Verdes Dóra IBCLC laktációs tanácsadót kértem, írjon a Dúla blog számára egy olyan cikket, ami a kezdeti időszakról, a kisbaba megszületése utáni korai gyermekágyas hetekről és a szoptatás alakulásáról szól. A következőkben ezt olvashatod.

Mi készít fel bennünket életünk talán legnagyobb változására?

A saját újszülöttünk gyakran az első kisbaba, akit a kezünkben tartunk. Legtöbbünk nem volt jelen szülésnél a saját szülése előtt. Sokunk nem látott újszülött babát szopni. A legtöbben nem tapasztaltuk meg közelről, hogyan kezeli egy édesanya a sebes bimbót, milyen praktikák válnak be a tejbelövelléskori túltelítődés esetén. Nem tudjuk elképzelni, mennyit alszik, sír, szopik egy csecsemő az első hetekben. 

A szoptatás jelentősége az első hetekben

Nincs női közeg, amelyekben mindezt élő személyes tapasztalatként kapnánk az idősebb asszonytársaktól. Ennek hiányában maradnak a felkészülés különböző elérhető formái. Tanfolyamok, beszélgetések a barátnőkkel, fórumokon való olvasgatás, a szakirodalom bújása. Sokszor egymásnak ellentmondó információkkal. A szoptatási tanácsadás és a szülő-csecsemő konzultációs munkám során naponta tapasztalom mindennek a nehézségét. Ez az írás is egy, az élő tapasztalat pótlására szánt lehetőség. Egy eszköze arra, hogy egy pillantást vessünk az első hetek jelentőségére. Mert mindenképp érdemes használni a számunkra rendelkezésre álló forrásokat.

Mire készülünk várandósan? A szülésre? A szoptatásra (is)? 

Mik a várandósság első jelei? Hogyan lehet átvészelni a hányingerrel teli időszakot? Érzem-e a magzat mozgását? Kisfiú vagy kislány? Hol érzem majd magunkat biztonságban a szüléskor? Hogy kerülhetem el a gátmetszést?

Ezek és ehhez hasonló kérdések követik egymást, ahogyan az új élet növekszik a kismama hasában. A várandósság különböző szakaszaiban más és más témák foglalkoztják a babát váró nőt.

A szülés mint életünk legnagyobb határátlépése, anyává válásunk és a kisbabánkkal való találkozás kiemelkedő állomása mindenki számára központi kérdés. Éppen ezért a legtöbb kismama erre készül a legintenzívebben a várandósság utolsó szakaszában. Részben ez is az oka annak, hogy a szülést követő időszakra, a babagondozás és a táplálás kérdéseire gyakran kevesebb figyelem jut a szülés előtt. Pedig érdemes készülni, hiszen a szülést követő napokban és az első hetekben még számos hatalmas átalakulás zajlik a babában és az anyában is, amiknek nagy része a tápláláshoz is kapcsolódik.

Mi az első hetek szoptatós élményeinek a jelentősége? Vajon sorsdöntő a szoptatás hosszútávú sikere szempontjából? Vagy bárhogy is alakul, később helyrehozható?

Bár látszólag egymásnak ellentmond a két felvetés, mégis mindkettő igaz. 

Vessünk egy pillantást először arra a kérdésre, hogy hogyan befolyásolják az első hetek szoptatós élményei a szoptatás hosszútávú alakulását. Mert hogy befolyásolják, ez tény. Sok vizsgálat alapján kijelenthető, hogy azoknál az anya-baba párosoknál, akiknél az első napokban el volt választva a baba az édesanyjától, vagy akiknél a baba cumisüveget vagy nyugtató cumit kapott, vagy az anya a sebes bimbó vagy mellgyulladás miatt fájdalommal küzdött, azoknál szignifikánsan rövidebb volt a kizárólagos szoptatás ideje, és a szoptatási időszak egésze is hamarabb véget ért. Ennek hátterében az élettani és lelki okok összefonódását találjuk.  

Tudjuk azt is, hogy a kezdeti napokban a minél gyakoribb mellretétel, amikor az újszülött a kolosztrumból (előtejből) igény szerint bármikor és bármennyit szopizhat, serkenti a mihamarabbi tejbelövellést. Ezen kívül hozzájárul, hogy az első félévben a baba igényeinek megfelelő, elegendő mennyiségű tej termelődjön. A baba bélflórája is ekkor alakul ki, és hosszútávon meghatározó, hogy a saját édesanyjának a teje vagy más (is) építi-e fel.

Másrészt tény, hogy a kezdeti nehézségekből az esetek legnagyobb részében el lehet jutni a sikeres és harmonikus szoptatási élményhez. A szülést követően akár hetek, sőt hónapok elteltével is. Mondhatjuk, hogy sosincs késő. 

Ami a kezdetekkor nem úgy alakult, ahogy a legjobb lett volna, az részben pótolható, részben fájdalmas veszteség marad bizonyos értelemben. De semmiképp sem törvényszerű, hogy az anyának és a babának véglegesen meghatározza a tápláláshoz kapcsolódó élményét vagy a kettejük kapcsolatát. 

Igaz ez a szoptatás gyakorlati aspektusaira is. Sokan félnek tőle, hogy ha a babájuk pár héten vagy hónapon át pótlást kapott, akkor már késő azt leépíteni és a teljes szopásra átállni. Pedig bármikor van rá esély.

Sokan gondolják, hogy a tejmennyiség csak csökkenni képes, holott valójában bármikor növelhető. 

Sok édesanya tartja a kisbabája szopási sztrájkját, (amikor a baba elutasítja a szopást), végleges állapotnak, és tulajdonítja azt a baba döntésének vagy esetleg nehéz temperamentumának. Pedig minden kisbaba elsősorban szopizni szeretne, de valami külső tényező ebben megzavarta. A megfelelő támogatással akár egy vagy néhány nap alatt vissza szokott állni egy baba a szopásra. 

A pótlás adása tehát leépíthető, a tejmennyiség növelhető, a szopást visszautasító újszülöttet vissza lehet édesgetni a mellre, a fájdalmat okozó szoptatási technika korrigálható, az azt előidéző gombás fertőzés megszüntethető, az esetleges anatómiai eltérések (lenőtt nyelv, hátraeső állkapocs, stb.) miatti problémák orvosolhatóak.

Az anya nyerhet önbizalmat a nehéz kezdet után is, megszilárdulhat abban a hitében, hogy képes a baba igényeire ráhangolódni. A szülés után kimaradt bőrkontaktus és egymásra találás pótolható, és anya és baba kapcsolata lehet bizalommal és biztonsággal teli. 

Emberi létünk egyik fontos jellemzője, hogy hihetetlen rugalmasak és alkalmazkodóak vagyunk. A kisbabák is. A korábbi negatív élmények felülírhatóak az új, pozitív tapasztalatok által. 

Nézzük most meg részletesebben mi zajlik az első hetekben a szülés után, hogy jobban megérthessük ennek az időszaknak a szerepét!

Mik azok a fontos folyamatok, amik meghatározóak az első hetekben? Mit tanul ekkor magáról és egymásról anya és baba? 

Az anya oldalán látjuk, hogy a női testnek regenerálódnia kell a szülés után és egyben át kell állnia a méhen belüli táplálásról a szoptatásra. Mindehhez intenzív testi változások társulnak. 

Az anyává válás folyamatában pedig hirtelen az életben tartás felelőssége, a helyzet visszafordíthatatlanságának tudata, a folytonos érzelmi és fizikai készenlét kihívásai, saját anyai alkalmasságának kételyei zúdulnak rá az újdonsült anyára. Mostantól napi 24 órában egy törékeny kis lény összes érzelmi és fiziológiai állapotára is rá kell hangolódnia. Pillanatonként döntenie és cselekednie kell. 

Miért sír? Hogyan tegyem mellre? Eleget szopott? Van elég tejem? Hogy tudom elaltatni? 

Ehhez hasonló létfontosságú kérdések körül forog az anyai élet az első hetekben.

Tehát egy nő életének a legintenzívebb változása zajlik, erőteljes fizikai és érzelmi igénybevétellel. 

Emellett életének egyik legfontosabb kapcsolata alapozódik meg ekkor, amely a kisbaba életét és az anya saját anyaságának megélést is hosszútávon befolyásolja majd. Mivel a legfőbb anyai feladat a baba életben tartása, fejlődésének biztosítása, ezért ezeknek változásoknak fontos része a táplálás alakulása, a szoptatás élménye. 

Hogy mennyiben tud majd az anya bízni saját testében, hogy az képes ellátni a babáját. Hogy mennyire bízik a baba jelzéseiben és abban, hogy ő ezekre anyaként képes jól reagálni. Hogy mennyire kellemes és harmónikus élmény számára a nap jelentős részét kitevő szoptatás. Hogy kényelmes, ellazult, a kapcsolatot erősítő időtöltés-e vagy folyamatos aggodalom, szorongás, kétely és tehetetlenség érzés veszi körül a szoptatást. És hogy mindennek folyományaként az anya érezheti-e magát elég jó anyának. 

Ha pedig a kisbabára nézünk, akkor látjuk, hogy épphogy kiszakadt az eddig a világot jelentő anyaméh burkából. Ismerkedik a külvilág ingereivel, lélegzni kezd, éhséget és szomjúságot érez, tanulja a hangját, az emésztéssel járó érzeteket és életében először tapasztalja az anyjától való elválasztottság élményét. Végtelenül kiszolgáltatott és magatehetetlen. Ugyanakkor nagyon is csodálatra méltó képességei vannak, amelyek az anyjához való kapcsolódásában segítik. Felismeri anyja arcát, hangját, a tejének illatát, utánozza a mimikáját, képes a mellhez felkúszni és tudja, hogyan kell szopnia. Legfőbb késztetése, hogy közel legyen az édesanyjához. 

Most szerez először tapasztalatot idekint önmagáról és a világról. Arról, hogy mire számíthat, ha a külvilágnak jelzi a szükségét. Mi van, ha sír, ha szájával tátogva, fejét forgatva keresi az anyamellet. Arról, hogy a rátörő ismeretlen érzetek hogyan tudnak az édesanyja érintésétől, hangjától lecsillapodni. Arról, hogy amikor feldúlt, ijedt vagy fáradt hogyan segít neki az anyja nyugodt, ellazult állapotba kerülni vagy éppen elaludni. Minden, ami ebben az időszakban élményként éri, mély benyomást hagy benne. 

Mire van szükségük ebben az átalakulásban?

Együttlétre. Megerősítő, pozitív élményekre. Az új és ismeretlen dolgok begyakorlására. Ehhez pedig támogató környezetre, amely hiteles információkat, praktikus segítséget ad miközben érzelmileg is támaszt biztosít az anyának és rajta keresztül a gyermeknek. 

Verdes Dóra, laktációs szaktanácsadó, szülő-csecsemő konzulens: verdesdora.hu

Folytatás következik!