Interjú Lénárd Orsolyával a szülésre való felkészítés fontosságáról – Baba Magazin

Az egyéni szülésfelkészítés és a szülésfelkészítő tanfolyamok dúlai munkám fontos részét jelentik. A szüléskísérés és a kismama masszázs mellett ezekkel segítem a hozzám forduló anyákat és családokat. Ezért is volt nagy öröm számomra, hogy „Interjú Lénárd Orsolyával a szülésre való felkészítés fontosságáról” címmel készített velem beszélgetést Schütz Gabriella, a Baba Magazin újságírója.

2008 óta dúla, hét éve foglalkozik szülésfelkészítéssel, folyamatosan képzi magát, hogy a hozzá forduló családokat a legjobb tudása szerint készíthesse fel a szülésre, születésre, és a kisbabával való együttlétre. Szülésfelkészítő oktatói képzést végzett, mindemellett pedig mentálhigiénés szakember, közgazdász és három gyermek édesanyja. Lénárd Orsolyával olyan fontos kérdéseket vitattunk meg, hogy miért fontos a szülésre felkészülni, és mit jelent ez a gyakorlatban?

Miért választottad hivatásodul a dúlaságot?

Szülésfelkészítő tanfolyam - Baba MagazinHárom fiam született, és mindhárom szülés csodálatos és megerősítő élmény volt. Eredetileg némettanár és közgazdász vagyok, de szerettem volna a szülés-születés körül maradni, és a családoknak abban segíteni, hogy ők is szépnek és örömtelinek éljék meg a várandósságot, a szülést és a gyermekágyas időszakot. Nagy öröm látni, amikor egy édesanya rátalál a saját útjára, amit a kilenc hónap alatt bejár, és ami őt végül szép szülésélményhez juttatja. Nincsenek ugyanis mindenkire szabott, kész megoldások a várandósság hónapjaiban, és a szülőszobán sem. Különbözőek a családok, az anyák, különbözőek az igények is. Maguk tudják megtalálni a kérdéseikre a legjobb válaszokat. Jó ebben őket kísérni, és látni az alakulást, a változásokat. A legszebb dolog számomra, hogy dúlaként jelen lehetek kisbabák és ezzel együtt családok születésénél is. Nem ismerek ennél szebb hivatást.

Tovább olvasom

Hogyan nem találtam rá a dúlámra… sajnos…

Nemrég arról írtak nekem édesanyák, hogy hogyan és miért kérték dúla segítségét a várandósságuk idején és a vajúdásukkor? Akkor kaptam Esztertől a most következő írást. Ő nem választott dúlát maga mellé. Ma már máshogy tenné. Olvasd el, miért?

2015-08-30_hogyan-nem-talaltam-raDúlakról először az egyetemen hallottam, pszichológus vagyok. De valamiért az a kép maradt meg bennem, hogy az otthonszülő anyák mellett segítenek a szüléskor. Eszembe sem jutott, milyen komoly támasz lehet nekem, ha mellettem van valaki, akiben bízom, aki tudja, min megyek át, de nem a családom tagja, tehát nem befolyásolja a folyamatot az a színes érzelmi kötelek, ami a családtagok között van.

Mert bizony, a szülész édesapám nagy segítség volt, amikor otthon egyedül vajúdtam. A párom dolgozott éjszaka, és a fájások között kellemesen elbeszélgettünk, illetve apu nézte az időt, és ő is indult velem a kórházba. Amikor viszont az események kellős közepén bemászkált az amúgy is túlzsúfolt szülőszobába, na, az már zavart!…

Így voltam édesanyámmal is, aki minden jóindulata ellenére megnehezítette kissé a helyzetet azzal, hogy nem hagy minket kettesben a párommal… Így – a velük hála Istennek jó kapcsolatban levő – dokimat kértem meg, hogy kedvesen tiltsa ki a szüleimet a szülőszobáról…

Természetesen nagyon hálás vagyok nekik, hogy mellettem akartak végig lenni, és a szívük teljes szeretetével próbáltak óvni.

Tovább olvasom

A dúla keresése és kiválasztása – Vera története

Mindig örömmel hallgatom, amikor édesanyák, édesapák arról mesélnek, miért is volt nekik dúla segítségét igénybe venni a várandósság hónapjaiban, a szüléskor vagy pedig a gyermekágy első heteiben? A Verával történt beszélgetés is ide tartozik, amiből megtudhatod, hogyan és milyen okokból választott dúlát maga mellé. Köszönöm kedves Vera, hogy megosztottad velünk mindezt. :-)

Honnan hallottál a dúlákról?

Vera és Vince baba a szülőszobánNagyon érdekesnek tartom, hogy napjainkban a nők azt tartják természetesnek, hogy kizárólag kórházi körülmények között, orvos segítségével hozzák világra a kisbabájukat. Teljesen normálisnak számít, hogy protokollszerűen végeznek el rajtuk beavatkozásokat, amik pedig sok esetben elkerülhetőek lettek volna. Természetesen én is ezt tartottam elfogadható példának, és erre készültem. 2014 februárjában tudtam meg, hogy babát várok, szerettem volna a legjobbat magunknak a szüléssel kapcsolatban. Az egyik barátnőmtől hallottam először a dúlákról, illetve arról, hogy a mi városunkban Kecskeméten, nagyon konzervatív a szülészet, ami miatt ők egy bababarát, alternatív szülésmódokat támogató kórházat, a budapesti Szent István Kórházatválasztották. Ahogy közeledett a szülés kiírt időpontja (október 29.), egyre több kérdésem lett, és mivel az első gyermekemet vártam, semmilyen elképzelésem nem volt, hogy milyen egy szülés.

Tovább olvasom

Gondolatból valóság – fiunk születése

Egy császármetszéses szüléstörténet, Botond születésének története következik. A vajúdás a magzatvíz elfolyásával, majd kontrakciókkal indult. A szülők természetes szülésre készültek, de a kisfiú feje nem illeszkedett jól, ezért az orvos a császármetszés elvégzése mellett döntött.

Botond baba császármetszéssel született

A szülés előtti napok igen vegyesen zajlottak. Vártunk, és vártunk. Néha türelemmel, de inkább izgalommal és némi költői kérdéssel, miszerint drága gyermekünk mikor lesz végre kíváncsi a nagyvilágra, ahol már sokan várják. Pár alkalommal a frászt hoztam Emberemre, mikor napközben felhívtam. Szegénykém minden alkalommal azt hitte, hogy akció van. Szeptember 26-án este tudomást vettem arról, hogy nem rajtam múlik az időzítés, és hiába pakolok össze ezredszer, vasalom át a kicsi ruhákat, vagy rendezem át huszadszorra a szobáját, úgy is az lesz amit Ő akar.

Tovább olvasom

Vajúdás, szülés és gyermekágyas napok PCOS-esen

PCOS babavárás és szülésA PCOS-es sorozatunk befejező részéhez érkeztünk. Barbarával az első alkalommal arról beszélgettem, mit jelent ez a betűszó, milyen tüneteket okoz és hogy ő fiatal nőként hogyan jött rá, hogy PCOS-es? A második részben megtudhattuk, hogyan készült fel testileg és lelkileg arra, hogy édesanyává váljon? A harmadik alkalommal a várandósság volt a téma, hogy hogyan élte meg PCOS-es édesanyaként a 9 hónapot? Barbara történetének lezárásaképp most elolvashatod, hogyan indult a vajúdás, és hogyan zajlott a szülés és az azt követő hetek, hónapok? A beszélgetés végén pedig Barbara személyes hangú üzenetét olvashatod, amiben Barbara gyermekáldásra vágyó PCOS-es sorstársainak üzen.

Hogyan alakul a szülés, van-e ebben változás egy normál élettani szüléshez képest?

Ezen a kérdésen jól elgondolkodtam, és arra jutottam, hogy ezt lehet, hogy inkább te tudnád megmondani, hiszen többet láttál már nálam. Nekem csak egyetlen, PCOS-es szülésről van egyelőre tapasztalatom… :o) Komolyra fordítva a szót, azt gondolom, ha a terhesség alatt odafigyelünk az előzőekben említett buktatókra, akkor maga a szülés pont ugyanolyan kihívásokat rejt, mint bármely más kismama számára. Legyen bár anyuka PCOS-es, vagy sem, szüljön természetes úton, vagy császárral, minden szülésnek megvan a maga története, ezért nagy általánosságokat nehéz mondani.

Tovább olvasom

Anyává válni – a rögös út

Az anyává válás néha nem könnyű, sőt egészen nehéz érzésekkel átitatott is lehet. Fogadjátok szeretettel Teca írását.

Anyává válni – a rögös útAz én utam 2008-ban kezdődött, amikor 5 együtt töltött év után úgy éreztem, hogy ideje felvetni drága Férjemnek (akkor még csak barátomnak) a gyermekvállalás kérdését. Miután éveken át hetente veszekedtünk valami semmiségen (elég temperamentumosak vagyunk mindketten) egy mindent eldöntő beszélgetés és egy külön töltött hét után megkötöttük a Szövetségünket, megnyugodtunk. Berendeztük a közös otthonunkat és én hamarosan úgy éreztem, gyereket szeretnék. Jött a „pofon” egyből, mivel ő még nem érezte így és mivel 2 évvel fiatalabb nálam jelezte, hogy a következő 4 évben (30 éves koráig) nem is szeretne ezzel foglalkozni. Mivel borzasztóan türelmetlen ember voltam még akkor és mindig, minden egyből kellett (és általában el is értem, amit akartam) ezen nagyon elszomorodtam, de nagyon szeretem őt és lassan tudomásul vettem a helyzetet.

Tovább olvasom

Az anyaság – első napok

Köszönöm a sok csodaszép és tartalmas írást, amik a Dúla blog Anyává válni… pályázatára érkeztek. Olyan jó volt, hogy a történeteitekhez írt kísérőlevélben többen is azt írtátok, köszönitek, hogy a pályázat segítségével átgondolhattátok és megfogalmazhattátok a saját anya válásotokkal kapcsolatos érzéseiteket és élményeiteket. Egész biztos, ennek mindannyian nyertesei vagyunk: ti, akik meséltek és mi, akik ezt meghallgathatjuk, elolvashatjuk.

Elsőként Andrea történetét hoztam, fogadjátok szeretettel!

Anyává válni... pályázat a Dúla blogonSzerencsés voltam, mert a terhességem 9 hónapja nagyon jó volt. Nem voltak reggeli rosszulléteim, nem voltam kívánós, nem híztam csak 12 kg-ot. A kislányom nagyon jól viselkedett a pocimban. Persze az utolsó hónapban nekem is dagadt a lábam, zavartak az erős szagok, illatok és akár mit csináltam égett a gyomrom. De ettől függetlenül imádtam az egész időszakot. Féltem a szüléstől, ez volt az első, és hiába mondanak bármit, az ember nem tudja milyen, amíg nem tapasztalja.

Eljött október 31 és az öcsém azt mondta a férjemnek a délutáni látogatáson, hogy 24 órán belül meg lesz a baba. November 1. hajnal 2-körül felébredtem, kimentem a mosdóba és utána már nem tudtam kényelmesen feküdni. A kislányom irányba állt és már készült kifelé. 1-2 órával később már elkezdődtek a fájások.

Tovább olvasom

Anyává válni… – pályázat a Dúla blogon

Marci elkezdett sírni. Felvettem és ringatni kezdtem. Nem segített. Sétálni kezdtem vele, majd mellre tettem, de tovább sírt. Felváltva próbálgattam újra ezeket, s mondtam, „jaj, ne sírj már, kis Marci!”. Sógornőm könnyedén azt mondta erre, hogy pedig a babák szoktak sírni, ki kell találni, mi a bajuk. Ez a mondat észhez térített. Nem mintha addig komolytalanul álltam volna a babavállalás dolgához, de akkor tudatosult bennem a felelősség, rám nehezedett a súlya. Ettől kezdve tőlem függ az ő élete. Én akkor, 2004. május 30-án délután, ott, a kórházi ágyam előtt állva, Marcit a karomban tartva, kissé kétségbeesve, anyává váltam. (Kriszti)

Gyermeked született – édesanya lettél. Az anyává válás persze nem feltétlenül a baba születésének pillanatában kezdődik. Hosszú, hónapokig tartó folyamat ez, ami általában a várandósság hónapjaiban kezdődik, a szülés körül tovább erősödik, és a baba megszületése után, a róla való gondoskodás során teljesedik ki.

Tovább olvasom

Anyák napi gondolatok: a mi Marcink tett engem anyává

Anyák napja van, Isten éltesse az édesanyákat! Kriszti barátnőm vendégblogger bejegyzésével köszöntöm a Dúla blogon az összes édesanyát és nagymamát, dédmamát!

Kriszti és családja - boldog anyák napját!Számos újságcikk, fórum, tanulmány foglalkozik azzal, honnan is számíthatjuk az új életet. Van olyan, aki a fogantatástól gondolja, mások a várandósság 12. hetétől, megint mások az anyai testtől való különválástól, a születéstől. Na és egy nő mikor válik anyává? Az első kétcsíkos terhességi teszt láttán? Vagy attól a pillanattól, amikor először látja meg az ultrahangos vizsgálat közben a képernyőn a dobogó szívet? Vagy amikor először érzi a mozgását a pocakjában. Vagy amikor megszületik a pici baba és a kezében tarthatja? Nehéz kérdés. Én a saját történetemet tudom elmesélni válaszul.

Tovább olvasom