Vannak olyan témák, amelyek újra és újra „szembejönnek”, kínálják magukat, hogy írjak róluk. Ilyen a gyermekágy tematikája is. Legutóbb a Dúlaműhelyen került szóba, előtte pedig a Vadaskert Alapítvány képzésén Molnár Judit pszichológus előadásán voltam, aki szintén érintette ennek a fontos időszaknak a lelki történéseit.
Gyermekágy régen
A magyar népi hagyomány a szülést követő időszakot boldogasszony ágyának nevezte. Milyen kifejező név! A frissen szült anyának 6 héten keresztül teljes kiszolgálás járt: főztek rá, és vezették a háztartást helyette. Az ágyát lefüggönyözték, és szigorúan megszabták, ki gondozhatja és látogathatja őt és kisbabáját. Ennek az volt a célja, hogy védjék őket megigézéstől, a szemmelveréstől és a betegségektől, az édesanyát pedig a tej elapadásától.
Brooke Shields könyvét olvasom. A Kék lagúna című filmben játszott egykor, ami a ’80-as években, kamaszkorom idején nagy siker volt. Nem tudom, ha most megnézném, milyen hatást váltana ki belőlem, de annak idején nagyon tetszett, emlékszem. A hajótörött fiatalok életét idilli környezetben bemutató romantikus film megmozgatta a fantáziámat. Máig élénken él emlékezetemben az a jelenet, ahol Emmeline (Brook Shields) lányból nővé serdülésének jelét, a menstruációs vérzését először észleli magán. Nem tudja mi ez, és mit jelent, és eléggé megrémül tőle. Barátja, Richard előtt is óvja, félti a titkát. Érdekes, hogy a később megszülető gyermekükre már nem emlékszem ennyire élesen.
Nagyon szeretem ezt a könyvet. Nem csak azért, mert egyik szerzője, Marshall H. Klaus a dúlaság szakavatott kutatója, hanem elsősorban azért, mert az újszülött kisbabákról alapvető tudást kínál, szebbnél szebb újszülött-fotó kíséretében. Megtudhatjuk belőle, hogyan működik a csecsemők érzékelése, hogyan változnak érzelmeik, és ezt hogyan tudják kifejezni. A babával kibővülő új család születésének külön fejezetet szenteltek a szerzők. Nagyon teszik ebben a részben, ahogyan az apákat szóra bírják: elmondják, mit éreznek és hogyan viselkednek kisbabájukkal kapcsolatosan. Másik kedvenc fejezetem a megszületés utáni „aranyóráról” szól. Ennek elolvasása után azt hiszem, senkit sem kell meggyőzni arról, milyen fontos a babával töltött első pár óra teljes háborítatlansága.