Marcsi első babájának, Áronnak a születését már olvashattad a csodaszép szülések sorozatban. Andor is az István Kórházban látta meg a napvilágot – vagyis inkább a holdvilágot. :-)
2008. május 2-án reggel bementem ctg-re ami semmi fájást nem mutatott. Közben simogattam a hasamat és mondtam a kis bentlakónak, hogy holnap meg kellene születnie mert kétnaponta nem tudunk majd bejönni és különben is már nagyon szeretném látni. Utána megvizsgált a szülésznő és közölte, hogy ez bizony 4 centi, ha burkot repesztene, pikk-pakk meglenne. Nem akartam a burokrepesztést, szerettem volna ha magától indulnak a dolgok és még el akartam menni az Ikeába is… De azzal, hogy megvizsgált elkezdtem már érezni a hasamat és a nyákdugó is folyamatosan távozott… Elmentünk ikeázni, de mondta a szülésznő ha bármi van görcsölök, fájok elmegy a víz uzsgyi vissza mert második gyereknél innen már nagyon gyors lehet.
Bogi írása zárja a Dúla blog „intenzív szüléstörténetes” februári hónapját. A jövő hét elején sorsolok, és kiderül, kik nyerik meg az ajándékokat! A Csodaszép szülések sorozatot ezután szombatonként találod meg a Dúla blogon, hét közben más témákkal jelentkezem.
Ha még nem írtad meg, hogyan született meg gyermeked, február 28-ig megteheted. :-) A részletekért és a nyeremények megtekintéséhez kattints ide! Szeretettel várom szép szüléstörténetedet!
Két óvodás gyermekünkkel éltük a mi kis boldog mindennapjainkat, amikor – derült égből villámcsapás – kiderült, hogy várandós vagyok.
Nem terveztük, volt is felfordulás az első időkben… Mindennek dacára én voltam a világ legboldogabb embere, mert számomra az előző két várandósság, szülés is maga volt a csoda, élveztem minden pillanatát! Mondták is többen, hogy nem véletlen ez a kisbaba, egyszerűen bevonzottam, annyira vágytam rá, hogy újra átélhessem a gyermekvárás és a megszületés minden örömét. Annak ellenére, hogy elég későn derült ki Pocakbaba léte, minden rendben volt velünk. Rendszeresen jártam a kötelező vizsgálatokra, ahol mindig mindent rendben találtak. A maga teljes természetességével éltem meg most is minden napot.
Anikó helyettes dúlája voltam még a tavasszal. Szegedről Budapestre jött fel szülni a férjével, mert itt találtak olyan kórházat, amelyben biztosítva látták a háborítatlan vajúdás és szülés feltételeit. Örülök, hogy megvalósult, amit szerettek volna, és így csodálatos szép szülésélményben volt részük.
Elöljáróban
A legfontosabb dolog, hogy úgy szüljetek, ahogy nektek a legjobb SZERINTETEK. Senki más véleménye ne térítsen el, főleg ne a „ha én túléltem így/úgy, te is túl fogod”, „nem volt kívánságműsor nekem sem”, „a lényeg a gyerek, ne legyél önző (??????)” és társai. Nekem nagyon sokat számított a kórházban, hogy tudtam, hogy ott van velem a férjem – aki nyugodt!!!, mert tudja, hogy nem kell harcolnia és mindent tudnia sem, mert nem leszünk egyedül – és persze a dúla, és semmi baj nem ér. :) Olyan nyugodt voltam és ettől annyira jót szültem. :) Ha újra kellene szülnünk, ugyanígy csinálnánk, csak én nem aggódnék annyit előtte. :D
Sára 2006. július 20-án reggel született 3350 grammal és 52 cm hosszúsággal. A várandósság alatt gyakran mondogattam neki a pocin keresztül, hogy korán reggel kellene, hogy szülessen, mert a nővérét nem akarom sokáig magára hagyni. Július 19-én esete a nyákdugó megadta magát. Hívtam a szülésznőmet, aki csak annyit mondott, hogy figyeljem a jeleket. Ezúttal már tudtam, hogy mire kell figyeljek.
A szülés közeledtével valószínűleg benned is felmerül: miről fogom felismerni, ha elindult a vajúdás? Mikor kell bemennem a kórházba? Hogyan különböztethetem meg a jóslófájásokat a vajúdás kontrakcióitól? Mi a teendő, ha megreped a magzatburok? Mit jelent a kontrakciókhoz társuló vérzés? Különösen első szülés előtt lehet nehéz eligazodni ezek között. Ebben szeretnék segíteni.
2008. május 2-án reggel bementem ctg-re ami semmi fájást nem mutatott. Közben simogattam a hasamat és mondtam a kis bentlakónak, hogy holnap meg kellene születnie mert kétnaponta nem tudunk majd bejönni és különben is már nagyon szeretném látni. Utána megvizsgált a szülésznő és közölte, hogy ez bizony 4 centi, ha burkot repesztene, pikk-pakk meglenne. Nem akartam a burokrepesztést, szerettem volna ha magától indulnak a dolgok és még el akartam menni az Ikeába is… De azzal, hogy megvizsgált elkezdtem már érezni a hasamat és a nyákdugó is folyamatosan távozott… Elmentünk ikeázni, de mondta a szülésznő ha bármi van görcsölök, fájok elmegy a víz uzsgyi vissza mert második gyereknél innen már nagyon gyors lehet.
