Lizike az egyik budapesti kórház szülészetén jött a világra. Elfolyt a magzatvíz, bementek a kórházba. A szülést nem indították meg, hanem egy pár órás várakozás után magától elindult szépen a folyamat. Ebben a kórházban gyakran alkalmazzák az epidurális érzéstelenítést, az édesanya is kért és kapott, aztán megszületett a kicsi lány. Olvasd el, hogyan!
Zsanett két szüléstörténetet küldött. Az első szülés mióma miatt tervezett császármetszéssel történt, de nem programcsászárral: a vajúdás beindult szépen magától. Zsanett a második várandósága idején dúlát választott magának, császármetszés után természetes úton született – ide kattintva el is olvashatod, hogyan.
Már a terhességem alatt szólt az orvosom, hogy a mióma műtétem miatt csak császáros szülésem lehet. Ezen egy kicsit elkeseredtem, mivel apával már elterveztük, hogy apás szülés lesz, és szerettem volna kipróbálni a labdát, kádat is a vajúdás alatt. De persze beletörődtem, mert sajnos abban a városban, ahol laktam, más orvos sem vállalt volna.
2007. 09. 23-án elkezdtem „barnázgatni”. Sejtettem, hogy talán a nyákdugó fog távozni, de persze biztos nem voltam benne. Igazam lett, estére tényleg távozott. Gondoltam, hogy már túl sok nem lehet vissza, ezért nekiláttam az utolsó simításoknak. Másnap a „barnázgatás” megint elkezdődött ezért felhívtam az orvosom, hogy ez normális-e? Azt mondta, hogy nyugodjak meg, ilyen lehet, ha viszont véreznék vagy a magzatvíz folyna, irány a kórház. Ez a nap is eltelt, nem történt semmi. Éjjel alig tudtam aludni – mintha éreztem volna, hogy valami már elkezdődött. Hajnalban kimentem wc-re és akkor vettem észre, hogy már nem „barnázgatok”, hanem vérzek, de nem erősen. Zuhany, rendbe tettem magam, majd felébresztettem apát, hogy talán be kéne menni a kórházba.
Andrea kisbabája szempszögéből írta meg szüléstörténetét a Dúla blogra. Kedves Andrea, köszönöm az írást!
Október 23-a van… Nem vagyok álmos, hallom, Anya és Apa is fent vannak, jól érzik magukat. Apa nővérével, és párjával beszélgetnek kamerán, és nevetnek! Én is jól érzem magam, mert hallom a hangjukat és Anyukám szívverését, ami mindig megnyugtat. De mégis olyan furcsa érzésem van, mintha indulnom kellene valahova, csak azt nem tudom, hogy hova… Kicsit félek, de érzem, történni fog valami… Ahogy telik az idő, egyre jobban elfog ez az érzés, már nem is tudok mindig figyelni, Apa és Anya nevetésére. Már majdnem éjfél, de ők még mindig jól szórakoznak, de azt hiszem, Anya is észrevett valamit, mert hirtelen begörcsölt a hasa, és talán az engem körülölelő magzatvízből is szivárgott egy kicsit, de ezt Anya ekkor még nem sejtette…
Adrienn a várandósság hónapjai alatt vette igénybe dúla segítségét, amikor részt vett az általa vezetett csoportos szülésfelkészítőn. A szülésre azután férje kísérte el, és mindkettőjüknek hatalmas élmény volt a szülés: „Soha semmi nem tudja ezt az érzést pótolni. Ha megkérdezik tőlem, hogy milyen volt szülni, én mindig azt mondom, hogy csodás, és alig várom, hogy megint szülhessek.” – írja. De jó is ez! :-)
2011 júniusában összeházasodtunk a párommal és gőzerővel rá is álltunk a baba témára. Én 26 éves vagyok és sclerosis multiplexes. Dönteni kellett, kezelés vagy baba…hát persze, hogy baba! :) Kétszer próbálkoztunk és szeptember 11-én a kezemben tartottam a pozitív tesztet. Nagyon boldogok voltunk, az egész család örömmel várta a pici babánkat, az első unokát. A várandósság nagyon jó hatással volt rám, főleg az egészségi állapotomra, minden zökkenőmentesen zajlott. Nem fogadtunk orvost, mert hinni akartam abban, hogy súlyos tízezrek nélkül is világra lehet hozni egy babát. Jártunk szülés felkészítő tanfolyamra, várandós klubba, amit karitatív módon egy dúla szervezett a városunkban. Nem készítettem ugyan szülési tervet, de a kistestvér már így fog megérkezni és remélhetőleg háborítatlanul.
Fájni fog a szülés? Hogyan fogom bírni a vajúdás alatti méhösszehúzódásokat? Milyen szülés alatti fájdalomcsillapítás létezik? Mit fogok érezni a kitoláskor?
Azt hiszem, ez az a téma, ami minden várandós édesanyát érdekel. A szülési fájdalomról mindenki hallott, a többedszer szülőknek pedig saját tapasztalatuk is van erről a testi érzetről. A kismamák véleménye ráadásul eltér, hogy a természetes módszereket vagy a gyógyszeres fájdalomcsillapítást részesítik előnyben.
A vajúdáskor érzett fájdalmat az egyre erősödő méhösszehúzódások és a méhnyak tágulása együttesen okozzák. A méh izmai megfeszülnek és keményen dolgoznak, miközben a méhszáj is kitágul, hogy végül megszülethessen a várva várt kisbaba. A kitoláskor a hüvely tágulása, illetve a medencefenék és a gát területének feszülése okozza a fájdalmas érzést. Ugyanakkor kivételes is ez a fájdalom, mert nem betegséget, hanem a női test csodás életadó képességét jelezi.
Nóra kisbabája császármetszéssel született. Megint egy szüléstörténet, ahol nem a történéseken, hanem az érzéseken a hangsúly. Kedves Nóra, köszönöm, hogy megírtad.
Nem is olyan könnyű elkezdeni… Mivel császármetszéssel jött világra kisfiam, Benedek, ezért inkább az előzményeket írnám le nagyobb részletességgel. A császármetszés oka a medence végű fekvés volt, aminek a kockázatát nem vállalta az orvosom. Kis kitérő: Gyönyörű pocakos képeket készített rólam Szakál Szilvi profi fotós, és ami az egészben nagyszerű, hogy az utolsó pillanatban történt mindez, egész pontosan 2 nappal a szülés előtt… :)
