Nagyszerű érzés dúlaként természetes, háborítatlan szülési-születési folyamatot kísérni! Most is ebben lehetett volna részem, ha Nimródnak nem lett volna olyan sietős kifelé – ráadásul farral kifelé – az útja. 5 perccel a megszületése után értem be a kórházba. Ugyanakkor így is részese lehettem annak az örömnek, hogy természetes úton születhet meg egy farvégű testhelyzetben lévő kisbaba. Isten hozta őt!
Petrának sikerült, amit a legtöbb helyen szinte lehetetlennek tartanak: a két császármetszés utáni hüvelyi szülés! Nem volt könnyű dolga, hiszen komoly emberi és protokoll-adta akadályokat kellett leküzdenie, ráadásul még az idővel is versenyfutásban volt. De egészen biztosan megérte: az a pillanat, amikor a kicsi Lehel kibújt, az egész családnak felejthetetlen!
2011.09.16-án egy szép péntek este megérkezett Fésűs Lehel 3840 gr-al, 56 cm-esen.
Sikerült a VBA2C (2CSUSZ :D ), vagyis megtapasztalhattam a természetes szülést 2 császár után. Borzasztóan hálás vagyok dr. Ujvári Attilának, aki rengeteget csatázott értünk, és végig biztonságot árasztó, derűs és csendes volt, a dúlámnak Werner Katinak, aki mindig tudta mire van szükségünk és velünk volt, biztatott, segített bennünket végig, és persze Janinak, a férjemnek, akinek a támogatása nélkül nem tudtam volna végigjárni ezt a rögös utat, aki még a tolófájások közben is meg tudott nevettetni és persze Lehelnek, aki velem együtt küzdött és azóta csak szopik, alszik, mosolyog és ezek kombinációja.
Ahogy a császármetszések száma egyre emelkedik a világban és hazánkban is (ma 33% körül tartunk Magyarországon), egyre fontosabb kérdés az édesanyák számára, hogy van-e lehetőség a következő babánál a hüvelyi szülésre? A napokban egy orvosi konferencián jártam, ahol szintén ezt a témát járták körül, és a válasz a legtöbb szakértő értelmezése szerint egyértelmű igen volt. Számadatokkal is alátámasztott tény, hogy az édesanya és a születendő kisbaba testi-lelki egészségének is kedvezőbb a császármetszés után a hüvelyi szülés megkísérlése. Ennek sikeressége persze több dologtól is függ – az ezzel kapcsolatos cikket itt találod a Dúla blogon.
Azt gondolom, sokat tanulhatunk egymás szüléstörténeteiből is. Évi is megírta, hogyan készült első, császármetszéssel született kislánya után a kistestvér érkezésére. Tanulságos utat járt be – sokaknak segítségére lehetnek tapasztalatai.
Nemrég szültem meg második kislányomat Dékány Ágnessel. Hálás vagyok a sorsnak, hogy hozzá vezérelt, és örökké hálás leszek neki, hogy teljesülhetett a vágyam!!!
Miután az első szülésem 2 évvel ezelőtt császárral végződött (ami minden bizonnyal teljesen jogos volt – farfekvés, gyenge fájások stb., de számomra mégis elég nagy csalódás és kudarcélmény volt), a második szülést “tiszta lappal, új csapattal” képzeltem el. És tudtam is, hogy meg fogom találni a megfelelő segítőket. Nem hajszoltam a dolgot, nem tervezgettem annyira a szülésemet, mint első alkalommal, próbáltam „elengedni” az egészet, nehogy megint kudarc érjen. Pedig a második kislányom szépen, időben befordult.
Drága kicsi lány, megszületett, itt van. Szüleivel kétféle szülésre készültünk – Míra ugyanis farfekvésben kívánkozott világra jönni. Nem hiába szerepelt terveinkben a normál hüvelyi szülés is – sikerült! Édesanyja gondos készülődése és bátorsága meghozta gyümölcsét. …
Ezt a szüléstörténetet V-nek ajánlom, aki egészen hasonlókat élt át, mint Márta. Gondos készülés, felhőtlen várandósság és aztán a faros fekvésű magzat miatt császármetszés. Ilyen szép császármetszéses történetet azonban még nem olvastam…
Várandósságom édes hónapjai után magabiztosan készültem a szülésre. Újra és újra elképzeltem, ahogy a csupasz kis test kicsusszan belőlem, és még lüktető köldökzsinórral fekszik hasamon ragacsos melegségével. Biztos voltam benne, hogy minden rendben lesz.
Az utolsó hónapban azonban kisbabám még mindig kitartóan ült pocakomban. Ez eleinte csak orvosomat aggasztotta, aki – mint első szülés – farfekvés esetén a császármetszést javasolta. Én biztosan éreztem, hogy kislányom tudja, mi a dolga, és ha eljön az ideje, befordul a „hivatalos” pózba. De a valóság békénket tapintatlanul megzavarta – a 37. héten a fordítási procedúra fenyegetett. Doktornőm türelmes volt és a határidőt a lehető legtovább tolta – anyai szívem minden nappal újabb reményt érlelt – de a döntést végül nem kerülhettük el. Eszem és szívem csatájában férjem is szívem pártjára állt. Az eljárás mellett szóló minden orvosi érv felett végül győzött a nehezen magyarázható belső tanács – ez a gyermek csak bizalmat kér, egyéb segítséget nem.
