Kriszti kismamanaplójának 4. része következik. Ha eddig esetleg lemaradtál róla, olvasd el a korábbi részeket is!
A 20. héttel az eddigi leggondtalanabb hónapom kezdődött e pocakosságom során. Persze szépítette az egészet az adventi várakozás is, közeledett karácsony ünnepe. Hangolódtunk, készülődtünk a kis Jézus születésére, és úgy, hogy én is babát várok, valahogy még szebb volt az egész adventi időszak.
A pocakom ezalatt az idő alatt kezdett valódi kismama-pocak formát ölteni. Ennek nagyon örültem! Ezt a karácsonyra kapott kismama-szabású kardigánom még inkább kiemelte! :-) A 21. héten pedig félig fekvő helyzetben a periférikus látóteremben láttam, hogy megmozdul a hasam – mozdult egy nagyot a baba! Másnap Apácska is el tudott kapni egy babamozgást a kezével! Harmadnap ezen fellelkesedve a gyerekeket is hívtam kistesó-érzőbe. Nagy élmény volt nekik és nekem is. Így, hogy már 7 és fél éves Marci, Julcsi meg 6, teljesen más babát várni, kistestvért szülni nekik. Palkóval meg ugyanazt élem meg, amit a két naggyal anno. Mondom neki, hogy baba van a pocakomban, az ő kistestvére, erre mondja ő is, hogy neki is van, és mosolyog, de arról fogalma sincs, mit is fog az jelenteni, hogy ha majd fizikai valójában itt lesz. Majd ha már ténylegesen készülődünk, babakocsival, babaruhával, pelenkákkal és autósüléssel, no akkor már talán más lesz neki.