Csodaszép szülések: Sebestyén, aki a második kincsünk

A húsvéti készülődés miatt egy pár napot késett a legújabb csodaszép szüléstörténet a Dúla blogon, de azt hiszem, hogy megérte várni. :-)

Veronika szülése ez alkalommal is gyönyörű szép történet: a kicsi Sebestyén gyorsan és minden gond nélkül született. (Kincső lánya születését pedig itt olvashatod).

A második várandósság villámként csapódott ránk. :-) A lányunk nagy örömmel fogadta a hírt, hogy kistestvére érkezik, mi azonban kissé megijedtünk. Pár nap után felváltotta ezt az érzést az öröm és a várakozás. :-) Minden nap beszélgettünk Róla, a babáról, mert Kincső nagyon sokat kérdezgetett. Plusz 17 kg-nál jártam, és hetekkel a kiírt időpont előtt olyan jósló fájásaim voltak, mint első szülésemnél, csak nem voltak rendszeresek. Emiatt próbáltam többször befelé fordulni, hátha amiatt nem indul, mert szinte sose voltunk kettesben.

Egy őszi reggelen (november 25.) Anyósom jött Kincsőhöz, mert én 8-ra mentem a pocakommal NST-re. Mikor végeztünk, siettem haza, és itthon azt mondta Kincs, h szeretne elmenni a maklári Mamával vonattal Hozzájuk. Gondoltam, hogy ez jó ötlet, önállóan még nem volt így. Kikísértem Őket a vonathoz, majd arra kért a lányom, hogy menjek haza és pihenjek. Hozzáfogtam nagytakarítani, és megint jósló fájásaim lettek. Már ügyet sem vetettem rájuk, hiszen többször „megtréfáltak” már. Mire a Párom hazaért délután, már egész komoly erősségű, de még mindig rendszertelen méhösszehúzódásaim voltak. Felhívtam a szülésznőnket, Anit, hogy mi történik velem és a babámmal. Számítson rá, lehet, hogy éjjel zavarni fogjuk. :-) 6 óra körül minden leállt ismét, amikor befejeztem a nagytakarítást. Közben Anyukám is hívott, és épp egy jósló fájás közepén voltam, sírva vettem fel a telefont, jól felizgattam…

Leültünk vacsorázni, én már nem akartam enni, hátha … megyünk szülni. :-) Magamban folyamatosan szólogattam a kisfiamat, hogy adjon valamilyen jelet nekem, ha Ő kész az indulásra. Adott is, beindultak a rendszeres méhösszehúzódások, ekkor kb. 22 óra volt. Szülésznőt újra hívtuk, hogy most már biztos a dolog, és már csak akkor fogom hívni, ha indulunk. :-)

Vajúdásom teljesen ugyanolyan volt, mint először. Lépegettem oldalra, egyet jobbra, egyet balra, közben lélegeztem, ahogyan tanultam. Éjfél körül beálltam a kádba és folyattam a forró vizet magamra. Nagyon jó érzés volt, újra és újra lejátszódott a lelki szemeim előtt, ahogy haladok lassan előre, és a végén kidugja a fejét a kisfiam.

Hajnali 2 óra volt, az ágy háttámlájánál álltam, és csak jöttek az összehúzódások, csak jöttek, már nem nagyon tudtam másra vagy kifelé figyelni, és ezt érezte meg a Párom. Azt mondta, hogy nem várunk tovább, indulunk. Kicsi ellenállás sem volt bennem, kezdtem öltözködni, és hívtuk Anit, hogy megyünk Érte. Az az érzés volt bennem, hogy első szüléskor ez az állapot milyen sokáig tartott, most is sokáig fog, és Nekünk a babámmal ez jó. Mert ismerkedünk, tudjuk, hamarosan látni fogjuk egymást. Beszállt a kocsiba a szülésznőnk is, aki fontos személy számomra. :-)

A kórházban megvizsgált az ügyeletes orvos, mondta, hogy bő egyujjnyira kitágultam és a magzatvíz tiszta. Ekkor éjjel 2.14 volt. Ismét a meleg vizes zuhanyt választottam. A Páromat kértem, hogy pihenjen le, mert hosszú lesz… Végig arra figyeltem a méhösszehúzódások alatt, hogy a végbél záróizmai lazán vannak-e. Kézzel próbáltam ezt „vizsgálni”, mert első szülésemnél ez kissé visszatartotta a folyamatot.

A zuhany alatt próbáltam keresni a megfelelő pózt, így találtam a térdelő, és kézzel székre támaszkodó helyzetet, miközben Ani a hátamra-derekamra folyatta a vizet. Na, ez az! Megtaláltuk! :-) Megnézte a szívhangot a szülésznő, akkor még visszaengedett a zuhany alá, másodjára viszont már kérte, h a szülőszobába menjünk, mert lelassult a szívhang és ránk tenné azt a szalagot. Megnyugtatott, h állhatok közben (táncoltam tovább: egyet balra, egyet jobbra), pár perce már ment a szívhangfigyelő, megérkezett az orvosunk. Ekkor fél 4 körül volt. A légzésemnél a hangom egyre mélyült, és iszonyatos székelési ingerem lett. Mondtam a szülésznőnknek, hogy elszaladnék wc-re, Ő (szerencsémre) okosan arra kért, hogy a babzsákfotelba üljek fel inkább. Ekkor még a magzatburok egyben volt. A doki azt javasolta, hogy repesszünk burkot, hogy könnyebben menjen a folyamat. Ahogy a fotelba felültem, jött egy toló fájás, akkor megrepesztette az orvos a burkot, és a következő tolásnál kibújt a kisfiunk.

Most is kirázott a hideg és folyik a könnyem, ezt újra és újra átélem, mikor leírom. Sebestyén csupa magzatmáz és nagyon picike, 2850 grammos és 55 cm hosszú kisbaba volt. Ekkor 3 óra 40perc volt. A Párom, amikor felültem a fotelba, mellém állt, és szorosan megfogta a bal kezem. Olyan gyorsan történt minden, hogy alig ocsúdtunk föl, és már kezünkben tarthattuk a fiunkat. :-) Sebe rögtön cicire került, bár kissé nehezen szopizott elsőre, nagyon büszke voltam Rá!

Nagyon boldog voltam, Párom is csak nézte a kis jövevényt, csodáltuk együtt. Most már minden álmunk teljesült, igazi család vagyunk. :-)

Reggel nagyon vártam, hogy a lányunk is jöjjön be hozzánk, és lássa, kibújt a pocakomból a Kistesó. :-) Mikor belépett a szobába, nagyon megörült nekem, mikor meglátta a babát mellettem, akkor komoly arcot vágott, de melléfeküdt, és megölelte. Nagyon megható volt! Amikor a lányunk született, azt hittem, életem legboldogabb napja, de most is azt mondom, hogy attól kezdve minden nap egyre boldogabb, és most, hogy van egy kisfiam is teljesedtem ki igazán!

Olvasd el a Dúla blog többi szüléstörténetét is!

Iratkozz fel a hírlevélre!

Szólj hozzá!

ÍRJ NEKEM!