Várandósság

Hallgass a belső hangra! – 2. rész

Az Andrek Andrea pszichológussal készült interjú második részéből megtudhatod, milyen is az „elég jó szülő”, és azt is, hogy kihez fordulj lelki támogatásért és jó tanácsért, ha elbizonytalanodsz a várandósság, a szülés és a gyermekágy körüli időszakban. (Az első részért, ha nem olvastad volna, kattints ide!)

Hallgass a belső hangra!

Mi van az „ellentáborral”, amelynek hangadói ellentétes érveket zúdítanak ránk?

Nem egyetlen út van, és nem egyetlen megoldás! Létezik egy kifejezés: „elég jó szülő”. Nem kell tökéletesnek lenni, csak elég jónak. Nem minősíti senki anyaságát, hogy például hüvelyi úton szült-e, vagy császárral, hogy szoptat-e, és ha igen, mennyi ideig. Számos oka lehet annak, hogy egy nő miért nem tud szoptatni, de ettől még lehet jó anya, ugyanis sok egyéb módon lehet szeretet adni!

Tovább olvasom

Hallgass a belső hangra! – 1. rész

Nem könnyű ma kismamának lenni. Kínzó kérdéseinkre, félelmeinkre sokszor a külvilágtól várjuk a választ, a sokszor ellentétes tanácsok pedig vég nélkül zúdulnak ránk. Elbizonytalanodunk. Pedig ha a kérdés bennünk van, a választ is gyakran ott kell keresni.

A szülők, pláne a kismamák ma főképp könyvekből és az internetről informálódnak a terhességről, szülésről, a nevelés kérdéseiről – mindent tudni szeretnének. De vajon hogyan jutottunk  el idáig, amikor korábban (és az egyes tradicionális társadalmakban még ma is) minden valahogy magától értetődőbb, természetesebb volt? Andrek Andrea pszichológus szerint ennek több oka van.

Nem könnyű kismamának lenniEgyrészt tapasztaljuk, hogy a mai nőknek általában kevés tudásuk és tapasztalatuk van az anyává válás folyamatáról, míg például egyes kultúrákban a kislányok aktívan részt vesznek kisebb testvéreik nevelésében, akár még a születésüknél is jelen vannak. Másrészt egész életünkben azt tanuljuk, hogy hogy nem értünk a testünkhöz, vagyis általában egy hozzáértő – ám kívülálló – embertől várjuk, hogy megmondja: hogy vagyunk, mit tegyünk. Harmadrészt: míg korábban a nő feleség és anya volt, most – akár még a terhessége alatt is – több fronton kell helytállnia. És itt van még egy dolog: éveket töltünk azzal, hogy ne legyen gyerekünk, majd ha eljött az idő, gombnyomásra „rendeljük” a tökéletes babát. Görcsösen törekszünk a tökéletességre, igyekszünk „képben lenni”, mindent elolvasni, sok helyről tájékozódni – aztán elbizonytalanodva állunk az információk sűrűjében.

Tovább olvasom

A várandósság körüli gondolataink

Anyává válni az egyik legfelkavaróbb és legmeghatározóbb tapasztalat egy nő életében. A legtöbben tiszta szívből vágyunk rá, és szinte mindent megadnánk érte, hogy kisbabánk legyen. Amikor aztán a gyermek utáni vágy teljesül, és a két kék színű csík megjelenik a teszten, mégis olyan furcsán érezzük magunkat. „Hogyan is lesz ezután?” – merül fel a legfontosabb kérdés. A várandósság tényének bizonyossága átalakít: testileg, lelkileg. Szembesít önmagunkkal, jelenünkkel és múltunkkal, de családunk és felmenőink élettörténetével is.

Várandósan

Tovább olvasom

Magdi barátnőm, a 11 gyerekes családanya

Magdival kislánykorunk óta vagyunk barátnők. Az élet hol közelebb visz, hol távolabb sodor minket egymástól, de karácsony közeledtével minden évben összejövünk – ez már hagyomány. A karácsonyi  találkozónkon mondta el, hogy várandós, és a nyolc (!) fiú és két kislány után újra kisbabát vár. Július 3-án hajnalban aztán megszületett Erzsébet baba.

[fusion_builder_container hundred_percent=”yes” overflow=”visible”][fusion_builder_row][fusion_builder_column type=”1_1″ background_position=”left top” background_color=”” border_size=”” border_color=”” border_style=”solid” spacing=”yes” background_image=”” background_repeat=”no-repeat” padding=”” margin_top=”0px” margin_bottom=”0px” class=”” id=”” animation_type=”” animation_speed=”0.3″ animation_direction=”left” hide_on_mobile=”no” center_content=”no” min_height=”none”]

A Nők Lapjában is szerepeltek, még "csak" 9 gyerekkel
Pár éve a Nők Lapjában is szerepeltek, itt még „csak” 9 gyerekkel

Tovább olvasom

Vali kismamanaplója: 6-7. hónap

Vali a 6. hónapbanA hétfői nappal betöltöttem várandósságom 30. hetét. Valamiért ez számomra amolyan bűvös szám, már ami a terhességet illeti, innentől kezdve már a visszaszámlálás kezdődik. :) Már számolnék is visszafelé… Egyre nehezebbek a napok, hatalmasra nőttem – legalábbis a pocakom, nem is nagyon akarják elhinni rólam, hogy nem májusban szülök, csak júliusban. Amúgy meg ingadozó a közérzetem, van, hogy tökéletesen jól és fitten érzem magam, pörgök egész nap, máskor viszont megmozdulni is nehezemre esik. Szerencsére elfoglaltság akad bőven, és ez elvonja a figyelmemet is a nyűgjeimről.

Tovább olvasom

Vali kismamanaplója: 5. hónap

26 hetesek vagyunk. A blogírással kicsit elmaradtam, annyi minden volt mostanában. Munka, tanulás, betegség, utazás… De most már vége a munkának, március végével befejeztem. Elég volt, sok is volt. Lilivel még végigdolgoztam a várandósságot, jól is esett, nem éreztem tehernek. Meg igazán azt sem tudtam, mi vár rám. Nem mintha most tudnám, de talán több sejtésem van róla, meg most nem ringatom magam abba a hitben, hogy fel tudok rá előre készülni. :) És ami talán leginkább megváltozott, hogy most lélekben is fel akarok készülni, jobban rá akarok hangolódni a picire, és ehhez lassítanom kell az amúgy igen pörgős életemen. Hozzáteszem, az sem elhanyagolható különbség az előző várandósságomhoz képest, hogy most jóval nagyobb a pocakom, és – vagy emiatt, vagy talán ettől függetlenül – rosszabbul bírom a fizikai terhelést (például a lépcsőzést, emelkedőket kifejezetten), és a hosszadalmas egy helyben ülést is, amit a munkában nem igazán tudtam elkerülni.

Tovább olvasom

Vali kismamanaplója: 4. hónap

Túl vagyunk már a 4. hónapon is, egész pontosan 20 hetes vagyok. Kicsit ellentmondásos érzéseim vannak ezzel kapcsolatban: egyszer úgy érzem, hogy rohan az idő, és máris félidőnél tartunk, máskor meg olyan távolinak tűnik még a szülés, mikor végre megismerhetem Őt. Egyre többször eszembe jut a szülés: a félelmek, a régi félelmek, az előző tapasztalatok… Ugyanakkor nagyon várom, amikor végre megláthatom és magamhoz ölelhetem… Kavarognak bennem az érzések és gondolatok. Érzem, hogy még mindig túlzottan hat rám az orvosi tekintély. Talán már nem annyira, mint régen, mikor majdhogynem fenntartás nélkül elfogadtam, ha az orvosom megmondta, mit hogyan kell (persze az az orvos, akiben megbíztam, de akkor is…). És most már tudatosulnak is bennem ezek a reakciók. De azért még mindig nem hittem el teljesen, hogy tudok szülni. Hiszen legutóbb „nem is tudtam”, császároztak. Most igyekszem még tudatosabban készülni, mint Lilinél tettem, és igyekszem elhinni, hogy menni fog. Minden nő tud szülni! Nagyon örülök, hogy találtam egy számomra szimpatikus kismama-jógát is, ami önmagában is segít befelé – magamra és a babára – figyelni, de egy külön plusz, hogy az oktató – édesanya és a védőnő is egyben – nagyon sok lelki segítséget ad a szülésre való felkészüléshez.

Tovább olvasom