feltett, bőrszíjjal odakötözött lábakkal, mozdulni se tudtam. Majd nemcsak a szemembe, de minden test tájékomba világító fényekkel igyekeztek minél hamarabb túl lenni a szülés, számukra, oly fárasztó részén. Rólam mintha megfeledkeztek volna, csak egy vágható test lettem, aki éppen kéznél van. Ha tovább részletezném eme szülésélményemet, egy nő sem venné a bátorságot, hogy babát hozzon erre a világra. Emiatt inkább meghagyom a reményt, a hitet másoknak, amit akkor elvesztettem, hogy igenis lehet emberien, megaláztatás nélkül babát szülni.
Tovább olvasom

Szüléstörténet: Vince születése – a gyors csoda

Kati két szüléstörténetet is küldött a Dúla blog számára. Első kisfia, Zalán szép lassan, komótosan érkezett meg, olvasd el itt, hogyan. Öccse, Vince jóval fürgébb volt: a kórházba érve – az otthoni vajúdásnak is köszönhetően – pár óra alatt megszületett.

Éjjel 11-12 óra: Lefeküdt a család minden tagja: Szabi, Zalán békésen szuszognak mellettem. Én valamiért megint érzem azt a feszítő-nyomó érzést lent, amiről azt képzelem, hogy a medencém tágulása okozza, ahogy a kis bentlakó a fejével befurakodott oda. Mivel úgy emlékszem, Zalánnal a vajúdási fájdalmat olyan menstruációs görcshöz tudtam hasonlítani, így erre most egyáltalán nem gyanakszom, még csak jóslónak sem, mivel még 11 nappal vagyunk a szülés kiírt időpontja előtt. A kételyt az ébreszti bennem, mintha rendszeressé válna ez a feszítés belülről. Nézem az órát. És igen, minden 5-10 percben jön ez a kellemetlen érzés. Forgolódom, hátha múlik bármire, de nem. Erősödik. Mi legyen? Nem akarom még Szabit kelteni, hátha csak vaklárma és különben is, lassan szülő típus vagyok, legalábbis az első példa azt támasztja alá. Szóval szenvedek tovább…
Tovább olvasom

Így kezdődött az életem – szüléstörténet

Andrea kisbabája szempszögéből írta meg szüléstörténetét a Dúla blogra. Kedves Andrea, köszönöm az írást!

Október 23-a van… Nem vagyok álmos, hallom, Anya és Apa is fent vannak, jól érzik magukat. Apa nővérével, és párjával beszélgetnek kamerán, és nevetnek! Én is jól érzem magam, mert hallom a hangjukat és Anyukám szívverését, ami mindig megnyugtat. De mégis olyan furcsa érzésem van, mintha indulnom kellene valahova, csak azt nem tudom, hogy hova… Kicsit félek, de érzem, történni fog valami… Ahogy telik az idő, egyre jobban elfog ez az érzés, már nem is tudok mindig figyelni, Apa és Anya nevetésére. Már majdnem éjfél, de ők még mindig jól szórakoznak, de azt hiszem, Anya is észrevett valamit, mert hirtelen begörcsölt a hasa, és talán az engem körülölelő magzatvízből is szivárgott egy kicsit, de ezt Anya ekkor még nem sejtette…
Tovább olvasom

Szép Szüléstörténet Pályázat és új csodaszép szüléstörténetek

Köszönöm a Dúla blog Szép szüléstörténetek pályázatára érkezett rengeteg írást! Nagyon örültem a pályázat sikerének, hogy ennyien gondoltátok fontosnak és jónak leírni és megosztani vajúdásotok és szülésetek történetét. A pályázat kapcsán a régi korok asszonyai jutottak eszembe: ahogy ülnek a tűz körül vagy a fonóban, és mesélnek. Mesélnek fogantatásról, várandósságról, születésről, férfiakról, gyerekekről – valójában az életről. Azt hiszem, jobb volt ez mindenféle iskolánál, és amikor arra került sor, hogy az új asszony férjhez menjen vagy gyermeket szüljön, már tájékozott volt az élet dolgaiban. Eligazították őt a történetek és mesék, amiket kislány kora óta hallott. Kísérőnek, támasznak pedig ott voltak mellette barátnői és nőrokonai ezekben a fontos pillanatokban.

Ilyennek érzem most a Dúla blogon a szüléstörténetek megosztását. Igaz, mindez a tűz vagy a fonó helyett már a virtuális térben történik, de mégis vannak köztünk olyanok, akik a vajúdás és szülés élményét átélve vállalják a mesélő asszonyok szerepét. Sokat tanulhatunk egymástól.

Sokféle történet érkezett: hüvelyi szülésről, császármetszésről, és vannak ikres és dúlás írások is. Sokfélék vagytok ti is, akik ezeket az írásokat elküldtétek: különböző családokból, más és más kívánságokkal és elvárásokkal. Egy azonban mindannyiunkban közös: szeretnénk szépen, méltósággal szülni, és szeretnénk, ha kisbabáink háborítatlanul születhetnének erre a világra.

Tovább olvasom

A szülés közeledtére utaló jelek

Mikor fog beindulni a szülés? Szeretünk előre tervezni. Bár tisztában vagyunk vele, hogy a jövő nagyrészt kiszámíthatatlan, a határidőnaplónk mégis némi biztonságérzetet ad, és azt az illúziót, hogy magunk irányíthatjuk az életünk eseményeit. Hiszen megterveztem, hogy ekkor és ekkor, ez és ez fog történni. Ezt a napot ezzel fogom tölteni, azt a napot pedig amarra szánom rá. Ez kis dolgokban működik, de persze az igazán nagy dolgokat nem lehet előre megtervezni. Ilyen a gyermek születése is. Hogy melyik lesz a nagy nap, azt nem lehet előre megmondani – de bizonyos jelek utalhatnak a szülés közeledtére.

Mennyire bízhatunk a szülés kiírt időpontjában?

A kiírt terminus csak hozzávetőlegesen tájékoztat arról, hogy mikor várható a szülés megindulása. A kisbabák nagy része ugyanis nem azon a napon születik meg, ami a várandós kiskönyvben áll. Alapvetően az utolsó menstruáció első napjához képest határozzák meg a szülés várható időpontját (utolsó menstruáció első napja +7 nap, -3 hónap), ez az ún. Naegele képlet, majd a korai ultrahangfelvételek ismeretében ezt módosítják is.

Mikor beszélünk koraszülésről?

A betöltött 37. hét előtt született babák esetében beszélünk koraszülésről. Ilyenkor a vajúdás hasonlóan indul be, mint más szüléseknél: burokrepedéssel vagy összehúzódásokkal, esetleg vérzéssel. Ha esetleg ezeket a tüneteket idő előtt (betöltött 37. hét) tapasztalja, sürgősen vegye fel a kapcsolatot a várandósgondozást végző orvosával, választott szülésznőjével vagy a kórházzal.

Tovább olvasom

Szép Szüléstörténet Pályázat

Későn bújtam ágyba, éjfél is elmúlt már, kényelmetlen is volt már bárhogy is feküdnöm, hosszas vackolódás után szunnyadtam el, hogy aztán egy éles derékból a hasam aljáig sugárzó valamire ébredjek… Megörültem neki. Pontosan tudtam, hogy ez már AZ. Elkezdődött. (Gabi teljes történetét ide kattintva olvashatod el.)

Szereted a szép szüléstörténeteket, és szívesen olvasod a kismamatársak beszámolóját a vajúdásról? Ugye jól emlékszel még az első percre, amikor újszülött kisbabádat először megpillantottad, majd karjaidba vetted? Felejthetetlen órák és pillanatok ezek…

Oszd meg velünk vajúdásod és szülésed történéseit! Pozitív kicsengésű, szép szüléstörténeteket várok – akár a szülészeti intézmény és az orvos vagy szülésznő nevének feltüntetésével. Az írásodnak adj címet, és mellékelj egy fényképet, ahol kisbabád arca jól látszik. Ha több gyermeked van, több történetet is küldhetsz, ezzel is növelve a nyerési esélyedet.

Öt kategóriában várom a szüléstörténeteket:

Természetes, hüvelyi szülés
Császármetszés (tervezett és nem tervezett császármetszés)
Császármetszés utáni hüvelyi szülés (VBAC)
Ikres szülés
Dúlás szülés
Tovább olvasom

Sikeres császármetszés utáni hüvelyi szülés: Még mindig hihetetlen, hogy sikerült

Egy Dúla blog olvasó, Kati történetét olvashatod most, aki két kislányt szült: egyet császármetszéssel, a következőt pedig a műtétet követően természetes úton a Baross utcai I. sz. Női Klinikán. „Minden szülés más és más, és nem elég csak a „császárral szültem”-et vagy a „miután az első gyermekemet császárral szültem, a másodikat is csak így szülhettem”-et hallani, hanem ismerni kell a szülés háttértörténetét is.” – írja. Kedves Kati, köszönöm, hogy megírtad és megosztottad velünk a szüléstörténetedet.

Az én sikeres VBAC-történetemet mindenképpen az előzményekkel kell kezdenem: 2010-ben első lányunkat a lehető legnagyobb nyugalommal, és abban a hitben, hogy a szülés pikk-pakk menni fog vártuk. A várandósságom sajnos nem volt problémamentes: kevés magzatvíz, és egy toxoplazma fertőzés miatt a szülésig tartó antibiotikumos kezelés miatt az orvosom a 40. hét első napján magzatvíz-vizsgálatot végzett, és mivel nem találta tisztának, megindította a szülést. 5 óra vajúdás után fájásgyengeség miatt sajnos a műtőben kötöttünk ki (akkor ezzel nem is foglalkoztam, hihetetlen boldogság töltött el, hogy megszületett a kicsi lányunk). Szerencsére sem a felépülésnél, sem a szoptatásban semmi hátrányát nem láttam ennek. Ahogy telt az idő, lelkileg viszont nagyon nehéz volt feldolgozni, hogy császárral született meg az első gyermekünk (és igazából csak most, a második szülésnél tudtam helyre rakni ezt magamban), így mikor 2012 februárjában megtudtuk, hogy nemsokára 4-en leszünk, már akkor eldöntöttem, illetve tudtam, hogy ezúttal hogyan nem szeretnék szülni, császárral.
Tovább olvasom

Császármetszések: Anita két kisfia

Két császármetszéses szüléstörténetet is kaptam Anitától – mindkét kisfia így született. Mindkét alkalommal természetes szülésre készült, de végül máshogy alakultak a dolgok. A szüléstörténetekben egyszerre érhető tetten a hatalmas öröm és az erős hiányérzet. Köszönöm Anita az őszinteséged!

Végre kiírhatom magamból azt a rengeteg dolgot, ami bennem kavarog már jó 1, illetve lassan 3 éve.
Dani születése
Elég sokat vártunk a nagyobbik kisfiunk, Dani megfoganására, kb. 1,5 évet. Már túl voltunk egy csomó kivizsgáláson, annyit tudtunk, hogy valószínűleg endometriózisom van. Elő akart jegyezni egy műtéttel egybekötött vizsgálatra a dokim, de kértem még 3 hónap haladékot, hátha csoda történik… És a CSODA egy hónappal később végre valóban megtörtént; pozitív lett a tesztem! Alig tudtam elhinni, már aznap ott voltunk az orvosnál, aki megerősítette, hogy IGEN, valóban babát várunk! Nagyon élveztem a terhességem minden percét. Voltak persze nehézségek is, de életem egyik legszebb időszaka volt… Annyira jó érzés volt, hogy bennem él egy ici-pici emberke, akiért mi felelünk majd, akit máris olyan nagyon szeretünk, pedig még nem is láttuk… Tudatosan készültünk a szülésre is: jártunk szülésfelkészítő tanfolyamra, lelkesen tornáztam, gyakoroltam a szülés alatti légzést. Azt terveztük, hogy a nagy napon velem lesz Apa is, hogy együtt osztozhassunk majd az örömben (és persze a nehézségekben is).
Tovább olvasom