Viki kislánya császármetszéssel született. Második várandóssága alatt nagyon készült, sokat olvasott – nagyon szerette volna, ha második babája természetes úton születik. Nem volt könnyű dolga: orvosa nem biztatta, és családja sem igen hitt a hüvelyi szülés lehetőségében. Ebben a kétségbeejtő helyzetben írt nekem, majd jó pár e-mailt váltottunk. Az utolsó levelében még kétségek között volt, vajon lesz-e módja átélni a szülést a maga természetes módján, majd hosszabb hallgatás után érkezett a hír: sikerült, a második kislány, Lara hüvelyi úton született! Kedves Viki, köszönöm, hogy leírtad történetedet.
Egy gyermek születése a legcsodálatosabb dolog a világon, történjen az császármetszéssel, vagy természetes úton. Az előzményekkel kezdeném. Teljesen problémamentes és gyönyörű terhességem volt, sokat gondoltam a szülésre, rengeteget olvastam, és mindenképp természetesen akartam szülni. Már a kórházban feküdtem, mert a szülészet otthonunktól messze van, illetve ismerkedtem az új orvosommal, ugyanis a fogadott orvosom a szülésem környékén szabadságra ment – a lánya pont aznap ment férjhez. Az előző szülésem rövid története: 2011.03.16-ára voltam kiírva az első kislányommal. 12-én hajnalban magzatvíz-szivárgásra ébredtem, rögtön vittek is a szülőszobára előkészítésre. A 6 órás megfigyelés alatt semmi nem történt, sétáltam, meg a családommal beszélgettem. Délben kezdtem kapni az oxitocint, de nem lettek igazi fájásaim, „fájásgyengének” ítéltek, illetve a kicsi Hanna sem tartotta jól a fejét, ezért végül a műtőben kötöttünk ki. Nagyon nehezen dolgoztam fel a császármetszést lelkileg, és ezt a közvetlen környezetembe senki nem értette igazán, hogy miért is. Szerettem volna mindenképp megtapasztalni, hogy milyen az igazi szülés, és a császármetszés hatalmas csalódás volt a számomra.
Tovább olvasom
