Csodaszép szülések: Vízben háborítatlanul

Marcsi első babájának, Áronnak a születését már olvashattad a csodaszép szülések sorozatban. Andor is az István Kórházban látta meg a napvilágot – vagyis inkább a holdvilágot. :-)

2008. május 2-án reggel bementem ctg-re ami semmi fájást nem mutatott. Közben simogattam a hasamat és mondtam a kis bentlakónak, hogy holnap meg kellene születnie mert kétnaponta nem tudunk majd bejönni és különben is már nagyon szeretném látni. Utána megvizsgált a szülésznő és közölte, hogy ez bizony 4 centi, ha burkot repesztene, pikk-pakk meglenne. Nem akartam a burokrepesztést, szerettem volna ha magától indulnak a dolgok és még el akartam menni az Ikeába is… De azzal, hogy megvizsgált elkezdtem már érezni a hasamat és a nyákdugó is folyamatosan távozott… Elmentünk ikeázni, de mondta a szülésznő ha bármi van görcsölök, fájok elmegy a víz uzsgyi vissza mert második gyereknél innen már nagyon gyors lehet.

Lejártuk a lábunkat jól bekajáltunk nehogy éhen haljunk szülés alatt :-D. Elmentünk az Árkádba is… férjem egyre idegesebb lett, vettünk muskotályzsályát, málnalevélteát, majd hazamentünk vártunk és figyeltünk… Lefőztem jó adag teát, iszogattam, pakoltam még a szülőszobára is. Este észrevettem valami enyhe furcsa nyomást a hasamban, amit elkezdtem mérni és kiderült, hogy 5 percenként érzem. Férjem is elkezdett türelmetlenkedni, sógornőm hívogatni, hogy menjünk már be de én tök nyugodt voltam… Azért rászántam magam, gondolván ha ott várok nagyobb esélyem lesz az alternatív szobára is.

Lezuhanyoztam majd elkezdtünk készülődni. Felhívtuk a szülésznőt, hogy akkor mennénk… Szegény akkor ért haza és próbálta valahogy a migrénes fejfájását csillapítani… Azt mondta, mérjem még egy kicsit, és ha változatlan menjünk be… Változatlan volt, így bementünk .

Elindultunk… vagyis csak szerettünk volna… Ádám izgalmában nem vette észre, hogy egy fa kicsit közel van a kocsihoz így sikerült az autó komplett elejét letépni… illetve csak félig a másik felét. Férjem próbálta lecincálni, hogy valahogy elindulhassunk – jól el is vágta a kezét… Bedobtuk hátra, és elvergődtünk a kórházig… Ctg-re tettek, majd 11 óra körül újra  megvizsgált a szülésznő, majd burkot repesztett (tartottam tőle de nem volt semmi különös és legalább beindultak a fájások). Legnagyobb örömömre szabad volt az alternatív szoba. Befészkeltem magam a vágyva vágyott kádba. Fájásoknál zuhanyoztam a hasamat, sokkal kevésbé fájt így – erős menstruációs görcseim is fájtak ennyire. Nagyon gyorsan telt az idő sokat nevettünk Ádámmal, égtek a mécsesek…. Háromnegyed egy körül beért a dokim, megvizsgált, addigra 8 centi voltam, de a méhszájam felemásan alakult… A fele már elsimult a másik fele még tartotta magát. Kérdeztem a dokit, hogy még mennyi lehet hátra. Azt mondta, jó esetben egy óra múlva meglesz. Ekkor már hajnali egy volt.

A szülésznő javaslatára négykézláb próbálkoztam pár fájással, hogy így a fejecske a másik oldalt nyomva segíti a méhszáj elsimulatlan felét is a munkában. Közben dokim elindult egy emelettel lejjebb, hiszen még van egy csomó ideje. :-) Hirtelen a fájások nagyon besűrűsödtek szinte összefüggőek lettek, majd elkezdtem érezni, hogy átléptünk a szülés utolsó szakaszába. Szóltunk a szülésznőnek, aki megvizsgált és mondta, hogy próbáljak nyomni… Andor fejecskéje egyből fel is bukkant a kijáratnál! Jót mosolyogtunk, hogy milyen hajas baba, ezek szerint nálunk bejöttek a népi babonák miszerint hajas baba gyomorégést okoz. Áronom tök kopasz volt és nem volt ilyen panaszom.

Gyorsan szaladtak a doki után, hogy jöjjön mert kinn a baba feje… Amikor vissza ért csak pislogott, hogy ez komoly?! :-) Ezután az volt a nehéz, hogy nem szabadott nyomnom a gátvédelem miatt, a fájások maguktól nyomták ki a kis fejét, egyet még nyomtam és kicsusszant a kis teste is. 1 óra 19 perc volt ekkor… (jól sejtettem, a zsinór a nyakára volt tekeredve). Fantasztikus érzés volt! A hasamra tették, nem sírt csak nézelődött, pár perc után elkezdett nyöszörögni mert fázott. Meleg vizet zuhanyoztunk rá, ettől megnyugodott. Egy idő után Ádám elvágta a köldökzsinórt, én megszültem a lepényt, lezuhanyoztam, majd kikászálódtam egy vizsgálatra.

Minden rendben sehol sem repedtem csak egy kis horzsolásom keletkezett. Sokkal könnyebb volt a mozgás is így, pedig legutóbb is csak belső varrataim voltak. Andort lefürdették, megmérték. 3410 gramm és 57 centi volt. Lefeküdtünk az ágyra férjestül szopizni, összebújni, puszilgatni, szeretgetni egymást, így töltöttünk vagy másfél békés órát. Kedves kicsi férjem rengeteg szeretettel halmozott el minket.

Gyönyörű szép élmény volt ez a szülésem, csodálatos élmény volt vízben szülni.

Hálás vagyok a jó Istennek, hogy megadta ezt az élményt, hogy ilyen drága gyermekeket adott ilyen társat… Annyit imádkoztunk, hogy minden rendben legyen, mégis állandóan csak aggódtam meg hitetlenkedtem… Hálás vagyok az én drága férjemnek, hogy mellettem volt és szeret.

Olvass még több szüléstörténetet a Dúla blogon!

Iratkozz fel a hírlevélre!

1 hozzászólás

  1. picur12 2011. július 18. hétfő at 23:29 - Reply

    Nagyon szép történet :) Én is szeretném majd így átélni, gratulálok a gyönyörű babához és sok sok boldogságot meg egészséget kívánok az egész családnak!

Szólj hozzá!

ÍRJ NEKEM!