„Nehéz elengedni a 3. babát…” – Marcell születése

Marcell harmadikként, két lánytestvér mellé születettet a családba. Egy kedves Dúla blog olvasó küldte el szüléstörténetét, köszönöm neki! :-)

Marcell születése „Nehéz elengedni a 3. babát...” - szüléstörténetElérkezett a kiírás előtti nap, 2014.04.10. Szülésnek semmi jelét nem éreztem. Beletörődtem,hogy holnaptól indul a terminustúllépés és minden,ami ezzel jár: a 2 naponta kórházba járás, az indítás „réme”. Csak azt szerettem volna elkerülni, hogy külső beavatkozás hatására induljon meg az úton. A reggeli fürdéskor ismételten énekeltem Marcinak, hogy ma tökéletes lenne, nagymama itt lesz éjszaka, amitől én nyugodtabb vagyok, szeretném már látni, tudni, érezni Őt, együtt menni fog! Megmostam a hajam, mert azt éreztem, este nem lesz rá alkalmas időpont… Talán ez volt az első jel, hogy valami elindult bennem… Aztán gyenge összehúzódásokkal telt a délelőtt és a délután egy része, fürdésre nem igazán csitultak, de nem is erősödtek, néha kicsit leálltak.

A lányokat lefektettük aludni, én megint mentem fürdeni, mert egyre erősebben és sűrűbben éreztem, féltem, ha így megy, nem tudok aludni sem (a lányokkal így volt), de nem hittem el, hogy ebből lehet valami… Majd 23 óra körül elment a nyákdugó is. Lepihentem, és elkezdtük mérni az időközöket és a fájások hosszát… Amikor 6 perc telt el két fájás között (szinte szabályosan) és már 1 percet is meghaladt a hosszuk, akkor döntöttünk, bemegyünk a kórházba. Dorkám nagyon gyorsan jött, nem mertünk maradni, hiszen a 3. babák nagyon hamar kibújhatnak.

Éjfél előtt értünk be a kórházba…

Az ügyeletes szülésznő (nevezzük B.-nek) megvizsgált, de csak 1 ujjnyira voltam nyitva (amit sejtettem, de tudtam, ezek már nem jóslók, de még nem erősek), majd ctg-re tett. A ctg-n látott fájások alapján nem engedett már haza. A szülésznő unott, egykedvű arca nagyon rossz hatással volt rám, rosszul éreztem magam az egésztől, a világból kiszaladtam volna, hogy a szülésemet ilyen benyomások zavarják meg.

1,5 óra múlva vizsgált meg újra, addig a ctg-szobában várakoztunk, sétáltam, próbáltam elmélyülni a gondolataimban, befelé figyelni, de nem volt meghitt, egy kicsit sem. Sokan szültek aznap éjjel, nem volt szabad szülőszoba, emberek jöttek-mentek… Nem így képzeltem… 1:30 körül újra megvizsgált, akkor már 2 ujjnyi volt a méhszáj, még mindig kevés, de szabad lett egy szülőszoba, beköltözhettünk végre. Ott éreztem, hogy jobb, sokkal. Zenét hallgattunk, picit erősödtek a fájások, de még mindig nem úgy haladt, ahogy kell, egészen elviselhetőek voltak. 2:30 körül megvizsgált, “jóindulattal 3 cm” – így fogalmazott.

Ekkor a férjem úgy érezte, hogy talán nagyobb odafigyelés segítené a folyamatot, és ezt jelezte a szülésznő felé „egy meleg kézfogással, melyben segítségére volt Mátyás királyunk képmása” (férj megfogalmazása :-)… aminek volt hatása, mosoly és biztatás is jött a szülésznő felől. Aztán éreztem valami változást, beszéltem a kisfiamhoz, biztattam, erősödtek és hosszabbodtak a fájások… 3-kor bejött a szülésznő, megvizsgált és 3cm-ről 6 cm-re változott a méhszáj (talán meg is lepődött), hívta az orvosom is.

Ettől a hírtől megnyugodtam. 4 órakor megérkezett az orvosom, burkot repesztett. Marci szívhangja továbbra is jó volt, sokat mocorgott a fájások között. Innentől kezdve már kicsit zavarosak az emlékeim, intenzív, hosszú fájások következtek, szinte egymásba értek, nehezen tudtam magam ellazítani két fájás között, hamar megérkezett az ismerős érzés, hogy a szülés következő szakaszába értünk. Nem sikerült kezdetben megfelelőn nyomni, nem tudtam koncentrálni, nem éreztem igazán azt a visszatarthatatlan ingert.

A dokim kérte, engedjem el a babát, mert fejben, szívben is el kell engedni, nem csak testileg…

Ettől félt velem kapcsolatban, hogy a 3. baba megszületése nehéz, ha nem tervezünk még egyet. Kaptam méhszájlazítót, mert nem simult el még a méhszáj, és nem tudott beilleszkedni teljesen a feje, az orvosom kicsit segített a hasam nyomásával átjuttatni egy ponton a babát, ahol megakadt. Aztán pár nyomásra kint volt Marci 3650 grammal, 55 cm-rel, és végre gátvédelemmel, amiért hálás vagyok a szülésznőnek és az orvosnak is!!!

Leírhatatlan érzés volt, amikor rám tették, érezni, látni….

Sajnos a 3-asban eltöltött 2 óra nem adatott meg, a szopizás sem, mert szinte azonnal elvitték, engem meg a gyermekágyra – kellett a többi kismamának a szülőszoba. Sajnálom, hogy kimaradtak ezek a meghitt pillanatok…. De most már mindegy, a folyosón vajúdást sem kívántam senkinek.

Összességében nincsenek rossz élményeim, bár fogadott szülésznő nélkül a kezdeti közöny nagyon rossz hatással volt rám. Nem volt olyan hosszú, nem voltak komplikációk, de a 3 szülésem közül ez volt a legfájdalmasabb… Amit talán a lelki fájdalom, a 3. baba elengedése tett ilyen fájdalmassá…

Olvass dúlás szüléstörténeteket a Dúla blogon!

Iratkozz fel a Dúla blog hírlevelére!

Szólj hozzá!

ÍRJ NEKEM!