bábaportré - Lénárd Orsi

Király Katalin szülésznő

Király Katalin szülésznő korábban a Maternity Szülészeti és Nőgyógyásztai Magánklinikán dolgozott. Jelenleg szabadúszó, a Péterfy Sándor utcai kórházban és a Róbert Károly Magánkórház szülészetén kísér szüléseket. Ő beszél most szülésznői hivatásáról, tapasztalatairól és élményeiről.

Nagyon érdekes lehet, hogy hogyan választottad a szülésznői hivatást? Nálad ez hogyan történt?
Egészen kicsi koromtól foglalkoztatott a szülés és születés misztériuma. Nagy érdeklődéssel hallgattam, amikor az ismerősök meséltek a szüléseikről édesanyámnak. Volt egy olyan osztálytársam, akiről tudtam, hogy vákuum segítségével jött a világra, Őt mindig más szemmel néztem, csodabogárnak tartottam e-miatt.
A végső döntést akkor hoztam meg, amikor 1992-ben belopóztam a MÁV Kórház szülőszobájára, és megnéztem egy szülést. Lett is belőle nagy botrány, és egy életre szóló szerelem a szülésznői hivatás iránt. Az egészségügyi szakközépiskola után jelentkeztem a szülésznőképzőbe, amit 1998-ban kitűnő eredménnyel el is végeztem. Ebben az évben kezdtem dolgozni a Kútvölgyi kórház szülőszobáján. Tíz csodás évet töltöttem itt.
2008-ban nekem is megadatott, hogy átéljem a várandósság és szülés élményét: megszületett a kislányom. Nem volt háborítatlan és tökéletes a szülésem, mégis nagyon sokat kaptam ettől a megtapasztalástól. Sokszor megköszönöm neki, hogy megadta ezt nekem …. és azóta is rengeteg mindent.
Tovább olvasom

Bábaportré: Bakóné Gottfried Anikó

Május 5-e van, ami azt jelenti, hogy ma ünnepeljük a Nemzetközi Bábanapot. Szeretettel köszöntöm én is a bábákat és szülésznőket a következő bábaportréval. Bakóné Gottfried Anikó, a Szent István Kórház egykori szülésznője válaszolt kérdéseimre. Anikó jelenleg a Péterfy Sándor utcai kórház szülészetén dolgozik.

Nagyon érdekes lehet, hogy hogyan választottad a szülésznői hivatást. Nálad hogyan történt?
Egészen kiskoromban ismertem egy szülésznőt, aki a falunkban lakott. Mindig érdekes volt őt látni, amikor dolgozni ment. Izgatta a fantáziámat, milyen is lehet a munkája? Gyerekkoromban mondták is viccesen, hogy hosszú ujjaim vannak, épp szülésznőnek való ujjak. Azután egészségügyi szakközépiskolába jártam, és itt 17 évesen a szakmai gyakorlat részeként jelen lehettem egy szülésnél. Nem volt könnyű szülés, egy átlagembert talán elriasztott volna, engem mégis arra ösztönzött, hogy ezt a hivatást válasszam, a nőknek segítsek. Érdekes egyébként, hogy magam is ezen a szülőszobán születtem, ahol tanulmányaim során az első szülést láttam. Ezek után már célirányosan készültem, tanultam, majd felvételiztem, és fel is vettek a szülésznőképzésre.
Tovább olvasom

Bábaportré: Hasilló Ani – 2. rész

Múlt héten olvashattátok a Hasilló Annamária szülésznővel, Anival készült bábaportré előző részét. Ani Egerben és Budapesten, a Róbert Károly Magánklinikán dolgozik. Következzen most a legalább annyira izgalmas folytatás.

A személyes találkozások során hogyan és miben tudod segíteni a kismamákat a szülés közeledtével? Mit javasolsz ilyenkor, mire figyeljenek, és hogyan készüljenek a vajúdásra és szülésre?
A kismamák különbözőek, különböző az igényük is. Természetesen van olyan tájékoztató füzet, szülésről-szoptatásról, amiben általános ismereteket olvashatnak, és az ő igényeik mentén működöm én is. Sok-sok információt kaphatnak az Összhang Egyesületben is, így jócskán van miből „mazsolázni” és az idő előrehaladtával kialakulnak a saját igényeik is.
Tovább olvasom

Bábaportré: Hasilló Ani – 1. rész

A Dúla blog Bábaportrék sorozatában nagy örömömre most egy olyan szülésznőt mutathatok be nektek, aki Egerben a Markoth Ferenc Kórházban és Budapesten a Róbert Károly Magánkórházban is dolgozik. A szülésznői munka mellett IBCLC laktációs tanácsadóként is tevékenykedik mind Egerben, mind a Róbert Károly Magánkórház szoptatási ambulanciáján.

Nagyon érdekes lehet, hogy hogyan választottad a szülésznői hivatást. Úgy tudom ezt elképzelni, hogy egy szép saját szülésélmény vagy egy vonzó személyiségű bába hatására lesz valaki szülésznő. Nálad hogyan történt?
Kiskoromban, 3 évesen gyermekorvos szerettem volna lenni – gondolom azért, mert annyira féltem tőlük, hogy szívesen cseréltem volna velük helyet… Aztán fiatalkoromban, a pályaválasztás idején anyukám postaforgalmi szakközépiskolába szeretett volna íratni, de engem inkább az egészségügy vonzott. Az egri Kossuth Zsuzsa Egészségügyi szakközépiskolába jártam. Az ápolástan szakoktató tanárnőm, Marosvölgyi Györgyné, Kati néni eredeti hivatása szülésznő volt, és olyan nagy lelkesedéssel beszélt a szülésről-születésről, hogy én is beleszerettem. Már 15–16 éves koromban eldőlt, hogy szülésznő leszek, anélkül, hogy egyetlen kisbabát is láttam volna megszületni.
Tovább olvasom

Bábapotré: Kondor Kata – 2. rész

Kondor Katával, a Szent Imre Kórház szülésznőjével készült beszélgetés folytatását olvashatod a Dúla blogon. A beszélgetés 1. részéért kattints ide .

Szerinted mely könyveket érdemes elolvasni a szülés előtt a felkészülés során?
Rengeteg könyv található a könyvesboltok polcain, de sajnos ezek nem mindegyike szolgálja a kismamák épülését… Van egy könyves listám, amiből mindig személyre szabottan szoktam olvasnivalót ajánlani. Általánosságban Stadelmann német bába és Ina May Gaskin könyveit, Michel Odent-t, Sears doktor-t (ő írta az Éjszakai gondoskodás című könyvet – a szerk.), illetve Liedloff Az elveszett boldogság nyomában című kötetét szoktam javasolni. Ezekről azután jókat lehet beszélgetni a mamákkal.
Az apás szülés ma már teljesen általánosnak mondható. Milyen változások történtek még az utóbbi években, amiket a legfontosabbnak gondolsz? Van-e olyan terület, ahol véleményed szerint még változásra lenne szükség?
Nagyon sokat változott a szülőszobák berendezése és a szülészeti hozzáállás, de ennek ellenére azt érzem, hogy még inkább személyre szabott ellátást kellene nyújtani. A nagy esetszám és a nagyfokú medikalizáltság miatt nagyon merev a szülészeti rendszer, és kevéssé tud a családok egyéni igényeinek megfelelni. Ezen a területen még további változásokra lenne szükség szerintem.
Tovább olvasom

Bábaportré: Kondor Kata – 1. rész

Dúla blogon tavaly ilyenkor indult a szülésznőket bemutató Bábaportré sorozat. Most Kondor Katát, a Szent Imre Kórház szülésznőjét mutatom be, aki társaival együtt a Liliom Bábakonzultáció tagja.

Nagyon érdekes lehet, hogy hogyan választottad a szülésznői hivatást. Úgy tudom ezt elképzelni, hogy egy szép saját szülésélmény vagy egy vonzó személyiségű bába hatására lesz valaki szülésznő. Nálad hogyan történt?
Eredetileg erdőmérnöknek készültem – és a családi hagyományoknak megfelelően az is lettem. Már nagy pocakkal diplomáztam, és utána még két gyereket szültem viszonylag rövid idő alatt. Amikor a legkisebb két éves lett, majd Sopronból Budapestre költöztünk, akkor kezdtem el gondolkozni, hogy most mi lesz velem. Az erdészkedés nem igazán működik 3 gyerekkel, Budapesten, ráadásul azt is éreztem, hogy nem ez az én utam. Aztán a sógornőm egy játszótéri beszélgetés során felvetette, hogy tulajdonképpen miért is nem tanulok szülésznőnek? Az ismerősök és barátok ugyanis gyakran hozzám fordultak tanácsért a várandósságuk alatt, illetve akkor is, amikor a kisbabájuk megszületett. Előbb elhessegettem magamtól a gondolatot, hogy 28-29 évesen valami egészen újba fogjak bele, de csak nem hagyott nyugodni a gondolat.
Tovább olvasom

Bábaportré: Bottyán Emese – 2. rész

Most Bottyán Emesével, a Szent Imre Kórház szülésznőjével készült beszélgetés folytatását olvashatod a Dúla blogon. A bábaportré 1. részére, kattints ide.

Update: Emese jelenleg külföldön dolgozik.

Az apás szülés ma már teljesen általánosnak mondható. Milyen változások történtek még az utóbbi években, amiket a legfontosabbnak gondolsz? Van-e olyan terület, ahol véleményed szerint még változásra lenne szükség?
Az apák jelenléte ma már valóban általános. Hogy ez mennyire jó vagy helyén való, nagyon változó, és nagyon egyéni. Azt gondolom, elsősorban azért vannak ott az apák a szülőszobán, mert nincsenek ott a nővéreink, barátnőink, anyáink. Kell egy „kívül álló” támasz, aki segít, aki megvéd. Van olyan férfi, akinek ez maximálisan testhezálló, és van, akinek nagyobb kihívást jelent. Mindenesetre azt gondolom, az együtt-szülés az együtt-gondolkodás és együtt-döntés eredménye legyen.
Tovább olvasom

Bábaportré: Bottyán Emese – 1. rész

Folytatódik a Dúla blogon a szülésznőket bemutató Bábaportré sorozat. Ez alkalommal Bottyán Emesét, a Szent Imre Kórházban dolgozó fiatal, háromgyermekes bábát mutatom be. Emese a Liliom Bábakonzultáció tagjaként tevékenykedik.

Update: Emese jelenleg külföldön dolgozik.

Nagyon érdekes az ember életében, hogy hogyan választ hivatást. Nálad hogy történt? Úgy tudom ezt elképzelni, hogy egy szép saját szülésélmény vagy egy vonzó személyiségű bába hatására lesz valaki szülésznő. Nálad hogyan történt?
Sem a szűk, sem a tág családi és baráti körben nem volt bába, illetve szülésznő. Nem tudom, hogyan és miért, de egész fiatal tini koromtól kezdve „tudtam”, hogy bába szeretnék lenni. Természetes és varázslatos volt számomra a gyermekvárás és a baba megérkezése. Valahogy mindig ezt szerettem volna csinálni: jelen lenni a várandósság és a szülés-születés idején. Saját élményeimre gondolva: sosem féltem a szüléstől! Számomra az olyan, mint a víz, vagy a levegő. Végzett szülésznőként szültem az első fiamat, akit medencevégű fekvés miatt a várt idő előtt császármetszéssel segítettek a világra. Nagyon szerettem volna természetesen szülni, és a császármetszés nagy csalódás volt. Sokat dolgoztam rajta, és ma úgy gondolom, hogy semmi nem véletlen – ez sem. Kellett az utamhoz. Ezután ismertem meg olyan szülésznőket, orvosokat, akiknél szívesen szültem a következő gyermekeimet, és akik mind szakmailag, mind emberileg nagy segítségemre voltak a várandósságaim és szüléseim során.
Tovább olvasom

Bábaportré: Rákóczi Ágnes – 2. rész

Szerinted mely könyveket érdemes elolvasni a szülésre való felkészülés során?
A felkészülésre ajánlott könyvek között vannak igen jók, de az a tapasztalatom, hogy ezekben is találhatók kevéssé használható részek. Ina May Gaskin „Útmutató szüléshez” könyve például kitűnő, de a szüléstörténeteiből kevés állná meg a helyét a magyar viszonyok között. Jónak tartom azután Stadelmann Bába válaszol című kötetét is, és a természetes vajúdásra és szülésre készülve Noll Andrea Nandu újonnan megjelent Vajúdástámogatás mindenkinek című könyvét is. Amire minden szülő figyelmét külön felhívom, hogy ne csak magára a szülésre, hanem az azt követő időszakra is készüljenek.
Tovább olvasom

Bábaportré: Rákóczi Ágnes – 1. rész

A Dúla blog most induló új interjú-sorozatában szülésznőket – avagy bábákat – szeretnék bemutatni. Szüléskíséréseik kapcsán olyan sok fontos tapasztalatot és érzést gyűjtöttek és éltek át, ami nagy segítségedre lehet, ha épp kisbabát vársz. Elsőkét dr. Rákócziné Krämer Ágnest kérdeztem, aki amellett, hogy szülésznő, perinatális és IBCLC vizsgát tett szoptatási szaktanácsadó is egyben, és az István Kórház szülészetén dolgozik.

Nagyon érdekes lehet, hogy hogyan választottad a szülésznői hivatást. Úgy tudom ezt elképzelni, hogy egy szép saját szülésélmény vagy egy vonzó személyiségű bába hatására lesz valaki szülésznő. Nálad hogyan történt?
Sem az egyik, sem a másik. Régen azt mondtam, hogy a véletlen sodort engem erre a pályára, de ma már – az önismereti munkának köszönhetően – sokkal inkább úgy gondolom, hogy a magzati létem és a születésem élménye az, ami miatt a szülésznő lettem. Eredetileg porcelánfestőnek készültem. Aztán egyszer elkísértem egy barátnőmet az egészségügyi iskola csecsemőgondozást bemutató órájára. Az ott látottaktól annyira elvarázsolódtam, hogy hazamenve eldöntöttem, hogy nem megyek Herendre, sokkal inkább az egészségügyi iskolába szeretnék járni. Élveztem a tanulást, és a gyakorlati órákat is nagyon szerettem. Érdekes, hogy a szülészeti gyakorlat akkor még nem fogott meg. Később, amikor a Szabolcs utcai kórházba kerültem, műtősnő szerettem volna lenni. Ennek kapcsán iskolázott be a munkahelyem a szülésznőképzőbe. Gyakorlatorientáltan tanultunk: heti egy nap iskola, a többi napon pedig munka a kórházban. A tanulás tutori rendszerben zajlott, azaz egy szülésznőhöz voltunk beosztva, aki felelt értünk. Ezek az évek és ez a szülésznő, Bruckner Ica meghatározó volt számomra a későbbi szülésznői hivatásom során. Icától nem csak szakmai jártasságot tanultam, hanem emberséget is: azt, hogy hogyan kell a szülő nőkhöz közelíteni és empatikusan bánni velük. Azt is megtanultam tőle, hogy az érzéseket sem kell távol tartanunk magunktól a munkánk során. Az élet szépen terelgetett engem abba az irányba, hogy szülésznő legyek. És azt kell mondjam, ma már el sem tudnám képzelni, hogy mást csináljak.
Tovább olvasom