És hullott az eső… – A gyermekágyi depresszióról

Brooke Shields a "Kék lagúna"-banBrooke Shields könyvét olvasom.  A Kék lagúna című filmben játszott egykor, ami a ’80-as években, kamaszkorom idején nagy siker volt. Nem tudom, ha most megnézném, milyen hatást váltana ki belőlem, de annak idején nagyon tetszett, emlékszem.  A hajótörött fiatalok életét idilli környezetben bemutató romantikus film megmozgatta a fantáziámat. Máig élénken él emlékezetemben az a jelenet, ahol Emmeline (Brook Shields) lányból nővé serdülésének jelét, a menstruációs vérzését először észleli magán. Nem tudja mi ez, és mit jelent, és eléggé megrémül tőle. Barátja, Richard előtt is óvja, félti a titkát. Érdekes, hogy a később megszülető gyermekükre már nem emlékszem ennyire élesen.

Brook Shields és a szülés utáni depresszió

És hullott az esőBrook Shields nemrég könyvet írt. Nem a filmbéli, hanem valódi anyává válásának történetét. Tetszik, ahogy ír, könnyeden és olvasmányosan. Hiába talál rá élete párjára, nem születik sokáig kisbabája. Lombik módszer segítségével végül megfogan kislányuk, és boldog várandósság hónapjai következnek. A szülés azonban nem úgy sikerül, ahogy szerette volna, hiszen mint minden nő, Brooke is természetes szülésre vágyott. A császármetszés leírása nagyon életszerű, szinte látom a személyzetet és a műtőt, ahogy a könyvet olvasom. A császármetszés után végre magához ölelheti kislányát, de valami teljesen érthetetlen és szokatlan dolog történik vele: nem boldog. Helyette kétségbeesést és önvádat érez, és egyre csak sír és sír.

Nem lehetett könnyű a szülés utáni lehangoltságát megírni és újraélni, de azt hiszem, sok anyának segített ezzel a könyvvel. A gyermekágyi depresszióról olyan kevés szó esik, holott egyes statisztikák szerint szülés után a nők 12%-a találkozik a jelenséggel. Brooke Shields könyve egyrészt a gyermekágyi hangulatzavar érzékletes leírása, másrészt reményt is ad: a színésznő küzdelmét és történetének jóra fordulását is az olvasó elé tárja.

Ki segíthet gyermekágyi depresszió esetén?

Ha szülés után te is huzamos ideig lehangoltnak, sírósnak és boldogtalannak érzed magad, mindenképp kérj segítséget. Beszélgess pároddal, családtagjaiddal, barátaiddal, dúláddal, és ha úgy érzed, ez nem elég, akkor nem szégyen máshonnan is segítséget kapni. A szülés utáni tartós lehangoltság, depresszió nagyon megterhelő neked, és az egész családnak, ezért mihamarabbi kezelést igényel. Budapesten több helyen is foglalkoznak szülés körüli hangulatzavarok gyógyításával. Ilyen például a Perinatus Alapítvány vagy a Vadaskert Alapítvány, ahol jól felkészült szakemberek fogadják a hozzájuk forduló anyákat és családokat – kisbabájukkal együtt.

Szülés utáni depresszió – hasznos oldal a Facebook-on

A neten barangolva találtam rá egy olyan Facebook oldalra, ami a szülés utáni depresszió nevet viseli, és ebben a témában gyűjt és oszt meg híreket, cikkeket, tudnivalókat. Az oldal gazdája Noémi, aki személyes érintettsége okán is nagyon fontosnak tartja, hogy a szülés utáni depresszióról minél több és valós információ jusson a családokhoz és a köztudatba. Őt kértem meg, hogy foglalja össze azokat az alapvető dolgokat, amiket erről az agyonhallgatott, ámde annál gyakoribb problémáról, betegségről tudnunk kell. Saját megéléséről, tapasztalatairól is írt a Dúla blog oldalán. A szülés utáni depresszió az anyák durván 10-15%-át érinti. Minden 10. anya érintett, gondolj bele! Fontos tudni, hogy a szülés utáni depresszió nem úri huncutság, hanem betegség, ami gyógyítható, amivel ugyanúgy törődni kell, mint egy megfázással vagy egy gyomorrontással. Szerencsés esetben persze akár otthon is ki lehet kúrálni (bár nem tudom, mennyi sérülés marad utána, és hogy azokkal később hogyan lehet együtt élni), de jobb szakemberhez fordulni. Jó eséllyel nincs két nő, aki egészen pontosan ugyanúgy éli, élte meg a szülés utáni depressziót. Vannak enyhébb, és komolyabb esetek. Nincs recept arra sem, hogy kik lehetnek veszélyeztetettebbek: éppen úgy érinthet művelt, jó életkörülmények között élő és kevésbé művelt, akár kifejezetten szegény körülmények között élő anyákat is.

Ha a lehangoltság nem múlik el pár nap, maximum 1-2 hét alatt, ha a tapasztalt rosszkedv más, vadabb, felfokozottabb, mint amit szülés előtti életünk során egy-egy nem annyira jól sikerült napon tapasztaltunk, ha folyamatos aggódás köt gúzsba minket (leginkább a babánkkal kapcsolatban), ha a fáradtság ellenére képtelenek vagyunk aludni, ha drasztikusan megváltoztak az alvási szokásaink (olyannyira, hogy ez egyáltalán nem írható az amúgy éjszaka békésen alvó csecsemő számlájára), ha minden ok nélkül mellőzöttnek érezzük magunkat – akkor kezdhetünk arra gyanakodni, hogy bizony itt szülés utáni depresszióról van szó. Még egyszer: nincs pontos recept az öndiagnózisra! De ha úgy érzed, hogy érintett lehetsz, legjobb, ha segítséget kérsz! Sajnos a közvetlen környezet nem feltétlenül tud releváns segítséget nyújtani. Általában nem értik, hogy mi történik benned. Ideális esetben viszont legalább annyit tudnak segíteni, hogy elvisznek szakemberhez, hogy addig vigyáznak a porontyra, és egyszerűen csak támogatnak, melletted állnak. Nincs recept arra sem, hogy mi fog történni a második, többedik gyerek esetén. Egyáltalán nem biztos, hogy újra elő fog fordulni, de persze sajnos nem kizárt. Sok olyan véleményt olvastam, mely szerint azért megnő az esélye az újbóli előfordulásnak, de egyrészt erről megoszlanak a vélemények, másrészt bőven akad ellenpélda is. Ne feledkezzünk meg itt arról sem, hogy bizony a szülés utáni depresszió az apákat is érintheti, nagyjából majdnem ugyanolyan arányban, mint a nőket. Ne gondoljuk, hogy ha egy újdonsült apa lehangolt, nem tud mit kezdeni magával, akkor egyszerűen csak duzzog, mert egy újszülött „kitúrta a helyéről”. Ők ilyenkor éppen úgy segítségre szorulnak, mint egy szülés utáni depresszióval érintett anya.

Fú, saját tapasztalat… Nem vagyok követendő példa, én nem fordultam pszichológushoz – pedig akkor is, azóta is azt érzem, kellett volna. Szóval nem, ezt ne utánozza senki. :-) Nehezen jöttem rá, hogy ez bizony több, mint a hormonok egyszerű játéka. Természetesen elkezdtem keresni a házi gyógymódokat – de ésszel! Ne dőlj be semminek, ami nem tűnik picit sem ésszerűnek, ne higgy csodaszereknek! Találtam olyan információt, ami szerint depresszió (nem csak szülés utáni, hanem úgy általában) esetén bizonyos anyagokra nagyobb szüksége van a szervezetnek. Én elkezdtem halolaj kapszulát szedni. Nem, nem múlt el tőle semmi, de könnyebb lett átlátni, átgondolni a helyzetet. És ekkor akadtam rá egy könyvre, Ulrike Schrimpf: Wie kann ich dich halten, wenn ich selbst zerbreche? című könyvére. Magyarul nagyjából így fordítanám: Hogyan tarthatnálak, mikor magam is szétesek? Azonnal megrendeltem, és alig vártam, hogy végre elkezdjem olvasni. Az amúgy is álmatlan éjszakáim végre egy fokkal értelmesebben teltek. :-) Ulrike a saját történetét írta meg, és közben megtudtam, hogy bizony Németországban sem sokkal fényesebb a helyzet, mint nálunk. (Ulrikének egyébként most, május 6-án született meg a harmadik gyereke. Nagyon drukkolok neki, és kíváncsi vagyok, hogy megússza-e most „épp bőrrel”. Az első gyereke után nem lett depressziós, a második után igen. Szerintem megérdemli, hogy a harmadik csupa boldogságot hozzon neki.)

Németországban is meglehetősen agyonhallgatott téma a szülés utáni depresszió. Nem igazán foglalkoznak vele a női magazinok, a csacsogós tévéműsorok. Micsoda nagy csapda, hogy a kirakat mindenhol csak csupa rózsaszínnek mutatja az anyaságot! Nagy különbséget láttam abban, hogy egy német nőnek mennyire természetes mindezek ellenére is pszichológushoz, szükség esetén pszichiáterhez fordulni. Hiszen beteg, tehát szaksegítségre van szüksége. A könyv kapcsán rájöttem, hogy óriási segítség, ha az ember akár egyszerűen csak azt látja, hogy nincs egyedül ezzel a problémával. Hogy nem én vagyok az egyedüli hülye lúzer anya a világon, sőt! Valójában egyáltalán nem is vagyok hülye lúzer anya, hisz ez nem valamiféle ügyetlenség, nem rajtam múlik, ez tényleg betegség! Ahogy soha senki nem néz hülyének valakit, aki influenzás lesz – hát pont így van ez a szülés utáni depresszióval is. Ebben nem csak a könyvek, hanem a közösségek is tudnak segíteni. Jó volna, ha – mint ahogy erre külföldön sok példa van – lennének itthon is (ön)segítő csoportok. Ezért gondoltam rá, hogy elindítok egy egyszerű kis oldalt a Facebook-on, csak hogy legyen egy felület, ahol aktuálisan érintett és túlélő anyák találkozhatnak.

Olvass még a gyermekágy történéseiről a Dúla blogon!

Iratkozz fel a Dúla blog hírlevelére!

Szólj hozzá!

ÍRJ NEKEM!