gyermekágy

Nem könnyű ma kismamának lenni. Kínzó kérdéseinkre, félelmeinkre sokszor a külvilágtól várjuk a választ, a sokszor ellentétes tanácsok pedig vég nélkül zúdulnak ránk. Elbizonytalanodunk. Pedig ha a kérdés bennünk van, a választ is gyakran ott kell keresni.

A szülők, pláne a kismamák ma főképp könyvekből és az internetről informálódnak a terhességről, szülésről, a nevelés kérdéseiről – mindent tudni szeretnének. De vajon hogyan jutottunk  el idáig, amikor korábban (és az egyes tradicionális társadalmakban még ma is) minden valahogy magától értetődőbb, természetesebb volt? Andrek Andrea pszichológus szerint ennek több oka van.

Egyrészt tapasztaljuk, hogy a mai nőknek általában kevés tudásuk és tapasztalatuk van az anyává válás folyamatáról, míg például egyes kultúrákban a kislányok aktívan részt vesznek kisebb testvéreik nevelésében, akár még a születésüknél is jelen vannak. Másrészt egész életünkben azt tanuljuk, hogy hogy nem értünk a testünkhöz, vagyis általában egy hozzáértő – ám kívülálló – embertől várjuk, hogy megmondja: hogy vagyunk, mit tegyünk. Harmadrészt: míg korábban a nő feleség és anya volt, most – akár még a terhessége alatt is – több fronton kell helytállnia. És itt van még egy dolog: éveket töltünk azzal, hogy ne legyen gyerekünk, majd ha eljött az idő, gombnyomásra „rendeljük” a tökéletes babát. Görcsösen törekszünk a tökéletességre, igyekszünk „képben lenni”, mindent elolvasni, sok helyről tájékozódni – aztán elbizonytalanodva állunk az információk sűrűjében.

Tovább olvasom