A következőkben Verdes Dóra IBCLC laktációs tanácsadó írásának második részét olvashatod.

Mit jelent a támogatás a szoptatás szempontjából?

Azt jelenti, hogy az első hetekben a legoptimálisabb támogatást akkor kaphatja meg egy anya-baba páros, ha a szoptatás-szopás élettani törvényszerűségeit tiszteletben tartó segítő támogatásban részesülnek.

A szoptatás jelentősége
Ennek alapja a tudás arról, hogy

  • fontos, hogy az újszülött a szülést követően azonnal kerülhessen az anyja testére és ott is maradhasson legalább az első szopás megtörténtéig. 
  • az újszülöttnek az első napokban (2-4 nap) elegendő a kolosztrum, ha bármikor szophat, ehhez pedig az édesanyjával kell együtt lennie éjjel és nappal is.
  • a baba igényeit és a tejtermelés megalapozását az biztosítja, ha korlátozás nélkül szopizhat az első időkben, de 24 óránként minimum 8 alkalommal.
  • a cumi, cumisüveg használata ronthatja a baba mellen való szopástechnikáját és a mellen való szopási kedvét, tehát ezek használata kerülendő.
  • a fájdalmas, a bimbót kisebesítő szopásnak oka van. A helytelen szopástechnika, a rossz mellrehelyezés vagy anatómiai eltérések (lenőtt nyelv, hátraeső állkapocs, gótikus szájpad) vagy gombás fertőzés okozzák leggyakrabban. Tévhit, hogy a szopási időt korlátozni kell, optimális mellrehelyezéssel, jó szopástechnikával akármennyit mellen lehet a baba anélkül, hogy az fájdalmat okozna az anyának.  
  • a vizelet és a széklet mennyisége (és kezdetben színe), valamint a baba súlyának alakulása együttesen a baba általános állapotával a döntő tényezők abban, hogy elegendő tejhez jut-e a baba. Az elégtelen gyarapodásnak nemcsak a nem megfelelő tejmennyiség lehet az oka, hanem egy sor egyéb probléma is okozhatja (fertőzés, fejlődési rendellenesség, stb.).
  • ha bármilyen probléma merül fel és mégis pótlásra van szükség, akkor azt a szoptatásra a lehető legkisebb kockázatot jelentő, az anya számára is elfogadható alternatív etetési eszközzel érdemes adni. Alternatív etetési eszköz az, amin a baba nem szopik (kanál, pohár, fecskendő).
  • pótlásként saját lefejt tejet, annak hiányában donor tejet, és csak harmadik megoldásként ajánlott tápszert adni. 
  • az anyát a fejésben támogatni kell, ha a babája bármilyen ok miatt nem lehet vele, vagy nem szopik.
  • ha a baba nem szopik hatékonyan, aluszékony, sír és frusztrált a mellrehelyezéskor, akkor az sosem a baba alkatának, személyiségvonásának tudható be. Nincs lusta, makacs, hisztis baba, hanem mindig nyomós oka van a babának arra, hogy hogyan reagál. Az okok között lehet például cumizavar, testi fájdalom, elégtelen tejbevitel miatti gyengeség vagy egyéb.
  • a baba ügyesen alkalmazkodik szinte bármilyen méretű és alakú mellhez. Nincs a szoptatásra alkalmatlan mellforma, szinte mindig meg lehet találni a megfelelő pózt és technikát a mellrehelyezéshez. 
  • a termelődő tej mennyiségét a szopással által az anyai mellett érő inger mennyisége szabályozza. Ha rövidebben és ritkábban vagy nem hatékonyan szopik a baba, akkor kevesebb tej fog termelődni. Ha hosszabban, gyakrabban és hatékonyan, akkor pedig több. 

Ezen információk birtokában fontos, hogy az anya körül lévő (szak)emberek képesek legyenek praktikus segítséget nyújtani a mellrehelyezésben, az elegendő tejbevitel megállapításában, az alternatív eszközök használatában, a fejésben, a mellgyulladás és túltelítődés kezelésében. 

Nélkülözhetetlen ezen kívül az anyát körülvevő (szak)emberek ítéletmentes, elfogadó hozzáállása. Fontos, hogy ne kritizálják se az anyát, se a babát. Félelemkeltés nélkül adjanak információt és segítséget, hiszen egy nő a szülést követő időszakban szinte ugyanolyan kiszolgáltatott és érzékeny, mint a kisbabája. Éppen ezért minden mondat, hangsúly, tekintet sokkal erőteljesebben hat rá, mint egyéb hétköznapi állapotában. 

Az anyát körülvevő szakember, barát és rokon szerepe ilyenkor csak és kizárólag a támogatás, nincs helye meggyőzésnek, direkt tanácsnak. A döntés minden esetben az anyáé (és az apáé). 

Ami nélkül nem megy: együttlét és támogató környezet

Mindez azt jelenti, hogy számos élettani, a szoptatást befolyásoló folyamat optimális alakulásához két alapfeltételnek kell teljesülnie a kezdeti időszakban. Az első, hogy a szülést követően mindvégig (éjjel és nappal is) együtt lehessen anya és gyermeke, a másik pedig, hogy ehhez emberi és szakmai támogatást kapjanak. Ez utóbbi lenne hivatott pótolni azt az évezredeken át meglévő, mára azonban elveszett ‘ellátást’, amit az idősebb asszonyok gondoskodó, körülölelő és tapasztalatokkal teli jelenléte adott a szülő nőnek és családjának.

Domino elv – azaz minden mindennel összefügg

A fenti csak a legfontosabb alapokat tartalmazó tények összefüggnek egymással. Ugyanúgy, ahogy a szülésnél is, a szoptatásba való bármilyen beavatkozás megnöveli egy következő beavatkozás szükségességét, egyre inkább nehezítve a szoptatás sikeres és hosszútávú kimenetelét.  

Mit jelent ez? Nézzünk egy példát, amelyet részleteiben talán sok édesanya ismerősnek talál. Az együttlét a kiindulópont. Ha a baba nem lehet együtt az édesanyjával, akkor finom apró jelzéseit, tátogását, nyelvének dugdosását (még a sírás előtt) az édesanyja nem észleli. Nem kerül mellre, esetleg elalszik vagy heves sírásba kezd, és mindkét esetben elmarad a szopás. Talán valaki az anya körül, meg is jegyzi, hogy az ő babája sem akart szopni, vagy neki sem volt teje, kár kínlódni. Mindez feszültség és kudarcélmény az anyának, aki így lehet, hogy könnyebben elfogadja a cumisüveges etetésre vonatkozó javaslatot. Esetleg megriad, hogy baj van a babájával, vagy elutasítva érzi magát, vagy alkalmatlannak érzi a mellét a szoptatásra. A baba eszik üvegből, aminek a cumi része egy erőteljes inger a számára, alkalmazkodik hozzá a szopási technikájával, ehhez köti a jóllakást és megnyugvást. A legközelebbi mellrehelyezésnél az anya már előre fél az esetleges kudarctól, a baba pedig a cumisüveget várja, a mell puha, kevésbé kiálló érzete frusztrálja és újra sírni kezd. Így nyilvánvalóan könnyebben nyúl az anya újra az üvegért, a baba pedig elfogadja, majd békésen elalszik.  

Ezáltal az anyában megerősödhet az a tévhit, hogy a babája nem tud vagy nem akar szopni, az ő melle nem alkalmas vagy nincs elég teje. Amikor pedig a baba esetleg mégis szopni kezd, akkor lehet, hogy fájdalmat okoz az anyának a cumizavar miatti helytelen technikájából kifolyólag. Ha pedig gyakran marad ki szoptatás és helyette cumisüvegből kap a baba enni, akkor természetesen a tejmennyiség csökkenni fog. Ez újabb nehezítés a szoptatás útjában.

Ez csak egy példa a lehetséges forgatókönyvek közül. Természetesen nem minden esetben történik minden a fentiek alapján. Ez a leírt eset pusztán arra való, hogy lássuk, hogyan függenek össze a szoptatás körüli nehézségek egymással. A fenti példa bármelyik pontján be lehet avatkozni oly módon, hogy az a szoptatás sikerét támogassa. És ha mindez hetekig nem is történik meg, akkor is van még bőven lehetőség a változtatásra. 

Honnan a bizalom, hogy a szoptatás a nehézségek ellenére (megfelelő támogatással) is működni tud?  

Érdemes arra gondolni, hogy a szoptatás a biológiai norma, és ez a tény egyrészt azt is jelenti, hogy a csecsemők legelemibb késztetése az anyamellen való szopás.  Mindig készen állnak arra, hogy visszatérjenek az édesanyjuktól való szopáshoz, csupán az ezt akadályozó tényezőket kell küszöbölni (szeparáció, cumizavar, rossz mellrehelyezési technika, túl sok pótlás, stb.).  Másrészt az anyai test a kisbaba életben tartására van kitalálva, előnyben részesítve az újszülött szükségleteit az anyáéval szemben is. Éppen ezért az élet arra készül, hogy akár extrém helyzetekben is működnie kell a szoptatásnak. Szigorú törvényszerűségek szabályozzák a tejtermelés folyamatát, nem forgandó szerencse kérdése, hogy lesz-e elég tej, még akkor sem, ha összetett folyamatok állnak mögötte. 

Ha készülök a szoptatásra, akkor biztosan gond nélkül fog menni? 

A várandósság alatti felkészülés, a hiteles információk begyűjtése sokat segít az első napokban és hetekben. Már az is óriási támasz, ha például valaki tudja, hogy a fájdalmas szoptatásnak mindig oka van, és ha elkerülni valamiért nem is sikerült, tudja, hogy megfelelő segítséggel, a fájdalom el fog maradni, nem tartozéka a szoptatásnak. Jelentős kapaszkodó az is, ha egy anya tudja, hogy a cumizavar okozta szopási nehézségek kiküszöbölhetőek, ha alternatív etetési eszközt használ, és e tudás birtokában kér segítséget akár már a kórházban. Biztatás egy anyának az is, ha már szülés előtt tudja, hogy ha őt az édesanyja nem is szoptatta, az az ő tejtermelő képességéről nem mond semmit. És talán kevésbé érik váratlanul a kezdeti akár 45-60 perces szopások azt az édesanyát, akinek várandósan volt alkalma arról beszélgetni, hogy egy újszülött az első hetekben mennyi időt tölt szopizással. 

Folytathatnánk a sort. A felkészülés mindenképpen hasznos. Érzelmi hangolódásként és információszerzésként is. 

Önmagában azonban nyilván nem biztosíték a probléma nélküli szoptatáshoz. De nem is ez a cél. Hiszen a szoptatás alakulása sok tényezőn múlik, és ezek közül jó néhányat alig vagy egyáltalán nem tudunk befolyásolni. 

A fontos, hogy az édesanya tudja, hogyan szeretné táplálni a babáját, és ehhez legyen lehetősége minden információt, gyakorlati segítséget és érzelmi támogatást megkapni, hogy a számára és a babája számára adott testi-lelki feltételekből a lehető legoptimálisabbat tudja kihozni. Ebbe beletartozik az is, hogy ha bármikor nehézsége támad, akkor tudja, kihez fordulhat és hogy tudatában legyen, hogy szinte kivétel nélkül minden helyzetben és minden életkorban van lehetőség a továbblépésre a szoptatás szempontjából. 

Röviden tehát, érdemes készülni és sosem késő javítani a helyzeten! 

Verdes Dóra, laktációs szaktanácsadó, szülő-csecsemő konzulens: verdesdora.hu