
Tegnap éjjel megszületett Zsuzsi baba. Születését hosszú vajúdás előzte meg: már pénteken küldte jelzéseit, hogy eljött az ő ideje. A vajúdás során a szülőszobán töltött órák újra megerősítettek a nőiség és szülés elsöprő, mindent legyőző erejébe vetett hitemben: csodálattal néztem a bátor és kitartó édesanyát, ahogy fáradhatatlanul, újra és újra erőt gyűjtve világra hozta kisbabáját.
„A mai napon nemcsak egy kisbaba, de egy anyuka és egy apuka is született!”
Biztosan Te is kaptál már gyermekszületés alkalmából olyan értesítést, szöveget, szép verset vagy idézetet, ami különösen meghatott vagy épp megnevettetett. Ugye a mai napig pontosan emlékszel arra az SMS-re, amit közvetlenül a szülésed után küldtél …


A terhesség elején rettentő fáradtság gyötört. Ahogy ez elmúlt, jött a boldog, gondtalan második trimeszter. Csak attól féltem kissé, hogy vajon mikor kezdődnek el a Marci-terhesség során tapasztalt epegörcseim. De mivel minden terhesség más, akkor hiába „vártam” azokat. Helyette az addig nem ismert csípőfájdalmak voltak nagyon erősek, alig vártam, hogy idekint legyen a babánk. Az első várandósságomhoz hasonlóan is magas lett kissé a cukorszintem, viszont most nem bírtam ellenállni az édességnek, fehér kenyérnek, így a fogyás immár elmaradt. Szerencsére baj nem származott a rosszalkodásomból, az önfegyelem hiányából.