A következőkben Verdes Dóra IBCLC laktációs tanácsadó írásának második részét olvashatod.
Azt jelenti, hogy az első hetekben a legoptimálisabb támogatást akkor kaphatja meg egy anya-baba páros, ha a szoptatás-szopás élettani törvényszerűségeit tiszteletben tartó segítő támogatásban részesülnek.
Verdes Dóra IBCLC laktációs tanácsadót kértem, írjon a Dúla blog számára egy olyan cikket, ami a kezdeti időszakról, a kisbaba megszületése utáni korai gyermekágyas hetekről és a szoptatás alakulásáról szól. A következőkben ezt olvashatod.
A saját újszülöttünk gyakran az első kisbaba, akit a kezünkben tartunk. Legtöbbünk nem volt jelen szülésnél a saját szülése előtt. Sokunk nem látott újszülött babát szopni. A legtöbben nem tapasztaltuk meg közelről, hogyan kezeli egy édesanya a sebes bimbót, milyen praktikák válnak be a tejbelövelléskori túltelítődés esetén. Nem tudjuk elképzelni, mennyit alszik, sír, szopik egy csecsemő az első hetekben.
A szülésfelkészítő tréningemen és itt, a Dúla blogon is igen fontosnak tartom, hogy sok szó essen a szülés utáni első pár hétről, a kórházi gyermekágyas napokról, a kolosztrum jelentőségéről, a baba-mama egység támogatásáról. Ezekről a témákról kérdeztem dr. Kun Judit IBCLC szoptatási tanácsadót, A „Szoptatásért” Magyar Egyesület elnökét.
A szoptatás körül rengeteg tévhit kering. Elég ha megnyitunk egy kismama fórumot mondjuk a Facebook-on, máris jönnek az egymásnak ellentmondó, szoptatással kapcsolatos kaotikus tanácsok. Rózsa Ibolya IBCLC szoptatási tanácsadó a munkája során nap mint nap találkozik ezzel a jelenséggel, jól ismeri a szoptatással kapcsolatos hiedelmeket, és most könyvet írt róla
címmel. A könyv elektronikus formában jelent meg, és bármilyen mobil eszközre letöltve olvasható. Nekem már megvan, gyakran lapozgatom, olvasgatom és használom dúlai munkám során. Jó szívvel ajánlom neked is, ha szoptatásra készülsz vagy már szoptatsz.
Dúla blogon tavaly ilyenkor indult a szülésznőket bemutató Bábaportré sorozat. Most Kondor Katát, a Szent Imre Kórház szülésznőjét mutatom be, aki társaival együtt a Liliom Bábakonzultáció tagja.
Nagyon érdekes lehet, hogy hogyan választottad a szülésznői hivatást. Úgy tudom ezt elképzelni, hogy egy szép saját szülésélmény vagy egy vonzó személyiségű bába hatására lesz valaki szülésznő. Nálad hogyan történt?
Eredetileg erdőmérnöknek készültem – és a családi hagyományoknak megfelelően az is lettem. Már nagy pocakkal diplomáztam, és utána még két gyereket szültem viszonylag rövid idő alatt. Amikor a legkisebb két éves lett, majd Sopronból Budapestre költöztünk, akkor kezdtem el gondolkozni, hogy most mi lesz velem. Az erdészkedés nem igazán működik 3 gyerekkel, Budapesten, ráadásul azt is éreztem, hogy nem ez az én utam. Aztán a sógornőm egy játszótéri beszélgetés során felvetette, hogy tulajdonképpen miért is nem tanulok szülésznőnek? Az ismerősök és barátok ugyanis gyakran hozzám fordultak tanácsért a várandósságuk alatt, illetve akkor is, amikor a kisbabájuk megszületett. Előbb elhessegettem magamtól a gondolatot, hogy 28-29 évesen valami egészen újba fogjak bele, de csak nem hagyott nyugodni a gondolat.
A szoptatás az anyaság egyik legszebb és sok örömöt adó tevékenysége. Olyan jó a kisbabát ölbe venni, vele összebújni, és azt adni neki, ami a legtermészetesebb, és ami neki is a lehető legjobb. Egyetlen tápszer sem ér fel ugyanis az anyatejjel. Nehézségek persze adódhatnak a szoptatással kapcsolatosan, de ilyenkor is érdemes kitartani, és ha kell, szakértő segítséget kérni.
Tudod-e, hogy az anyatej mennyi jó tulajdonsággal rendelkezik?
A Dúla blogon nemrégiben Rózsa Ibolya IBCLC laktációs szaktanácsadó volt a vendégem, akivel a szoptatásra való felkészülés lehetőségeiről beszélgettem. Most Ibolya írásának segítségével szeretném még egyszer áttekinteni és tisztázni, ki és hogyan tud segítségedre lenni, ha a szoptatással nehézséged adódik.
Nagyon sok téves információ kering arról, kik a szoptatási tanácsadók, egyesek még azt is megkérdőjelezik, hogy egyáltalán szükség van-e rájuk. Ezeket a félreértéseket szeretném eloszlatni.
Önkéntes szoptatási tanácsadók – vagy más néven: La Leche Liga csoportvezetők. A természeti közösségekben, ahol minden anya szoptatott, az asszonyok egymást segítették, tudásukat, tapasztalataikat átadták egymásnak. A mai, fejlettnek mondott világban felnőhet egy lány anélkül, hogy akár egyetlen szoptató anyát látott volna maga körül. Éppen ezért az ötvenes-hatvanas években először Amerikában, majd Ausztráliában és egyéb országokban önsegítő anyacsoportok alakultak. Az egészségügyi dolgozók eleinte nem nézték jó szemmel a „laikusok” munkáját, később azonban ráébredtek annak fontosságára. Ezek a csoportok nagy szerepet játszottak abban, hogy az egészségügy a terhesgondozásban és a gyermekágyi időszakban hangsúlyt fektessen a szoptatással kapcsolatos tájékoztatásra. Az önkéntes segítők újratanulták a szoptatás művészetét, továbbképezték magukat és a La Leche Liga volt az a szervezet, amely a legfrissebb kutatási eredményeket megosztotta a társadalommal.
