Mariannt korán, várandóssága 15. hetében ismertem meg. Készültünk a szülésére, és olyan jó most olvasni, hogy úgy sikerült minden, ahogy szerette volna.
A szülésem, azt hiszem nem túlzok, ha azt mondom, hogy maga volt a csoda! Minden, de minden úgy alakult, ahogy előre készültem, terveztem. Jó érzés, ha arra gondolok, tényleg nincs lehetetlen, ha az ember-minden kétséget kizárva-igazán hisz valamiben.
Hétfőn kezdődtek a fájások délután, de ezek inkább kószának mondhatóak, és örültem is neki, mert már nagyon-nagyon szerettem volna a kisfiamat látni. Így a vége elég nehéz volt már – inkább lelkileg, mint fizikailag. Nem gondoltam volna, de kezdtem megbarátkozni a gondolattal: én már örökre így maradok… Este még kivettünk egy filmet is, közben végig tudtam, fájásaim vannak, de nem olyan vészesek. Aztán 11 körül lefeküdtünk aludni. Na akkor már nem tudtam pihenni, mert éreztem, hogy egyre hosszabbak és fájóbbak a kontrakciók.
A szülésznőt éjfél körül hívtuk, hogy a fájások már egy órája 5 percesek. Azt mondta, menjünk be, és hívjuk fel majd onnan. Hajnali 1 körül indultunk itthonról, és negyed 2-kor értünk oda. Megvizsgáltak, és hívták a szülésznőt. Az alternatív szobában voltam, teljes hajnali csend, gyertyafény, fürdőkád nyugtató zene – pont ahogy szerettem volna.
Tovább olvasom
Szombat hajnali negyed 6 körül keltett Betti azzal a hírrel, hogy ezek szerinte már igazi fájások. Az ezt megelőző néhány nap leginkább izgatott várakozással telt, mert nem tudtuk mikor dönt úgy a baba, hogy útnak indul. A fájások ugyan erősek voltak és nem hagyták aludni, de még nem voltak rendszeresek, így aztán még sokáig csak feküdtünk az ágyban és arról beszélgettünk, hogy vajon milyen lesz a szülés és persze, hogy milyen lesz majd a kis jövevény. Ahogy jött a reggel, felkeltünk és reggeliztünk egy bőségeset, majd leginkább csak vártunk és vártunk. A fájások pedig nem lettek rendszeresebbek kora délutánig sem. Így aztán elmentünk ebédelni még egy utolsót, mivel a babával jóval nehezebb lesz majd étterembe járni. Ebéd után pihentünk egy kicsit, de leginkább felfokozott várakozással teltek az órák. Majd szép lassan este lett és a fájások szépen lassan erősödtek és kezdtek rendszeresek lenni. Hívtuk a szülésznőt, aki azt tanácsolta, hogy Betti vegyen egy meleg vizes fürdőt, készülődjünk össze aztán majd meglátjuk. De addigra természetesen már minden elő volt készítve. A fürdőtől a fájások egyre erősebbek lettek és mindketten úgy éreztük, hogy itt van már az idő. Újra felhívtuk a szülésznőt, Molnár Gabit, és elindultunk a Szent Imre Kórházba. Mindössze húsz perc alatt beértünk.
2010-ben már harmadik alkalommal lesz Nemzetközi Babahordozó Hét szerte a világon, így Pécstől Miskolcig, Győrtől Csíkszeredáig is. A rendezvényeken a babahordozásé, a kötődő nevelésé, a válaszkész gondoskodásé és a természetes babagondozásé a főszerep.